𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐚 𝐬𝐞𝐜𝐨𝐧𝐝. • pietro maximoff ff.

12. 𝕞𝕒́𝕤𝕟𝕒𝕡𝕠𝕤𝕤𝕒́𝕘 𝕕𝕠̈𝕘𝕚𝕧𝕖𝕝

- Szerinted felkeltsük őket? - hallotta meg Arabella Tony hangját maga mellől.
- Ne! Szerintem olyan édesek így! - ütötte meg fülét Wandáé is.
- Hát, oké. De Clint most már tényleg kinyírja Pietrót - mondta Stark leszedve a karácsonyfáról egy ráaggatott mézeskalács embert, majd beleharapva abba.
- Az tuti. - szólalt meg Steve is.
- És minket nem? - kérdezte Bruce.
- Már miért nyírna ki minket? - vonta fel szemöldökét Tony.
- Mert nem keltettük fel őket. - válaszolta a tudós.
- Majd én meggyőzöm, hogy ne. - mondta Vízió, mire Wanda amolyan "hogy lehet valaki ennyire aranyos?" nézéssel pillantott rá.
A lány egy ajtónyikorgást, illetve cipők dobogását vélte hallani, amikor egy nő megszólalt.
- Ezek meg miért fekszenek egymáson? - kérdezte Natasha.
- Másnaposság van dögivel. - válaszolta Vasember.
- Aha, értem...
Arabella eddig azt hitte, hogy csak képzelődik, nem igazán foglalkozott a Bosszúállókkal, tud ő olyan butaságokat álmodni, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa lett volna, de amikor átfordult másik oldalára, egy ölelő kezet érzett meg derekán. Akkor tűnt csak fel neki, hogy valakin mellkasára ráhajtott fejjel fekszik. Annak a valakinek pedig rakoncátlan tincsei csiklandozva cirógatják arcát, mivel a lány a feltehetőleg fiú nyakhajlatába temette azt. Bal keze kinyújtva lógott le a kanapéról, amelyen feküdt, s az az alatta fekvő valaki szorongatta ujjait. A hajadon lábát az ismeretlen lábain pihentette, tegnapi szoknyája pedig szerencsére nem húzódott fel. Ó, és az idegennek a jól megszokott menta illata volt.
Amikor Arabella észlelte azt, hogy ez bizony nem egy álom, szemeit félve kinyitva már nem volt túlságosan ismeretlen akit látott. Higanyszál aludt mellette a kanapén, vagyis inkább alatta. A lány érezte, hogy futó izmai megfeszülnek, eddig sima arcát ráncok kezdték keretezni, majd ő is kinyitotta szemét. A két fiatal egyszerre üvöltött fel, majd egyszerre estek le a kanapéról. Arabella feküdt hanyatt, alul, Pietro pedig rajta, hassal.
- Mi a fene történt? - kérdezte rémülten a hajadon. Szinte biztos volt benne, hogy a fiú érzi szíve heves dobogását, olyan közel voltak egymáshoz.
- Honnan kéne tudnom? - kérdezett vissza Pietro is.
A hős nagy nehezen felállt és kezét nyújtva Arabellának felsegítette.
- Na, alakul a molekula! - kezdett el bólogatni Wanda vigyorogva, mire a páros a Bosszúállók felé fordult.
- Mit csináltok ti itt? És miért bámultok, amikor alszom? - akadt ki a szöszi.
- Egy; ez az én tornyom, azt csinálok, amit akarok. Kettő; de még kivel. - felelte Stark Arabellára célozva.
- Öhm... valaki tudja mi történt? - tudakolta zavartan és rákvörös fejjel az árva.
- Mondhatni. - bólintott Wanda.
- És elmesélnéd? - vonta kérdőre húgát Pietro.
Arabella fejébe hirtelen erős fájdalom hasított, mely arra késztette, hogy halántékához kapva leüljön, mire a Maximoff fiú aggódva guggolt le hozzá.
- Minden oké? - vonta fel szemöldökét, ám rá 1 másodpercre már ő is homlokát fogdosva ült Arabella mellett. - Nem, semmi sem oké... - válaszolt saját kérdésére.
- Azt hiszem, csinálok egy teát a piásoknak. - sétált a konyhapulthoz Nat és kezdett el vizet forralni.
- Én meg kaját. - ment Banner a nő után.
- Itt meg mégis mi folyik? - hallották meg egy ideges hangot az ajtóból. Clint hangját.
- Nos, gyerekek, azt hiszem megütötte fülemet a halálotok csengő - bongó hangja egyben az én Jézuskámé. - mondta Tony a két másnapos fiatalnak. - Hellóka, Legolas! Hoztad az ajcsim? - fordult utána Barton felé, aki úgy tűnik, az egész jelenetet végignézte. A férfi Stark - kal nem foglalkozva sétált oda Pietróhoz és Arabellához.
- Veletek meg mi történt? - tette fel a kérdést, ami mindenki fejében is járt.
- Hát, igen... azt mi is szeretnénk megtudni... - vakarta meg borostáját Pietro idegesen nevetgélve.
- Mi van?
- Nem tudjuk mi történt. - mondta Arabella.
- Ezt meg hogy értitek? - ráncolta össze szemöldökét Clint.
- Tegnap egy kicsit túlzásba vitték az ivászatot... - válaszolta Steve.
- Enyhén. Úgy tűnik, brutál másnaposak. - tette hozzá Nat is, aki tea filtereket csúsztatott a felforrt tea vízbe.
- Mielőtt mondánál valamit is, Wanda elvileg tudja mi a szitu. - irányította át a figyelmet testvérére a Maximoff fiú.
- Tényleg?
- Aha. Csak megvárom, amíg kész a kaja, mert éhesen nem tudok mesélni. - mondta. - Meg mondjuk már nem azért, de neked ehhez le kellene ülnöd. - folytatta a lány.
Arabella Pietróval összenézve egyre gondoltak. Hogy mégis mi a francot csináltak ők tegnap este?
- Clint, egy dolgot hadd kérdezzek már meg. - fordult a futó Sólyomszem felé.
- Mi van? - pillantott rá Barton.
- Nem ölsz meg minket, ugye?
- Az attól függ. - mondta.
- Részvétem, fiam. - veregette meg Pietro vállát Stark.
- Emberek, a rossz hír, hogy nincs tojás. - mondta Banner a hűtő ajtaját becsukva miután jól körül nézett benne.
- És mi van? - kíváncsiskodott Wanda.
- Van műzli, gyümölcs, szendvics, zabkása és társai. - sorolta a tudós.
A társaság Arabellán és Pietrón, Vízión kívül a férfihez sereglett, s a szekrényből egy - egy tányért és evőeszközöket elővéve kezdtek válogatni az ételek közt.
Rogers kapitány kinyitotta az ablakot, hogy a reggeli illata egy kicsit kiáramoljon a helységből, a szél viszont befújta az ablakon a hideglevegőt.
Arabella vacogva fújta ki a levegőt, mivel vékony harisnyája és lenge ruhája nem védte meg őt a zimankótól.
- Hallod, Bell? - nézett rá a lányra a szöszi.
- Hm? - fordította felé tekintetét a hajadon is.
- Idepasszolsz nekem egy plédet? - kérdezte a fiú.
- Te is fázol? - nyomta Arabella Pietro kezébe a jobb oldalan lévő pokrócot.
- Ja. Kéred az egyik felét? - nyújtotta a futó az árvának a fele anyagot.
- Köszi. - fogadta el a lány zavartan, ugyanis arra még jól emlékezett, hogy miért ivott tegnap este. A fiú miatt. Azt hitte, hogy a vodka mindent megold, de jó nagyot tévedett. Még mindig halálosan elpirul tőle, bármit csinál, illetve a szívritmus zavar kerülgeti.
Arabella ezen a reggeli eseten már konkrétan nem lepődött meg. Mindig kettejükkel történnek az ilyenek. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna ideges vagy ne szégyellte volna magát emiatt az ivás miatt, ugyanakkor ne dobogott volna őrülten a szíve a fiú közelsége miatt.
Bár tudná, mi történik vele.
- Na, amúgy Wanda, mi lenne, ha belefognál a történetbe? - kérdezte Natasha kiöntve két bögrébe a megfőzött teát, majd vitte oda a két, kanapén ücsörgő fiatalnak, akik hálásan kezdtek neki a gőzölgő italnak.
- Igen. - tömte bele szájába az utolsó falat almáját is a lány. - Csak ez elég hosszú. - tette hozzá, mire a Bosszúállók kényelembe helyezték magukat a nappaliban.
- Kezdheted! - biccentett Stark.
- Tehát, az volt, hogy ugye én tegnap Vízióval mentem le a partira és fél óráig tök jól elvoltunk még táncolni is elvitt, szóval jól éreztük magunkat. A tömegben láttam Pietrót egy csajjal, Bucky - t meg Arabellával dumálni a pultnál. Igazából nem nagyon furcsálltam. Rá pár percre Bucky eltűnt, Arabella meg már a bátyámmal ült ott. Aztán 2 perccel utána meg már azt láttam, hogy Pietro valahonnan szerzett egy üveg vodkát és meghúzta. Aztán átadta Arabellának és ő is meghúzta. Még néhány percig a pultnál üldögéltek és beszélgettek, aztán gondolom amikor az alkohol kifejtette a hatását, felálltak és odajöttek hozzánk, de csak köszöntek. Ezután annyit láttam, hogy elkezdenek táncolni, bár nem értem, hogy csinálták, Arabella keze gipszben van. Ja, de amúgy a java csak most jön : Pietro ledobta magáról az öltönyét, ráadásul közben majdnem eltanyált. Az öltöny meg ráesett egy srác fejére. Jót röhögtem amúgy. - mesélte a lány, mire a fiú a takaró alá nézve leellenőrizte, hogy tényleg nincs - e rajta a ruhadarab.
- Te komolyan elkezdtél sztriptízelni a partimon?! - akadt ki rá Stark.
- Részeg voltam!
- Bakker, remélem a polgámester azért nem látta... - fogta fejét a géniusz.
- Ó, itt még nincs vége. - folytatta Wanda. - Ezután következett az, hogy mi Vízióval meguntuk a táncolást, úgyhogy kerestünk egy kanapét, és leültünk. Amíg ő elment koktélért én nézelődtem, és egyszer csak azt láttam, hogy ez a két alkoholista konkrétan majdnem egymásba bújnak és a tesóm Arabellát ölelgetve zokogott, azután pedig ő is rákezdett. Igazából nem tudom, hogy miért sírtak még azt sem, hogy hogyan táncolt törött kézzel, de nyilván a rumnak volt hozzá köze. Amúgy nagyon romcsi volt. Bár igazából az All I want to christmas is you - ra lassúztak, az kicsit illúzió romboló volt. Miután vége lett a számnak, kimentek az egyik erkélyre, azután pedig elvesztettem őket. Utána gondolom idejöttek és valahogy elaludtak. Azt már nem tudom, hogy mit csináltak. - magyarázta Wanda.
- Mi a...? - kezdte Clint, de torkán akadt a szó.
- Pontosan. - kezdett el bólogatni Pietro is.
- Ti komolyan az All I want for christmas is you - ra lassúztatok? - röhögte el magát Tony.
- Ezek alapján. - húzta el száját a fiú.
- Ez elég kínos. De tanultunk belőle valamit. - szólt Steve.
- És mit? - kérdezte Nat.
- Pietro és Arabella többet nem iszik alkoholt. - válaszolt a katona.
- Az már biztos. - értett egyet Banner is.
- Jó, szerintem hagyjuk ezt a témát. Nekem ehhez most nincs erőm. - mondta Barton, mire Arabella ránézett.
- Bocsánat, nem tudom, mit csináltam tegnap, de nagyon szégyellem. - sütötte le a szemét.
- Semmi baj. Hiszen én is kínáltalak már alkohollal, ezért nem szidhatom le Pietrót most. - legyintett Clint elengedve a témát. - Azért legközelebb inkább mértékkel igyatok, rendben?
- Rendben. - bólintott Arabella.
- Tisztára ég az arcod, Bell. - jegyezte meg Pietro a lányra pillantva.
"Persze, hogy ég, hiszen most mesélték el nekem mit műveltem én tegnap este ráadásul a Bosszúállók és előtted!" - tette hozzá Arabella magában.
- Tényleg. Jól vagy, Arabella? - jött közelebb Vízió is.
Mielőtt a lány bármit szólhatott volna, Pietro homlokához érintette ujjait, majd arcán végighúzva kezét levitte egészen a hajadon nyakáig.
Arabella szívének dobogása rögtön hevesebbre váltott akaratán kívül, s alig mert levegőt venni. Ahol a fiú megtapintotta, ott automatikusan kirázta a hideg.
Próbált ráparancsolni testére, hogy ne így reagáljon Pietro érintésére, de nem járt sikerrel
- Tűz forró a bőröd. - állapította meg a szélvész. - Nem vagy lázas? Nem fáztál meg este, kint az erkélyen?
- Öhm... Nem tudom. De fázom. - húzta magán összébb a pokrócot a lány.
- Az jó, én már nem. - térítette rá a szöszke a takaró másik felét is a mellette vacogó lányra.
- Becsukom az ablakot. - mondta Wanda, majd odasétált az üveghez.
- Én meg hozok lázmérőt. - közölte Natasha is, majd elhagyta a szobát.
- Na, ez eldőlt. Nincs több ivászat. - jelentette ki meg Tony.
- Hé! Ez egyszeri alkalom volt! - tiltakozott Pietro.
- Pontosan erről beszélek. Ez volt az "egyszeri alkalom". - mondta Stark.
- Hát asszem' ma nem nagyon fogunk ajándékozni. - jegyezte meg Clint.
- Nem éppen. - értett egyet Rogers ügynök.
- Fú, de hiányzott ez az életemből... - hajtotta hátra fejét Arabella fáradtan az egész reggelére utalva.
- Az enyémből is... - szólt Pietro a lányra kacsintva.
- Hé! - reccsent rá Sólyomszem a fiúra, aki erre csak rávigyorogott.
- Nem igaz, hogy te még ezt is képes vagy elviccelni. - rázta meg fejét a hajadon rosszallóan Pietróra nézve.
- Na, de most kajak, nem örülsz, hogy Higanyszállal aludhattál és rúghattál be? Más lányok már rég visongatva ugrándoznának. - húzta tovább a Barton lány agyát a szöszi.
- Öhm... Nem örülök. Vagy nem tudom. Nincs veled bajom, meg semmi, de izé... na, szóval nem ismerlek annyira... - dadogta a lány.
- Nem ismersz annyira? - vonta fel szemöldökét Pietro kiélvezve a helyzetet. - És ha ismernél, akkor aludnál velem?
- Hát... nem. Nem hiszem. - mondta Arabella.
- Nem hiszed? - kérdezett vissza a szöszke.
- Nem. Vagy de. - kavarodott össze a hajadon.
- Most akkor azt hiszed vagy nem hiszed?
- Nem hiszem.
- Értem. És az igent vagy nemet jelent? - ráncolta össze homlokát a futóbolond.
- Nemet. - szólt a lány.
- Remek. Fogadjunk, hogy alszol még te velem. - ajánlotta fel Pietro. - Mit csináljon a vesztes?
- Mi van? Nem fogsz mégegyszer vele aludni! - vágott közbe Clint, de Pietro nem foglalkozva vele egyre csak Arabellát fürkészte.
- Na? Áll a fogadás?
- Nem, dehogy áll. - mondta kínosan nevetgélve az árva. - Nem volt neked elég ez az egy alkalom?
- Ó, nekem sosem elég belőled, Bell. - kacsintott rá a fiú.
- Sonic, az Isten áldjon már meg! - fröcsögte Barton. - Hagyd békén! - Oké. - vont vállat a szöszke, viszont úgy tűnt, teljesen figyelmen kívül hagyja az íjászt. - De azért nem fogadsz velem, mert ha fogadnál is, elveszítenéd? - faggatózott a fiú újra a lányhoz fordulva.
- Tessék? Azt hittem ezt már lezártuk. - mondta Arabella.
- Ne kezdj el másról beszélni, válaszolj a kérdésemre. - utasította a szöszke a hajadont. - Tehát, azért nem fogadsz velem, mert tudod, hogy elveszítenéd? - ismételte még Pietro a kérdést.
- Nem. Az igazat megvallva erre még nem is gondoltam. - mondta zavartan Arabella.
- De én tudom, hogy azért nem fogadsz velem, mert tudod, hogy én győznék. - incselkedett tovább a szélvész.
- Pietro, nekem ehhez most nincs erőm. Nem vagyok a toppon. Neked már nem fáj a fejed? - terelte a témát a lány.
- Nem. Nekem felgyorsult az anyagcserém, szóval én gyorsabban is gyógyulok, mint egy átlag ember. Neked?
- Nekem még fáj, mert én nem vagyok te, szóval most hanyagoljuk ezt a témát, jó? - mondta Arabella.
- Ezt csak azért mondod, mert nem tudsz mit visszaszólni nekem. - jelentette ki magabiztosan a fiú.
- Ahj... - temette arcát a hajadon tenyerébe.
- Pietro, hagyd már békén! Beléd állítom az összes nyilamat! - állította le a hőst Barton.
- Azt mondtad, ezúttal nem ölsz meg! - emlékeztette a fiú korábbi ígéretéről.
- Nem érdekel, már megint ott tartunk, hogy egyfolytában szekírozod a marhaságaiddal! - magyarázta Clint.
- Jó, nyugi, fater. - kezdte el lecsillapítani az íjászt Pietro, ám Barton a megnevezésre felháborodva kezdett vicsorogni.
- Sonic... - vette fel a figyelmeztető hangsúlyt a férfi.
- Jó, inkább megyek enni. - állt fel a fiú megijedve a férfitől.
A nappaliba közben megérkezett Feketeözvegy kezében egy lázmérővel, illetve néhány gyógyszerrel, ha netalántán Arabella tényleg lázas lenne.
- Tessék. - nyomta a lány kezébe a dolgokat.
- Köszönöm. - hálálta meg a hajadon ezt egy meleg, ugyanakkor egy kicsit bágyadt mosollyal. A nő amolyan "szívesen" biccentéssel ült le az egyik fotelbe.
Az árva egy kicsit kényelmetlennek érezte a szituációt, hogy a Stark torony lakói előtt kell megmérnie a lázát, de inkább megpróbált nem foglalkozni a csapattal. A lázmérőt bekapcsolva lehúzta bal válláról ruhája pántját, majd hóna alá becsúsztatva a tárgyat odaszorítva várt a kis gépezet jelzésére.
A lázmérő pityegett, s a hajadon kezébe véve megpillantotta rajta a 38, 7 °C - ot kiírva fekete, pixeles számjegyekkel.
- Na? - érdeklődött Barton állapota felől.
- 38, 7 °C. - válaszolta Arabella.
- Fáj valamid a fejeden kívül? - kérdezte Amerika csillagos hőse.
- Nem, nem igazán, de nem érzem magam a legjobban. - rázta ki a lányt újra a hideg.
- Akkor az lesz a legjobb, ha beveszel egy kis gyógyszert és lepihensz a szobádban. - jegyezte meg Vízió.
- Igen. És Pietro elkísér. - jelentette ki Sólyomszem.
- Mi? Miért én? Én még eszek! - tömött bele szájába egy kanál zabkását az addig némán - ami megjegyzem, elég ritka jelenség - étkező fiú.
- Hát, lényegében veled volt tegnap az erkélyen, és valószínűleg akkor fázott meg, úgyhogy... - indokolta meg Wanda.
- Vagy csak lusták vagytok. - mondta a fiú, majd lerakva tányérját a kanapén ülő lányhoz rohant. - Hölgyem? - nyújtotta kezét neki, hogy felhúzza, melyet a hajadon el is fogadott.
Ahogy Arabella válláról lecsúszott a takaró, egész teste libabőrös lett.
- Siessünk, légyszi. - kezdte dörzsölni fedetlen karját Arabella, hogy legalább egy kicsit ne fázzon.
- Okés. - indult Pietro az ajtó felé.
- Na, jó, további szép karácsonyozást. - köszönt el a lány lankadtan a csapattól.
- További szép... - kezdte Wanda, de megakadt. - pihenést? - fejezte be bizonytalanul, viszont a hajadon vette az adást.
- Sziasztok! - köszönt Rogers, mielőtt a két fiatal kilépett volna az ajtón.
- Amúgy miért van az, hogy mindig akkor lesz valami bajom, amikor veled vagyok? - tette fel a kérdést Arabella dideregve a fiú felé fordulva.
- Nem tudom. De én általában megúszom. - sétált vígan a hős a lifthez.
- Már nem is vagy másnapos... - lépett be a fülkébe az árva.
- Hát nem. - nyomta meg Pietro szobájuk emeletének számát.
- Soha többet nem iszok alkoholt.
- De azért valld be, hogy jól aludtál. - mondta a szöszke.
- Azt hittem, hogy ezt a témát hagyjuk. - fújta ki a levegőt a lány.
- Csak hitted. - szólt a fiú. - Na, azért valami csak tetszett az estében az alváson kívül.
- Arra még pont emlékszem, hogy egy lány felpofozott téged. - nevette el magát Arabella halkan, majd lépett ki a gépezetből, miután megérkezett az emeletre.
- Mi van? Ki merészelte felpofozni Higanyszálat?
- Azt hiszem, Addison volt a neve. - emlékezett vissza a Barton lány.
- Ki az az Addison? - tudakolta Pietro.
- Azt neked kéne tudnod. - vonta meg vállát a lány. - Kösz, hogy visszakísértél.
- Á, semmi. Szólj, ha mész aludni. - viccelődött a fiú, ám Arabella ezzel már nem foglalkozott, csak megforgatva kulcsát a zárban átlépte a küszöböt, majd becsukta az ajtót.
Cipőjét lerúgva lábáról kibújt ruhájából, s bevett egy fájdalomcsillapítót, illetve egy lázcsillapítót. Felvett egy melegítő nadrágot egy pulóverrel, majd úgy, ahogy volt, befeküdt az ágyába.
Szemeit lehunyva kissé elgondolkozott a mai és tegnapi napon. Hogy mennyi minden történt.
A ruhája, az esés, a Bucky - val való beszélgetés, a merengés aztán az ivás és a részeg éjszaka, melynek az lett az eredménye, hogy ma Pietro ölelésében kelt. Igazából ha most összegzünk, egy hónapja az élete a szélvész fiú körül forog és ő csak most jön rá. Sőt, talán érez iránta valamit. Valami furcsa dolgot, amit még sosem érzett. Szerelem lenne? Nem valószínű. Vagy ilyen gyorsan is kialakulhat bármiféle kötődés? Nem tudja.

Hi! Itt vagyok egy kövi résszel, ami nagyjából a semmiről szól, dehát néha kell ilyen is, nem? Ha tetszett, vote - olj, vagy írj kommentet. Szép napot!