Falra Festett Emlékek ● ChanBaek

[28. FEJEZET]

JongIn apró mosollyal az ajkán játszadozott az albínó fehér hajával. Pontosan jól tudta, itt kell hagynia az Ómegát ki tudja mennyi ideig, azonban nem akarta sokáig húzni.

Nem szerette volna megváratni Kyungsoot s főleg nem volt ínyére, hogy "csalja" a férjét. Hallva az Ómega halk motyogását puszilt a homlokára, elsuttogva, hogy várja meg.

Felállva az ágyból, felvette a tegnapi ruháit a földről, amit szanaszét dobáltak, és bemenve a fürdőszobába gyorsan lefürdött, megmosta a fogát - mikor Kyungsooval elmélyül az intim kapcsolatuk és szinte napokat töltött nála, az Ómega vett neki fogkefét -, majd elhagyta a házat hevesen dobogó szívvel.

Még is mit mondjon Channak? Hiszen végre egyenesbe került a kapcsolatuk, azonban amit mondott Kyungsoonak igaz volt. Nem maradhatott a felsőbbrendű Alfával, sose tudná igazán boldoggá tenni, bármennyire szerette is őt.

Bárcsak sokkal előbb rájött volna a meddőségére, mert akkor biztos nem ment volna hozzá, így most sokkal fájdalmasabb lesz ez az egész.

Igaz, a célja az, hogy a végén mindenki boldogan jöjjön ki belőle.. szóval annyira nem érezte magát emiatt szarul... Annyira..

Amikor hazaért és belépett a házba egyből meghallott két ismerős hangot. ChanYeol és az anyja elég hangosan veszekedtek a nappaliban.

Nem igazán akart belefolyni, mert az a nő egyenlő egy démonnal, ezért csak neki dőlt a falnak, hallgatózni kezdett, mert megint róla tárgyalt a szipirtyó.

- Jézusom anya, hányszor mondjam még el neked úgy, hogy végre tényleg felfogd? JongInnal nem akarunk még gyereket! Miért ilyen fontos ez neked egyáltalán?

- Ugyan, a fiam vagy! Régen be nem állt a szád arról, hogy alig várod végre apa légy.

- Azóta már felnőttem, és ne kerüld ki a kérdésemet. - JongIn szinte látta maga előtt ahogyan Chan megforgatta a szemét. - Tehát, miért számít neked mikor lesz gyerekünk?

- Mert ez családi hagyomány! - dobbantott a lábával, mint valami hisztis elkényeztetett kislány, pedig már messze nem volt "kicsi". - Már réges-rég óta így van ez nálunk. Amint házasodunk, családot alapítunk. A média már vért kívánva várja tőletek a nagy híreket, sőt, már elkezdtek pletykálni, hogy mi lehet az oka annak amiért a házasságotok óta nem történt semmi!

- Te jó ég... anya. Ezt mondhatod komolyan - nevetett szenvedve. - És még te voltál meglepődve, hogy SeHun elmenekült innen. Bárcsak a húgom is azt tette volna, de nem, ChaeYoung hallgatott minden szavadra, mert azzal fenyegetted, hogy kitagadod, és most miattad Amerikában van azzal a seggfej férjével, terhesen, valószínűleg szenved, mert annyira egocentrikus vagy, hogy eszedbe se jutott volna soha, hogy megkérdezd tőlünk, a saját gyerekeidtől mit akarnak! - fakadt ki teljesen ChanYeol. - Kurvára nem érdekel a szánalmas média, a hülye családi hagyományt meg pont telibe szarom. Utoljára figyelmeztetlek, szállj le rólunk. - JongIng hallgatta ahogy a férfi elsétált, a szíve össze szorult.

A férfje mindent megtett azért, hogy kiálljon értük, még a saját anyja ellen is fordult.

Lehunyva a pár pillanatra a szemét fújta ki a levegőt, megvárva míg Chan anyja is elhagyta a nappalit, felháborodva motyogva valami "hálátlan korcsok a gyerekeim"-et, és abba a szobába ment, ahol tudta megfogja találni a férjét.

Szomorúan elmosolyodott ahogy a felsőbbrendű Alfa ott ült a vászon előtt, ami csak félig volt megfestve. JongIn hunyorított szemmel vizsgálta a művet, ismerősnek tűnt a fiú, akit ábrázolt, a lila haja, szeme, meg a gyönyörű mosolya.