𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐚 𝐬𝐞𝐜𝐨𝐧𝐝. • pietro maximoff ff.

5. 𝕣𝕖𝕘𝕘𝕖𝕝𝕚 𝕒 𝔹𝕠𝕤𝕤𝕫𝕦́𝕒́𝕝𝕝𝕠́𝕜𝕜𝕒𝕝

A férfi sóhajtva lépett be a konyhába kora reggel valami ételt keresni magának.
- Jó reggelt! - köszönt az asztalnál reggelijét fogyasztó Steve Clint - nek.
- Jó reggelt. - köszönt vissza Barton, majd kinyitotta a hűtőszekrényt.
- Hogy vagy? - kérdezte a kapitány jóízűen fogyasztva szendvicsét.
- Hát... meg vagyok. - mondta Clint kiszedve a frigóból egy doboz tejet.
- Mi volt tegnap? - nézett rá az íjászra Steve.
- Mire gondolsz? - kérdezte Barton a szekrényben a műzliért kutakodva, mintha nem tudná mi is történt azelőtti nap.
- Milyen a lány?
- Arabella? Szép, kedves. - válaszolta Barton. - És végtelenül szomorú. - sóhajtott.
- Erre azért valahogy számítottam. - bólintott Amerika kapitány.
- Nem is tudom mit csinálhatnék vele, mégis csak a nagybátyja vagyok. Tegnap is, miután megérkeztünk, csak elkérte a szobakulcsot, majd megkereste a szobáját, én meg ott álltam, mint egy idióta. - vett ki egy tálat a mosogatógépből Clint.
- És amúgy meddig is lesz itt? Vagyishogy meddig lesztek itt? - kérdezte a kapitány.
- Ez az, amit nem tudok. A karácsonyt és az új évett biztos, hogy itt töltjük. Kicsit meg kell ismerkednem vele. - magyarázta Clint. - Ja, és itt az egyik bajom. Tényleg fogalmam sincs, hogy csináljam.
- Mi lenne, ha körbe vezetnéd a toronyban? Kicsit beszélgethetnél vele. - ajánlotta fel Steve.
- Nem tudom... majd meglátom... - vont vállat Clint.
- Úgysem ismeri még a tornyot. Előbb utóbb eltéved. Gondolj bele, az ikreket sem vezette körbe senki, aztán rá egy napra az egyiket a parkolóban a másikat meg Tony irodájában találták meg, úgyhogy mindketten csak az edzőtermeket akarták megkeresni. - magyarázta a férfi Barton - t győzködve.
- Igazából van időm, de mégis mit mondjak neki? Megmutatom ezt a bazi nagy kastélyt, mert csak? - öntötte bele a műzlit, majd a tejet a tálba Clint.
- Mond azt csak simán, hogy körbevezeted. Miért indokolnád meg? - tette fel a kérdést Steve. - Sose értettem a logikád...
- Jó, ez igaz. Akkor ebéd előtt körbevezetem, viszont azt is meg kell beszélnünk, hogy mikor és hol tanuljon, mert érettségizni készül. Mrs. Baker adott nekem egy telefonszámot. Valami magántanáré. - ült le Barton az asztalhoz kivéve farzsebéből egy papírfecnit.
- Ki ez? - kapta ki kezéből Steve. - Oliver Riguer? - ráncolta homlokát.
- Ja. Elvileg pár hónap alatt felkészíti Arabellát az éretségire. - tömött bele egy kanál műzlit a szájába Barton.
- És a temetés? - érdeklődött a kapitány óvatosan.
- Majd azt is megbeszélem Arabellával. - szólt Barton gondterhelten.
Az ajtó hirtelen kicsapódott, majd a két férfi egy erős szelet érzett, amely mentolos illatot hozott magával.
- Félre innen, csürhe népség, megjött Pietro, a szépség! - érkezett meg Pietro a társaságba rohanva.
- Hé, te nem futhatsz egy napig! Tartsd be! - szidta le őt az íjász köszönés helyett.
- Ahh, ne már! Most komolyan? - tárta szét a karját a fiú fájdalmas arccal.
- Figyelj, tegnap még komolyan gondoltad. - emlékezett vissza Barton.
- Dehogyis! Azt hittem, hogy én fogok nyerni! - vallotta be a szöszi.
- Így jártál. Legközelebb ne bízd el magad. - tárta szét a karját a férfi, mire Pietro nem tudott mit szólni, csak karba tett kézzel, duzzogva felült a konyhapultra.
- Jó reggelt, emberek! - tárult ki az ajtó újra, amin Stark lépett be.
- 'Reggelt! - biccentett Steve.
- Helló, Stark. - intett Clint lazán a férfinek.
- Azzal ott meg mi van? Beküldted a sarokba büntiből? - mutatott Tony Pietro - ra. - Mit csináltál már megint, gyerek? - gügyögött úgy nézve a fiúra, mintha az valami csecsemő lenne.
- Áhh, ma csak éppenséggel nem futhat. - legyintett Barton Pietro helyett válaszolva.
- Miért? - indította be a kávéfőzőt Vasember.
- Tegnap fogadtunk vele Natasha - val, hogy ha a Washington - ig vezető úton megszólal, akkor ma egész nap nem fut, de ha csendbenban marad, akkor kap hatvan dolcsit. És elég szépen elbukta. - magyarázta el Clint.
- Hát, legalább ma nem dönti romba a tornyot. - vett ki a szekrényból egy bögrét Tony. - Egyébként sikerült idehozni a csajt? - kérdezte.
- Ja. Még azt hiszem, alszik. - bólintott Clint.
- És? Milyen? - ült le a kávéjával.
- Csinos. - vágta rá kapásból Pietro pimasz mosollyal ajkán.
- Nem, nem, Maximoff, te ezúttal a seggeden maradsz! - csattant fel Clint. - Nem engedem, hogy rámássz az unokahúgomra! Őt is csak ejtenéd. - mondta bőszen a magáét az íjász.
- Honnan tudod, hogy ejteném? - kérdezett vissza a szöszi.
- Ismerlek, fiam. - mondta a férfi.
- Hát már semmit sem szabad? BigMc - et sem kaptam. - dühöngött a fiú
- Azt hiszem, jobban tettem, hogy nem tartottam veletek. Natasha egyébként még egyben van? Nem látom. - nézett körül Tony.
- Itt vagyok, Stark, ki kellett pihennem a tegnapot. Csak nem hiányoltál? - sétált be Nat a helyiségbe.
- Ó, dehogy, csak olyan furcsán nyugodt volt minden. - kortyolt bele a kávéjába Tony, mire a nő visszakézből tarkón vágta. Így megy ez minden reggel a Bosszúállóknál.
- Arabella? - kérdezte Nat.
- Még a szobájában. - mondta Clint.
- Jó reggelt! - sétált be az ajtón Banner is.
- Jó reggelt! - köszöntek a Bosszúállók.
- Mi a helyzet? - érdeklődött a tudós.
- Elhozták a lányt, Natasha túlélte az utat és Pietro nem futhat egy napig. - tájékoztatta őt Tony.
- Aha. Szóval semmi különös. - bólintott Bruce, majd használatba vette a kenyérpirítót. - Egyébként nem láttátok Wandát? Valamit kölcsön kellene kérnem tőle.
- Nem. De Víziót sem. - vont vállat Steve, mire a pulton ülő fiú felkapta a fejét.
- Mi van?! - pattant fel, mire Clint, mint aki már tudja mi következik.
- Nem futhatsz csak úgy el! - állította meg, mielőtt bármit is csinálhatott volna a szöszi. - attól még, hogy egyedül Wanda és Vízió nincsenek itt jelen, nem biztos, hogy együtt vannak és különben is, ha igen, akkor hagyd őket! - mondta Barton.
- De ki tudja mit csinálnak, ha együtt vannak? - idegeskedett tovább Pietro.
- Amúgysem használhatod a képességed, és amíg valaki megtalálna ebben a hülye, kacsalábon forgó palotában bárkit is, lemegy a nap. - magyarázta Steve.
- Hé! Hogy mit mondtál a tornyomról? Csak mondom, hogy bármikor kirúghatlak innen, Rogers! - horkant fel Stark.
- Na jó, én nem ülök itt tovább, megyek! - rohant el Pietro a kis csapatra, illetve a fogadásra fittyet hányva.
- Istenem, ez a gyerek... - sóhajtott Barton.
A folyosóról még hallották, hogy a fiú azt kiabálja, hogy ő mindenképpen megtalálja Wandát és ne is próbálkozzon, mert előle nem bújhat el senki sem.