Az Ördögnek nincsenek érzései.. [YOONGI x YN] ~BEFEJEZETT~

1. Fejezet

-Hát persze! Be is hozom Csizmás Kandúrt! - Mondam nevetve és elmentem a macsekért, karjaimba emelve a doromboló lustaságot lépek a kislányhoz aki kuncogva veszi elő a játék egeret.

El is kezdenek játszani. A cica boldogan ugrándozik és dorombol, Soffi pedig simogatja és csak boldog. Annyira szeretem látni hogy van értelme a munkámnak! Amikor boldogan játszanak! Amikor az erőfeszítésem eredménye egy megkönnyebbült lélek, egy felszabadult elme.

Soffi szerintem hamarosan hazakerül az unokatestvéreihez. Szeret velük lenni. 5 hónapja lakik a gyermek osztályon, elszakítva a családjától. Eddig csak bejárogattak különféle pszichológusokhoz ám azok nem értek semmit. A lány egyre szűkszavúbb lett így már szinte egy egy szót se szólt.

Amikor hozzám került rögtön macska terápiával kezdtük. Először csak heti 3 találkával, és csak megpeóbáltam szórabírni, másfél hónapig ment ez. Mondhatni elég gyorsan. Aztán már mikor rendesen beszélt elkezdtük felidézni hogy mi történt akkor és ott. Lassan és komótosan eljutottunk addig a pontig, hogy a mai napon teljesen el tudta mondani a történteket.

Büszke vagyok rá!

Miután Soffi visszament a szobájába én elintéztem az aktáját és a főnökömnek is beszámoltam. Elmondtam hogy Soffi hazamehet és elég lesz az is ha heti 3 alkalommal elhozzák.

Soffi boldogan fogadta a hírt. Összepakolt és estére a családja megérkezik és hazamehetnek.

Én már a legjobb barátnőmhöz tartok aki jelenleg otthon van. Telefonom csörög. Ez ő.

-Szia csajszi! - Szólok bele vidáman.

-Halika! Na mizu a kiscsajjal? - Kérdezte reménykedve ugyanis rengeteget imádkozik a kislányért.

-Ma elmondta. Végre sikerült neki! - Mondom büszkén. - Ma este más otthon az unokatestvéreivel, és nagynénjével, nagybátyjával lehet! - Ecseteltem. - Ezt meg kell ünnepelnünk Szűz Mária Nővér!! - Poénkodtam vele.

-Nem vagyok apáca! Csak vallásos! És amúgy, teljesen egyet értek! Mikor és mivel ünnepeljük meg? -

-Mondjuk elmehetnénk egy hétre külföldre. -

-Az bulis lenne! Túristáskodjunk! - Mulatozott és még letette mert nem akarja hogy karambolózzak mert vele beszélek, így elbúcsúztunk.

-Szia!! - Nyitott ajtót majd beinvitált lakásába. - Hallod! -

-Ú mit kell hallani! -

-Találtam egy nagyon jó idegen vezetést! Elmehetnénk, igaz nem külföld de legalább nem Soul! -

-Na és hova? - Foglaltam helyet kanapéján,mintha csak otthon lettem volna.

-Daegu. Van ott idegenvezetés és a városról is dumálnának illetve réfi épületekről is lenne szó! Meg úgy olvastam a neten hogy van Daegu közelében egy erdő és ott van egy elhagyatott templom és oda is ellehetne menni! Naaaa!! Légysziii! Neked nem kell imádkoznod ha nem akarsz! - Istenem.. Na jó. Végülis mivajom lenne belőle? Max megáld az istene! Vagy elátkoz! Na jó nemtom.

-Elmehetünk csak még van egy kérdésem! -

-EZ AZ!! - ugrott fel. - Mit szeretnél? -

-Tudod.. Van a pszichiátrián egy erősen skizofrén asszony.. Tudod akinek 7 személyisége van.. Na az a nő tegnap felakasztotta magát.. Nagyon borzasztó és megrázó volt.. Lehet hogy ateista vagyok de mondj el érte egy imát! -

-Nem vagy te olyan ateista! - Mondta majd letérdelt egy rózsafűzérrel a kezében.

5 perc múlva felált és megszólalt.

-Az isten vigyáz rá. Megszabadította a fájdalomtól. A paradicsomban van, a férjével együtt! - Mosolygott majd leült a gép elé. - Ezeket a képeket a legutóbbi esküvőn készítettem! Most nézd meg! Úgy csillog a nő szeme! Ahogy a férfié is! Annyira szeretik egymást! Ahj... Bárcsak nekem is lenne egy ilyen férfi akivel összeköthetném az életemet.. Aki így szeretne.. - Sóhajtott majd rám mosolygott.

-Krónikusan szingli vagy. - Mormogtam. - Az apakomplekszusod kialakulóban van.. -

-Apakomplekszusod neked van! -

-Nekem nincs. Nem az ötvenes színészekre bukok bocsika! -

-Dehát énse!! -

-Ja ja... - Forgattam meg játékosan szemem.

-Annyira tudom utálni hogy pszichológus vagy! -

-Nem nem tudod! Túlságosan is hiszel benne hogy megszabadítom az embereket a szenvedéstől és nekem elmondhatják a bajukat. - Vontam vállat. - És ez valíban így van. - Mosolyodtam el belegondolva hogy ma egy 4 éve tartó trauma betege megynílt és elmondta emlékét.

-Mindegy. Mikor indulunk?? -

-Akár hétfőn is mehetünk! - Mondtam és elindultam a konyhába. Kivettem a fagyóból a fagyit és kivettem magamnak egy jókora adagot.

-Naaa! Ki lopja most a másik kajáját? - Mormogta és elkezdett magának kirakni.

-Ja hupszika. Otthon vok! - Potyogott a számból a ragadós cucc.

-Hihetetlen vagy! - Nevette el magát és leült mellém nézni a kedvenc sorozatunkat.

Sziasztok! Itt is volna az első fejezet. Remélem tetszeni gog majd a folytatás!

Köszönöm ha elolvastad!