𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐚 𝐬𝐞𝐜𝐨𝐧𝐝. • pietro maximoff ff.

10. 𝕜𝕠̈𝕧𝕖𝕥𝕜𝕖𝕫𝕞𝕖́𝕟𝕪

- Nem hiszem el! Hogy lehettetek ilyen felelőtlenek? Miért nem gondolkoztatok egy kicsit? - sétált idegesen, fel s alá Clint a nappaliban.
Arabella, Wanda és Pietro eközben a kanapén ültek és a földet pásztázták tekintetükkel, a Barton lány kezén pedig egy gipsz díszelgett.

9 órával ezelőtt :

Miután a fiú és a hajadon becsapódtak a hatalmas tölgybe, Wanda lerohant hozzájuk a dombról, de olyan sebességgel, hogy ő is majdnem elesett.
- Úristen! - hallották a boszi sikítását.
Arabella és Pietro a földön feküdve, sajgó testrészükre tapasztott tenyérrel próbálták összeszedni magukat, ám ez nem igazán sikerült.
- Mi a jó élet történt? Éltek még? Válaszoljatok már! - ért le hozzájuk a hősnő, ám bátyja ezzel nem foglalkozott.
- Hé, Bell, egyben vagy még? - fordult felé, de mikor meglátta a lány ijedt szemeit, remegő száját és jobb csuklóját markolászó bal kezét, azonnal ott termett mellette.
- Talán... - nyögte Arabella, de remegése elárulta, hogy nem mond igazat.
Pietro a lány mellett térdelve óvatosan lapockája alá tette kezét és felültette őt.
Az árva csak akkor vette észre, hogy a fiú arcán egy hosszú vágás éktelenkedik. A friss sebből csöpögött a tűzpiros vér, amely a havon kötött ki.
Ezzel viszont nem igazán tudott foglalkozni, ugyanis az említett személy éppen próbálta őt összekaparni a hóból.
- Mutasd a csuklód! - hámozta le Pietro Arabella ujjait kezéről. Hozzá szeretett volna érni, de amint ezt megtette, a lány reflexből elrántva karját szinte lesápadt a fájdalomtól.
Eddig nem igazán érezte, hogy bármi baj lenne a kezével, mert heves szívverésére és egekig érő pulzusára koncentrált, de most...
Csuklóján a bőrt egy kiálló csontvég feszítette, amely a felületet lilás - kékes - vörösre színezte. A duzzanat elég gyorsan nőtt.
Pietro óvatosan a lány keze után nyúlt, amely időközben ki is hűlt és jéghideg volt.
- Tudod mozgatni? - kérdezte a szöszke.
- Nem igazán. - próbálta meg kicsit tekergetni csuklóját a lány, viszont ezt a tevékenységet azonnal abba is hagyta, ugyanis a pokoli fájdalom újra belehasított testrészébe.
- Jól van, gyere. Bemegyünk és elviszünk téged Bruce - hoz. - állította talpra a lányt Pietro könnyedén.
- Ember! Neked nem tűnik fel, hogy tiszta vér a képed? - simított végig Wanda bátyja arcán.
- De neki meg eltört a csuklója! - mutatott rá a didergő Arabellára.
- Hadd nézzem! - pattant oda a lányhoz Skarlát Boszorkány s tenyerébe véve Arabella kezét aggodalmas grimasz ült ki arcára.
- Jó, nyomás! - indult el a másik kezét megfogva és magávalhúzva őt.
Pietro Arabella törzsét átkarolva támogatta őt, de a lány megszólalt.
- A csuklóm fáj, nem a lábam, tudok menni egyedül. - mosolygott rá fájdalmas tekintettel a fiúra, aki vállat vonva elengedte őt, de Arabella két lépés után szinte összecsuklott csuklójába nyilalló fájdalomtól.
- Persze. - röhögte el magát Pietro idegesen és a lány dereka után kapott. Arabella elsüllyedt volna szégyenében, de most ez sem igazán számított.
- Miért nem álltatok meg a fa előtt? - vonta őket kérdőre Wanda dühösen.
- Nem volt rá idő! - mondta Pietro.
- De rémlik, hogy te ultra gyors vagy, Sonic?! - üvöltötte magából kikelve Wanda.
Pietro egy darabig nem szólt semmit, és egy pillanatra látszott rajta, hogy nagyon megbánta. Talán egy 1 másodperc sem volt, de Arabella észrevette a fiú szemeiben megcsillani a bűntudatot.
- Hé, semmi baj, mindenki hibázhat, na meg úgy sem te tehetsz róla. - mondta halk, rekedtes hangon a fájdalomtól.
- Jó, inkább siessünk. - mondta a Maximoff lány.
A Stark toronyba belépve Pietro, Wanda és Arabella arcát megcsapta a meleg.
Az aulában most nem igazán járkált senki, nem volt úgy teletömve, mint amikor kimentek. Akik bent is voltak, nem igazán foglalkoztak a három fiatallal. Mindenkinek valami fontos dolga volt.
A liftbe belépve Pietro megnyomta a 14 - es emelet gombját, a fülke pedig elindult felfelé.
Az idő kínzó lassúsággal telt, ráadásul a trióban mindenki halálos csendben volt. Hallatszott, ahogy Arabella csendben nyöszörög, ahogy Pietro élesen veszi a levegőt és ahogy Wanda idegesen tördeli ujjait.
A gépezet csengő hangot adott ki, ami azt jelezte, hogy a 14. - en vannak.
Az ajtó kinyílt, a három fiatal gyorsan lépkedve kanyarodtak el a labortól felé.
Az üvegfolyosón átnyargalva most nem nézelődtek. Csak maguk elé fókuszálva haladtak el az egyébként csodás kilátás mellett.
A laborokhoz elérve mintha az ikrek felkészültek volna a leszidásra, szaggatottan vettek egy nagy levegőt, mintha az az utolsó lenne. Nem igazán így tervezték ezt az egész szánkózást.
Bruce laborja elé érve Wanda azonnal bekopogott az ajtón, amelyet nem nyitottak ki túl hamar, ám mikor ezt Banner megtette, értetlenül kezdte ráncolni homlokát. A tudós egy fehér köpenyt viselt, szemüvegét pedig kissé őszülő hajára tolta.
- Csövi, Bruce. - köszönt Pietro zavartan.
- Halika. - intett Wanda egy feszült mosoly kíséretében.
- Helló. Mi történt? Miért nem vagytok edzésen és mégis honnan jöttök? Az Északi sarkról vagy a Walking Dead - ből? - kérdezte végigmérve őket, Pietro arcára utalva. A seb még mindig vérzett.
- Öhm... hosszú. Nem érünk rá elmesélni. - magyarázta Wanda.
- És ő mégis mit keres veletek? - siklott át tekintete a fal fehér Arabellára.
- Mondom, hosszú.
- Nézd meg inkább a csuklóját. Nem tudjuk mi van vele, szerintünk eltört, de te vagy a szakértő. Valamit kéne vele kezdeni. - tért rá Pietro a lényegre, majd a lány sérült kezét tenyerébe véve, gyengéden odatolta a lányt a tudós elé, aki ezt némán hagyta. Nem igazán tudott mást csinálni, ugyanis a fájdalomtól mostanra már majdnem elájult.
Bruce finoman vette kezébe Arabella sérült végtagját.
- Úgy tűnik, hogy tényleg eltörted a csuklódat, de ezt még kell röntgeneznünk. - mondta a férfi. A hajadon csak tompán hallotta ezt, viszont a lényeget még így is leszűrte belőle.
- Ó, fenébe... - túrt frusztráltan hajába Pietro. Látszott rajta, hogy kezdi rosszul érezni magát a történtek miatt.
- Gyertek be, megnézzük. - vezette be Arabellát a laborjába az orvos. Az ikrek egymásra pillantva követték őket.
A laborba belépve a lány orrát megcsapta a vegyszer szag, amely orrfacsaróan erős volt.
Az egész terem óriási volt. Padló helyett rács, vagy üveg volt, így át lehetett rajta látni. A hely közepén asztalok voltak összetolva, amelyen most vegyi anyagok, fiolák és még millió tudományos eszköz volt széthagyva, amelynek Arabella nem tudta volna megmondani a nevét. Valószínűleg a fiatalok félbe szakítottak valamit. A fehér falakat nagy üveg és páncélszekrények szegélyezték amelyekben vélhetően további kémiai anyagok foglaltak helyet. A plafonról sok kábel lógott, amelyek más es máshova voltak csatlakoztatva.
A helyiségben nem volt túl meleg, csak olyan 20 - 23 °C körül lehetett. A hámast szinte egyszerre rázta aki a hideg a hűvös levegőtől.
Különböző gépek búgását lehetett hallani, amely egy idő után biztosan mindenki agyára menne, ám ezt Banner már megszokta.
A labor falán egy ajtó volt velük szemben, amelyen Bruce vezetésével átmentek.
Egy kisebb orvosi szobán lyukadtak ki.
Itt most nem vegyszer szag, hanem gyógyszerek aromája terjengett a kis helységben.
A falak fehérek voltak. A középén egy vizsgáló asztal foglalt helyet, tőle kb. 2 méterre, mindkét oldalon egy - egy gyógyszeres szekrény volt látható.
Az egyik sarokba egy nagy, barna, faírósztal volt tolva amelyen rendezetlenül tornyosultak a papír kupacok.
A másik sarokban két fotel foglalta el helyét, melyek valószínűleg a sérültet kísérőknek volt kitéve.
Wanda és Pietro párosa vonakodva leültek a bútordarabokra.
Bruce Arabellát a vizsgálóágyhoz vezette, leültette őt rá, majd a két Maximoff felé fordult.
- Rendben. Akkor most el is mesélhetitek mi történt. - mondta még mindig nyugodtan, de amikor az ikrek csak szemüket lesütve csendben maradtak, a férfi már erélyesebb hangsúllyal utasította őket. - Na, mi lesz?
- Hát... - kezdte volna Wanda mesélni a sztorit, de aztán mintha beugrott volna neki valami, máshogy folytatta. - Pietro hibája az egész! - mondta végül bátyjára mutatva, aki felháborodva pattant fel.
- Az én hibám?! Az enyém?!
- Igen, igen a tiéd! - pattant fel húga is.
- Álljatok már le! - vétett véget Baner a két fiatal vitájának, mielőtt még tényleg elkezdődhetett volna az. - Nem érdekes, kinek a hibája! Csak mondjátok el, mi történt! - szólt a férfi.
A testvérek egymás szemébe nézve ellágyultak, majd sóhajtva ültek vissza a fotelekbe.
- A francba... - túrt bele már így is kócos hajába frusztráltan Pietro. - Na jó, akkor elmondom én. Az úgy volt, hogy, Wandával megbeszéltük még tegnap, hogy kimegyünk szánkózni arra a nagy dombra, mert hát annyi hó esett, és miért ne használnánk ki? - kezdte. - Wanda megbízott vele, hogy szerezzek mára egy szánkót, de miért is lenne itt szánkó? Így amikor keresgéltem, nem találtam mást, csak egy nagyon régi, vizsgáló asztal, amit úgy sem használ már senki. Tiszta por volt. Úgy gondoltam, hogy ez alkalmas lesz, így izé... letörtem a lábait és kölcsönvettem...
- Elloptad. - javította ki bátyját a boszorkány.
- Kussolsz, te küldtél fel érte. - csitította el őt a fiú rá sem nézve, majd folytatta.
- Szóval miután kölcsön vettem a cuccot, utána lementem a konyhába, hogy egyek valamit. Elég korán volt, nem számítottam rá, hogy valaki is ott lesz, különben az asztallapot elvittem volna a szobámba. Amikor benyitottam, viszont Wanda és Arabella várt rám. Elmagyaráztam nekik, mi történt. Először nagyon kiakadtak...
- Még szép, hogy kiakadtak! - szakította félbe a szöszkét Banner, mire ő idegesen fordult felé.
- Folytathatnám a történetet? - kérdezte. Bruce erre csak vállat vont, Pietro pedig újra beszélni kezdett.
- Tehát, ott tartottam, hogy akkor elhívtuk Arabellát, ő pedig vonakodva, de belement.
- Erőltetted. - szólt flegmán Wanda megint.
- Dugulj már el! Amúgy meg nem csak én. - csendesítette őt ikre. - Rendben, ha mégegyszer valaki félbeszakít akkor nem folytatom a sztorit, az illetőt pedig én fogom félbeszakítani. - szólt a fiú idegesen.
- Jó, folytasd. - sürgette őt Banner.
- Oké, szóval 10 - kor kimentünk a dombra és kipróbáltuk a szánkót. Tök jól bejött amúgy, büszke is vagyok magamra. - jelent meg egy halvány, egosita mosoly a szöszi arcán. Hiába van bűntudata, végülis az nem ok arra, hogy ne dícsérje még magát, igaz?
- Pietro... - figyelmeztette őt monoton hangon Bruce.
- Istenem, mit mondtam az előbb? Hagyjuk, folytatom. Tehát tök jól elvoltunk kb. háromnegyed óráig, aztán én jöttem Bellel. Én ültem elől, ő meg hátul, nem látott ki a hátam mögül, csak ha oldalra nézett, úgyhogy ő nem is igazán tudott csinálni semmit, mielőtt megtörtént volna a katasztrófa. Szóval az volt, hogy szépen siklottunk le a havon Bellel, de ugye a domb két oldalán van egy - egy fa. És mi az egyik felé mentünk teljes gázzal, amit én nem vettem észre, mert... khm... másra koncentráltam. - mondta zavartan köhintve egyet a fiú.
- Mire? - kérdezte Wanda.
- Nem megmondtam, hogy maradj csendben? - dörrent rá testvérére újra Pietro. - Nem tudom, hányadszorra kezdem újra, de nem fogom számolni. 3 - nál elvesztettem. Na, tehát igen, beleszáguldottunk a fába. Még szarakodtunk ott kb. negyed órát, aztan bejöttünk, de ennyi a lényeg.
Banner - ön látszott, hogy kezd bepipulni, de próbált lenyugodni.
- Ha most tudnád, milyen dühös vagyok! De figyelj, inkább nem mondok semmit. Hívd ide Tony - ékat. Ha nem vagyunk itt, akkor a másik orvosiban. Nem érek rá veletek foglalkozni, még meg kell vizsgálnon Arabellát. - mondta feldúlt tudós a lányra pillantva, aki amúgy sem igazán tudott volna megszólalni, de így meg főleg nem. Csuklója már annyira fájt, hogy szédült.
- Hé, és mi lesz az arcommal? - kérdezte a fiú.
- Semmi. Csak mosd le, a szobádban pedig van fertőtlenítő spray, azt meg simán fújd rá. - magyarázta Banner. - Most pedig mehettek is!
Az ikrek szó nélkül surrantak ki az ajtón, majd mikor kiértek, a vizsgáló ágyon ülő lány még hallotta, hogy egy gondterhelt sóhaj szakadt ki belőlük.
- Na jó, ez hosszadalmas folyamat lesz, és bocsánat, ha fáj valami. - mondta Bruce.
- Semmi gond, csak eléggé fáj így is a csuklóm. - szólt Arabella. Hangjából sütött, hogy nem igazán van a toppon.
- Megértem. Megnézhetem? - kért engedélyt az orvos, mire a lány készségesen nyújtotta neki oda kezét.
- Hát ez nem néz ki túl jól. Az biztos, hogy eltört, de még meg kell röntgeneznünk. - közölte a hajadonnal Banner.
- Hát ez szuper. - nyögte ki a lány.
- Pontosan. Gyere, tényleg fel kell mennünk az igazi orvosikhoz. Ott van röntgen és meg mindenféle más cucc. - állította talpra Arabellát Banner, majd intett neki, hogy kövesse őt.
A férfi az ajtót kitárva elhagyta a kis orvosi szobát, majd miután a lány is kilépett rajta, becsukta azt.
- És az hol van? - kérdezte Arabella némi gondolkodás után.
- Hát nem jártál még ott? Azt hittem, Clint körbevezetett. - értetlenkedett Bruce laborján átvágva.
- Igazából az lett volna a terv, de annál az óriási aula féleségnél megálltunk, mert... - kezdte magyarázni a hajadon, de inkább nem mondta tovább. Még mindig nehéz volt neki erről beszélnie. - inkább hagyjuk.
- Rendben van. Ha nem akarsz beszélni róla, nem erőltetem. - nyitotta ki a labor ajtaját is, majd miután a duó távozott, Banner kulcsra zárta az ajtót.
Arabella és a férfi végigsétált a különböző laborok folyosósán, majd balra elkanyarodva, az egyik lépcsőfordulóban egy lifttel találták magukat szembe. A gépezetbe belépve Bruce megnyomta a 23. emelet gombját, s már el is indultak felfelé.
A lift egy pittyegő hanggal jelezte, hogy megérkeztek, majd kinyitotta ajtajait.
Egy tipikus, orvosi folyosóra jutottak. Olyan volt, mintha kórházban lettek volna, csak sokkal tisztább és higiénikusabb volt minden. A fehér falhoz tolva volt pár fekete, bőrből készült kanapé állt, felettük pedig tablók lógtak. A folyosó végéig elég sok ajtó volt, mivel eleve a folyosó is nagyon hosszú volt.
Bruce odanyargalva a jobbról ötödik ajtóhoz beledugott egy kulcsot a zárba, majd megforgatta azt. Az ajtót kitárta Arabella előtt, a lány pedig óvatosan sétált be.
A szoba nem volt túl nagy, de nem is volt kicsi. Egy röntgen szobának épp megfelelő volt. A sarokban egy röntgen helyezkedett el, amely mellett egy vizsgáló ágy állt. A helységben ezeken kívül nem igazán volt más, csak egy íróasztal, illetve egy szekrény, amely tele volt orvosi dolgokkal. Arabella -éteknek sem tudta a nevét.
- Nos, akkor megröntgenezzük a kezed. - csukta be maga után az ajtót a férfi.