Falra Festett Emlékek ● ChanBaek

[31. FEJEZET]

         BaekHyun nagy szemekkel pislogott a fölötte álló férfira, aki ugyan olyan meglepettséggel nézett vissza rá. Park ChanYeol volt, aki kivágta rá az ajtót.. már csak azt nem értette, hogy az Alfa miért tudta a nevét. Vagy lehet beképzelte? Nem az első lenne már, hogy hallucinált.

Az Alfa kinyújtotta felé a kezét, amit az Ómega kérdés nélkül elfogadott s amint a talpára került elkezdte magát leporolni.

— Ne haragudj, hogy ilyen durván nyitottam ki az ajtót, nem hittem volna, hogy bárki is hátra — kért egyből bocsánatot.

— Semmi baj — motyogta, masszírozva a csuklóját, mert azt csúnyán beütötte, majd hirtelen eszébe jutott mit is keresett itt. Hát persze!

ChanYeol gallériáját akarta megnézni, de túl sok ember jött el, a tömeg őt fellökte, ami miatt elejtette a telefonját és órákat töltött a gondolkodásával.

Jézus, muszáj lesz gyorsan visszamennie Kibumhoz, a férfi biztos nagyon aggódik érte, és valahogy LuHant is fel kell hívnia, mert az Ómegával megbeszélték öt óránként felhívják egymást.

Minden szó nélkül megfordult és elkezdett elsétálni, azonban ChanYeol megragadta a karját, ezzel a frászt hozva rá. — Yah! Csak azért, mert valami nagy híresség vagy nincs jogod így megfogni! — rántotta ki a végtagját a szorításból durcásan.

— Nem emlékszel ki vagyok? — Az Alfa hangja csalódottan hullámzott a levegőben.

Kérdően oldalra billentette a fejét. — ... Egy híres festő? — kérdezte bizonytalanul. Többet kéne tudnia a férfiról?

ChanYeol keserűen elmosolyodott. Az Ómegája nem emlékezett rá.. Gondolnia kellett volna arra, hogy BaekHyun elfelejti őt, még is csak amnéziája van, és eltelt öt év amióta látták egymást.

Francba, most még is mit kéne tennie? Reménykedett abban, hogy a közöttük lévő kötelék segít az Ómegának abban, hogy emlékezzen, de a lila-hajú továbbra is összeráncolt szemöldökkel nézett rá.

— Mi lenne.. ha elvinnélek fagyizni? Mármint.. tudod, amiért fellöktelek. — Chan beharapta az ajkát, azt hajtogatva a fejében "mondj igent".

Az Ómegának felcsillant a szeme pár pillanatra, azonban az izgatottsága gyorsan el is tűnt.

— Ez.. aranyos ajánlat, de nem is ismerlek — bár hasonlítasz a fiamra; akarta hozzá tenni. — És már késő van — mutatott fel a sötét égre. — Muszáj visszamennem Kibumhoz.

— Kibum..?

— Oh? Ismered őt.

— Már amennyire.. vagyis igen, ismerem, tőle hallottam rólad.. ezért is tudom a neved — makogott össze-vissza.

Ah, szóval nem hallucinált, ChanYeol korábban tényleg a nevén szólította.

— Akkor megbízhatok benned — mosolygott rá. — Esetleg eltudnál vinni hozzá?

— Persze — viszonozta a gesztust. Bár az volt a terve, hogy elmegy ünnepelni amiért ekkora nagy sikere lett a gallériájának, viszont az, hogy belebotlott a fiúba..

Mit fiú, az Ómega már gyönyörű férfivé érett, az elmúlt évek sokat dobtak rajta, sokkal felnőttesebben nézett ki.

Vajon mit keres itt Szöulban, hiszen SeHun azt mondta Busanba költöztek. Lehet csak látogatóba jött.

Biccentett az Ómegának, hogy kövesse az autójához, BaekHyun pedig egyből követte.

Mikor beültek a járműbe a felsőbbrendű Alfa megkönnyebbülten szívta be a levegőt. Az Ómega édes áfonya illata, amit annyira hiányolt gyorsan belepte a kocsi belsejét.

Nem igazán tudta eldönteni, hogy örüljön a ténynek amiért BaekHyun nem emlékszik rá, vagy legyen szomorú. Talán mind kettő egyszerre.

Ha a lila-hajú igazán tudná kicsoda valószínűleg nem ülnének most így együtt az autójában, azonban esedezhetne a bocsánatáért.

— Hé. — ChanYeol megugrott Baek hirtelen megszólalásától.

— I-igen? — basszus, mit dadog itt, mint valami tizenéves?

— Kölcsön kérhetem a telefonod egy hívásra? A sajátomat elvesztettem — magyarázta szomorúan.

A szöszi bólintott, kihalászta a zsebéből a kütyüt és átadta az Ómegának, közben elindult az úton.

BaekHyun belépett a híváslistába, és meglepetten pislogott a képernyőre. Miért van meg ChanYeolnak SeHun száma? Megvonva a vállát kattintott rá, elkezdve csücsöríteni mikor sokáig nem vette fel a másik.

— Mit akarsz ChanYeol? — szólalt bele SeHun.

— Hunnie! BaekHyun vagyok, csak szólni akartam, hogy jól vagyok.

— Baek? ... Mit keres nálad Yeol telefonja?

— Elvesztettem a sajátom — válaszolt. — Átadod Lulunak, hogy minden rendben van velem?

— BaekHyun — kezdett bele SeHun halk hangon.

— Hm?

— Hol vagy most?

— ChanYeol kocsijában...

— És hogyan kerültél te oda? Mikor futottál vele össze? Egyáltalán- — Baekhyun felhördült ahogyan mellette ülő kikapta keze közül a telefont.

— SeHun, majd később visszahívlak — szólalt bele, meg se várva a másik válaszát, lerakta a hívást majd elrakta a mobilját.

— Még beszéltem volna vele — panaszkodott az Ómega. — Érdekes, ismered Sehunt és Kibumot is.. nekem ők sose meséltek rólad — tette karba a kezét.

— Lehet elfelejtettek megemlíteni engem — nevetett erőltetetten.

— Én sok minden elfelejtek — olyan könnyen beszélt erről, mint ha csak az idójárásról számolna be. — Retrográd amnéziám van.

— Tudom, azt is említette Kibum. — Hazugság.

— Ez így unalmas — nyafogott. — Úgy látszik te mindent tudsz rólam, de én rólad semmit! Azon kívül, hogy... nos híres festő vagy.

ChanYeol elhúzta a száját, leállva Kibum háza elött, amit BaekHyun észre is vett.

— Ó? Meg is érkeztünk? Nos, köszönöm az utat.. meg a telefonhívást. Tényleg nagyon jó lett volna elmenni fagyizni, hogy én is megismerhesselek, de mivel nincs most telefonom.. meg el leszek foglalva, éppen keresek valakit — csatolta ki magát, kiszállva a járműből. — Azért remélem még összefutunk... ChanYeol — villantotta rá a legszebb mosolyát majd. Miközben a ház ajtajához sétált végig érezte magán az Alfa tekintetét.

ChanYeol frusztráltan hajtotta fejét a kormányra. Nos egyáltalán nem gondolta volna, hogy ilyen lesz, ha újra találkozik az Ómegájával.

Ez gáz.. méghozzá nagyon, s most már az öccse is tudja, hogy ismét kapcsolatba lépett Baekkel.

Lenézve a telefonjára szorította össze az ajkait. SeHun üzenetet küldött neki.

"Nem tudom, hogyan találtad meg BaekHyun és kurvára remélem, hogy nem mondtál neki semmit. Hagyd őt békén, tökéletesen megvolt eddig nélküled, nem kell feltépni a régi sebeit, és ha azt hiszed szórakozom, holnap Szöulba utazom, hogy még véletlenül se tudj a közelébe férkőzni! - LuHan"

A felsőbbrendű Alfa elfintorodott.. A francba..