Team Free Will!

35. fejezet Tervezés, megvalósítás, siker?

Ahogy a Starknak kinéző Loki a kezébe vette a „leejtett" könyvet, nehéz dolga volt azzal, hogy a jelenlévők előtt fenntartsa az illúzióit, azonban Lenséknek közvetítse a valóságot. Végül egy fal szerű illúzióval oldotta meg, amivel szemből ő látszott, ahogy csukott könyvet tart a kezében és éppen felegyenesedik, hogy átnyújtsa, miközben villámgyorsan kinyitotta a kívánt oldalon a könyvet és úgy tartotta, hogy a kamera tökéletesen vegye mind az eredeti szöveget, mind pedig Charlie és Rowena fordítását. Lensnek csupán egyszer kellett megkérnie, hogy feljebb emelje a könyvet, aztán utána ténylegesen vissza is adhatta a vadásznak.

Amint meghallgatta a ghoulok kiirtásának művészi alapelvét, az egyszerű fejlövést és persze a számtalan „óvatosan kell eljárni, mert akárkik lehetnek" felszólítás után végre visszatérhetett a „bázisra". Noha elragadtatva nem volt a történtektől, hát még attól, amit következni vélt!

-Remélem megérte hülyét csinálnom magamból ezért az oldalért! -sziszegte, ahogy Lens éppen a hozzávalók listáját jegyzetelte ki, amelyről a felírtakat aztán Vízió alapos memorizálást követően és a Furynak való jelentés tétel után elindult összeszedni.

-Ne duzzogj! -vágta rá a lány, mikor végre egyedül maradtak. A kamera rendszer még mindig Stark fennhatósága alatt állt, ezért ezegyszer tényleg megmaradt a privát szférájuk. Egy normális, emberi beszélgetésnek tűnhetett volna az egész, leszámítva az energia rácsokat, amelyek továbbra is körülvették a fiatal vadászt. -Jól csináltad és Stark valóban nem tudhatta, hogyan kell ghoult ölni. Szerintem üthetünk két legyet egy csapásra, ha ügyesek vagyunk- vette dicsérőbbre a hangsúlyt, amivel nem lopta be magát a félisten szívébe.

-Most vagy túl bizakodó vagy, vagy megint előttünk jász az idióta tervezgetéssel? -pedzegette nemtetszését kifejezőn grimaszolva és a karjait összefonva a mellkasa előtt.

-Talán kicsit mind a kettő -magyarázta a szőke mélázottan. -A ghoul ügyet pedig nem mi oldjuk meg, hanem majd ők- világított rá, azonban néhány részletet így is homályban hagyott az áz kárára.

-És azt mégis hogyan tervezed? -követelt magyarázatot, majd fújtatva hozzátette: -Nem mintha el akarnák hagyni az erődöt! -a lány hümmögve értett egyet, aztán persze azonnal kifejtette az elképzelését.

-Maguktól nem is tennék, de ha veszélyesek és infókat szivárogtatnak ki az egyetemeseknek, akkor az elég ok, hogy leszálljanak, nem? -ez vitathatatlan tény volt már egy ideje. Loki tudta, hogy Nick azon nyomban rábólintana, ha efféle indokkal kellene leszállítani a Winchestereket, ugyanakkor megrémítette, hogy a lány ilyen gyorsan lemondana a családtagjairól, ha a szükség megkívánná. Taszította az érzés és megint zöld szemeket látott.

-Kezd lenyűgözni az új, számító lényed -a szarkazmusa átütött a szavain, meg sem próbálta leplezni azt. Hatást azonban nem ért vele. Pedig a lány, akit ő ismert, most kétségbeesetten bizonygatná, miért is nem számítás az, amit tesz.

-Pont nem érdekel mit gondolsz rólam, bocsi! -kacagott fel a szőkeség és a vigyor, ami az arcán maradt még néhány pillanatig baljóslatúan ragyogott, hogy aztán hideg, tárgyiasságba forduljon át. -Azonban, te is tudod, mekkora veszélyt jelenthetnek, hiszen a Hydra emberei segítettek felhúzni a bázist, amikor a jogarral bűvészkedtél és elraboltad Selviget meg a sólyomszemet- idézte fel és Loki a legkevésbé sem emlékezett szívesen vissza azokra a pillanatokra. Egyrészt voltak a földön, akikre irányítás nélkül számíthatott, másrészt tudta, hogy ha uralkodni akar itt, miután kihasználta a segítségüket, érdemes elsőként megszabadulnia tőlük. Az egész szervezettől a hideg futkosott a tarkóján, pedig sokszor ő maga sem válogatott az eszközökben, mégis amit a Hydra tett, vagy csak megtervezett az maga volt a pusztulás.