𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐚 𝐬𝐞𝐜𝐨𝐧𝐝. • pietro maximoff ff.

11. 𝕜𝕒𝕣𝕒́𝕔𝕤𝕠𝕟𝕪

- A fenébe! - adta fel Arabella piros ruhája cipzárjával való bajlódást.
A karácsonyi adomány bál már 20 perce elkezdődött, ő pedig még csak a ruháját sem tudta felvenni rendesen. Mivel jobb kezes, és pont az ügyesebbik kezét törte el, ezért nem igazán boldogult egyedül.
Már mindene kész volt, kivéve a ruhát. Haját begöndörítette, két tincset pedig hátrakötött belőle. Nyakába egy nyakláncot kötött, melyen egy vörös rubin lógott. Ezt még apukájától kapta az egyik születésnapjára. Sminkje csak egy kis szemhéjpúderből és szájfényből állt, nem vitte túlzásba, de neki ez épp elég volt. Már ennyi is gyönyörűen kiemelte csokoládé barna szemeit, illetve dús ajkait.
Szintén piros magassarkújában odatipegve a tükörhöz hátat fordított az üvegnek, hátha ha látja, könnyebb lesz összehúznia hátán ruháját, viszont nem járt sikerrel.
A lány dühösen dőlt neki a falnak. Wanda már lement Vízióval az ünnepségre, baloldali szomszédja pedig nem is volt. Ígyhát arra jutott, hogy muszáj átsétálnia a 8 - as szobában lakó, szőke futóbolondhoz.
Idegesen sóhajtva felkapta fehér, gyöngyösre varrt kistáskáját vállára, hiszen már úgysem jön ide vissza, miután megoldódott a ruha - ügylet. Kilépve az szobából kulcsra zárta az ajtót.
Még mindig küszködve cipzárjával lépkedett oda Pietro ajtaja elé. Be sem kellett kopognia hozzá, az ajtó kicsapódott, s a fiú már lépett ki volna rajta, ha nem botlik bele a ruhájával szenvedő Arabellába.
- Ó, szia, Bell! - csukta be maga mögött az ajtót a szöszke féloldalas vigyorrá húzva a száját.
- Szia! - hagyta abba a lány a tevékenységét kínosan nevetgélve.
A fiatal hős kifogástalanul nézett ki. Fekete öltönye be volt gombolva, de alóla kilátszott hófehér ingje is. Az egész borzalmasan jól nézett ki, szépen simult felsőtestére. Lábaira ezenkívül egy öltöny nadrágot és egy fénylő, szintén fekete lakkcipőt húzott.
Haját nem fésülte meg, nem kent rá zselét, rakoncátlan tincsekben hullot ragyogó, búzavirág kék szemébe. Még arcán, a múltkori seb nyoma is jól mutatott.
A hősből áramlott borsmenta illat amely Arabella orrain bekúszva szétterjedtek a lány tüdejében, s egy száján kifújva jó érzés fogta el.
- Mi járatban? - dőlt neki a fiú az ajtófélfának tetőtöl talpig végigmérve a vele szemben álló hajadont, aki ettől teljesen zavarba jött. Szinte érezte, hogy arca felvette a vörös színt.
- Öhm... izé... na, szóval akadt egy kis malőröm a ruhámmal... - kezdte Arabella, de így kimondva még kínosabban érezte magát. Pietro viszont ezen a kislányos zavarán nagyonis jól szórakozott.
- És? Ehhez kellek én? - vonta fel egyik szemöldökét a fiú önelégülten mosolyogva.
- Hát, mivel Wanda nincs itt...
- Rendben van, miben segítsek? - kérdezte a szöszi.
- Felhúznád a ruhám cipzárját? - fordított Pietrónak hátat a lány ajkait összepréselve.
- Hogyne. - biccentett a fiú, majd közelebb lépett hozzá.
Pietro az árva frissen mosott, puha haját eltűrve véletlenül Arabella nyakához ért hüvelykujjával, amitől a lány gerincoszlopán végigfutott a hideg. A hős a vörös ruha lecsúszott cipzárjáért nyúlt, ami egész a hajadon csípőjéig lehúzódott. Megragadva a kis műanyag darabot óvatosan felhúzta azt a lány tarkójáig.
Arabella kezével hátranyúlt, hogy megtapogassa, jó - e úgy, de amikor ezt megtette, keze a fiúével találkozott. Szíve akkorra már úgy dübörgött, hogy majdnem kiugrott a helyéről. Az árva halálra váltan rántotta vissza karját, majd megfordult.
- Bocsi, és köszi a segítséget. - mosolygott rá elpirulva a lány.
- Semmi baj és nagyon szívesen. - kacsintott rá Pietro. - Amúgy indulni terveztél?
- Aha. - válaszolta Arabella.
- Az jó, akkor mehetünk együtt. Persze, csak ha nem bánod. - nézett rá Pietro a hajadonra.
- Nem, dehogy... - mondta a lány. Ezek után inkább egyedül ment volna, és egész este elkerülte volna a fiút, de nem mondhatta azt, hogy nem. Kellemetlen.
A két fiatal elindult lefelé, hogy keressenek egy liftet, amivel lemehetnek a bál helységéhez.
A második lépcsőfordulóban találtak is egyet, majd beléptek a fülkébe. Az út alatt nem igazán beszélgettek. Arabella egész végig csak a földet pásztázta, Pietro pedig egosita vigyorral nézte őt. Már majdnem elröhögte magát a lány viselkedésén.
Miután a gépezet pittyegve érkezett meg ahova tervezték, a duó kilépett a fülkéből.
Olyan gyönyörű volt minden, hogy Arabella szájával egy néma "wow" - ot formált.
A hangszórókból lágyan szólt az Rock in around the christmas tree, amely a fülnek kellemesen hatott.
Az üveghídakon és lépcsőkön a korlát körbe volt tekerve piros, illetve fehér boákkal. A bárpultok felett a lámpákra is ilyenek voltak tekerve, de ezekre még más féle díszeket is aggadtak, például csillagokat, amelyekben egy - egy ledlámpa világított vagy pirosan, vagy fehéren. Egy másik pult is fel volt állítva az egyik óriási ablakhoz tolva, amely előtt hatalmas, szintén piros és fehér dobozok pihentek. A "Segítsen a hajléktalanoknak!" felirat volt rájuk pingálva. Néhol, valamelyik növény helyett vagy csak simán a sarokban, egy hatalmas karácsonyfa állt teljes díszben. Mindegyik tetején egy - egy fehér csillag világított.
De ez még mind semmi sem sem volt a mennyezethez képest. A plafonról lámpák helyett most itt is csillagok voltak lelógatva, amelyek ugyanolyanok voltak, mint a bárpultok felett. Kis ledek voltak bennük. A lámpák élénkebb fénye helyett, több száz, halványabb, pici led lámpa világította be az egész termet, mely meghittebbé tette az egészet.
Az egész helyet ellepték a szuper elegánsan öltözött emberek. A hajadon úgy érezte magát melletük, mintha valami igénytelen, utcai ruhában jelent volna meg a bálon.
Pietro derülten vizslatta az ámulkodó Arabellát, majd egy kis idő elteltével megszólalt.
- Na? Kicsodálkoztad magad? - kérdezte a fiú.
- Most mondanám, hogy igen, de hazudnék... - forgatta fejét tovább Arabella.
- Akkor legalább gyere el az út középéről. - kapta el nem gipszes kezét a fiú, majd röhögve húzta odébb, ahol már több ember is várt, hogy Arabella elengedje őket.
Mikor ezt a lány észrevette, újra zavarba jött, arcára pedig újra kezdett felkúszni a piros szín.
- Elnézést! - kért bocsánatot a hajadon, bár még maga sem tudta kitől. Azonban már mindegy volt, senki nem volt ott.
- Jó, inkább gyere, ott van Stark és Natasha. - vezette oda Arabellát két beszélgető hőshöz.
- Szasztok', emberek! Boldog jézuskát! - köszönt a szöszke, mire a páros odafordult.
- Boldog karácsonyt! - biccentett az orosz kém. A nő egy fekete, mély dekoltázzsal rendelkező nadrágkosztümöt viselt, derekán pedig egy fehér öv fogta közre azt. Vörös, általában göndör állig érő haját most kivasalt, így lobonca legalább leért most válláig. Lábán egy fekete tűsarkú cipő volt, kezében pedig egy pohár koktélt tartott, talán Bloody Mary - t.
- Hali. Mizújs? - érdeklődött a mellette álló férfi. Rajta egy sötét kék szmoking feszült, egy ugyanolyan, fényesre sikált lakk cipővel párosítva, mint a Maximoff fiú lábán is volt. Haját tökéletesen beállított, orrán pedig a már védjegyévé vált napszemüvege ült. Kezében ő is egy italt tartott.
- Semmi. Bellnek nagyon tetszik a buli. - nevetett a szöszi.
- Klassz. Nem kérsz valamit? Valami alkohol féleséget? - fordult a lány felé férfi szemöldökét mosolyogva felvonva.
- Nem, köszönöm. - utasította vissza Arabella az ajánlatot.
- Hát, rendben van. Nem tudod mit hagysz ki. Ez a puncs valami isteni! - kortyolt újra a folyadékból Tony.
- Arabella még nincs 21, Stark, és oké, hogy te alkoholista vagy, de az még nem ok arra, hogy leitasd a barátod unokahúgát is. - mondta Romanoff.
- Te beszélsz? - mutatott rá Vasember a nő kezében lévő koktélra.
- Hányadik pohár puncs is ez, amit iszol?
- Khm... a 3.
- Egy nap alatt?
- 30 perc alatt. - felelte a playboy, mire az egész társaság felnevetett.
"Tehát ilyenek a Stark - partik" - gondolta Arabella.
- Na, mindegy, most le kell lécelnem. Rhodey nem hiszi el, hogy leverem billiárdban, úgyhogy most megmutatom neki, ki is itt az alfahím. - szólt Tony.
- Veled tartok. - karolt bele Nat a férfibe, s el is tűntek a láthatárról. Pietro és a lány újra egyedül maradtak.
- Ott vannak Wandáék! - mutatott Arabella hirtelen a bárpulthoz, ahol a fiú testvére és Vízió ültek egymás kezét fogva, mellettük pedig a Kapitány ücsörgött Bartonnal.
- És mégis miért szorongatja Vízió a húgom kezét? - indult el feléjük dühösen Pietro, de Arabella vállába belekapaszkodva állította meg.
- Ezt már megbeszéltük, Pietro. - próbálta őt visszahúzni a hajadon, ám a fiú olyan makacsul állt a lábán, hogy lehetetlen volt.
- De még mindig féltem tőle Wandát. Bell, ez egy robot! - kezdett pánikolni a hős.
- Na és? Attól még lehet jó... robot. - gondolkozott el egy darabig a lány végül robottal helyettesítve a már nyelve hegyén lévő "ember" szót.
- És te azt honnan veszed? Énnnem bízom a gépekben. Tudod mik tették tönkre az életem? Hát gépek és robotok. Ott van, amikor 1p évesen meghaltak a szüleink, lerombolták a lakóházunkat, na meg legutóbbi csata Ultronnal és a robot csicskáival. Mondjuk ebben Stark is elég hibás volt, de akkoris. Megyek és megvédem a húgom! - gyorsított léptein a fiú. Ezzel a mozdulattal viszont Arabellának kifordult a bokája a magassarkúban, mivel még mindig a szöszke karjába kapaszkodott. Hogy ne essen, véletlenül megrántotta Pietrót, így a fiatal hősnek is hátra kellett hőkölnie. A duó így összeütközött, s a lány a plusz lendülettől hanyatt esett volna, ha a fiú meg nem tartja derekánál fogva.
Pietro újra elmosolyodott a neki előnyös helyzetet élvezve, a Barton lány viszont levegőért kapkodva próbált nem szívinkfartust kapni.
- Basszus... - suttogta, mire a szöszke még nagyobb mosolyra húzta száját. Lehetne még ennél kínosabb is ez az este?
- Ti meg mi az Istent csináltok megint? - rohant oda Clint a pároshoz.
- Inkább hagyjuk... - legyintett a lány, miután a futó felsegítette őt, de az íjász nem is foglalkozott vele.
- Mit csináltál már megint, Maximoff? - mordult rá a fiúra.
- Én semmit! - felelte Pietro kezeit felemelve.
- Ez most tényleg az én saram, bocsánat. - mondta a lány.
- Rendben, akkor semmi baj, akármi is történt. - engedte el a témát Barton.
- Hé, miért kivételezel vele? - pillantott rá dühösen a futó Clintre.
- Kuss legyen, Sonic. - intette le egy mozdulattal őt a férfi.
- Már te is így hívsz?! - akadt ki a fiatal.
- Aha. Wanda kreatív lány, ezt mindig tudtuk. - nevette el magát Barton.
- Rólam van szó? - lépett váratlanul oda az emlegetett személy. A lány egy térde fölé érő, királykék, szatén koktél ruhát viselt amely kissé merész volt, de neki nagyon jól állt. Szemét ugyanolyan színűre festette, mint ruhája, haját pedig egy lófarokba fogta a feje tetején. Tűsarkű, szintén királykék körömcipője szépen illett a szettéhez.
- Nem, dehogy, csak épp arról beszélgetünk, hogy milyen kreatív is vagy. Ugye, Sonic? - nevetett fel újra a férfi Arabellának együtt.
- Hagyj békén! - mondta a durcás fiú.
- Ó, ugyan, Sonic, ne dühöngj! - simított végigtestvére vállát Wanda szarkasztikusan mosolyogva. A fiú dühösen lökte le kezét.
- Te meg főleg! - szólt mérgesen. - Jó, tudjátok mit? Már most elegem van az egész karácsonyból még belőletek. Elterveztem, hogy idén józan leszek, de ennek most vége, oké? - tört fel a hősből a meg sem tudnám nevezni mi. - A pultnál leszek, és tele iszom magam vodkával és margaritával! Kellett neked kikészíteni Vízióval! Ez mind a ti hibátok! Gyere, Bell, hagyjuk itt ezeket hülyéket! - ragadta meg hirtelen a lány csuklóját, s magával rántva őt hagyta ott Clintet és Wandát, akik csak hasukat fogva nevettek rajta.
- Hé, Pietro, mit csinálsz? - kérdezte Arabella nevetve a fiú viselkedésén.
- Leiszom magam, és táncolok. - felelte Pietro makacsul előre menetelvén.
- De... - kezdte volna a hajadon, csakhogy mire kimondta volna, amit akart, már odaértek a pulthoz, ahonnan idő közben eltűnt a Kapitány és Vízió is.
- Ülj csak le, keverek egy vodkanarancsot. - mondta a fiú, majd neki állt elkészíteni az italát.
- Szerintem ez nem a legjobb ötlet. - szólt a lány.
- Lehet, de már 2 hónapja nem ittam, szóval most itt a megfelelő alkalom. Amúgy sem akarom Wandáéktól egész este azt hallgatni, hogy "Sonic, gyere ide, gyere oda". - vonta meg vállát Pietro.
A kész koktélt átöntötte egy nagyobb pohárba, majd egy narancs gerezdet is a szélére rakott díszítés képp.
- Öhm... én nem kérek. - rázta meg fejét Arabella a mennyiséget látva, mire a szöszke furcsán nézve felé fordult.
- Ki mondta, hogy neked lesz? Nem azt mondtad, hogy nem iszol? - kérdezte röhögve Pietro.
- De. Viszont az egy kicsit sok lesz, nem gondolod? - ráncolta össze a szemöldökét aggódva a hajadon, de a hős még sem hallva őt lehúzta a pohár tartalmának felét legalább. - Ó, értem...
- Na jó, mentem táncolni. Jössz? - húzta le a másik felét is a koktélnak.
- Nem tudok. - mutatta fel gipszes kezét a lány.
A fiú biztosan bánta volna az egészet, és nem mozdult volna el Arabella mellől, mert tulajdonképpen az ő hibája, hogy nem táncolhat, de mivel az alkohol hamar kifejtette rajta hatását, ezért csak vállat vont és eltűnt a táncoló tömegben az árvát egyedül hagyva a bárszéken ülve. Még pont látta, hogy egy elég dekoratív, agyon sminkelt, tökéletes alakkal és mini ruhával rendelkező lány int neki, a fiú pedig felé veszi az irányt. Ja, és szőke volt, de nem az a természetes fajta. Hát ennyit erről.
Arabella egyedül maradt. Sóhajtva támasztotta állát kezére, s a tömeget kezdte nézni. Kicsit azért csalódott Pietróban, de maga sem tudta, mit vár tőle. Hisz' nem kötelezheti rá, hogy szobrozzon mellette egész este. Ki ő, hogy megmondja mit csináljon a fiú? Nem a barátnője, nem a húga és nem is az anyja. Igazából azért egy kicsit többre számítot tőle. Hirtelen nem is tudott mit érezni. Csalódottság és hiányérzet keveréke tátongott lelkében. Kicsit olyan érzése volt tudat alatt, hogy ma történik valami. De várjunk, az előbb meg még azt szerette volna, hogyha a fiatal hős egy kicsit békénhagyja! Nem is ismeri őt. Azt sem tudja, mit érez. Érez egyáltalán valamit? Miért most jön rá az 5 perc? És miért gondol még mindig erre? Te jó ég!
- Jó estét, hölgyem! - köszönt rá egy mély hang, ami úgy megrémisztette őt, hogy ugrott egyet a széken.
Tekinetét a hang tulajdonosára emelte, aki egy ismeretlen férfi volt. Alkata edzett volt, ám mégsem úgy mint a Maximoff fiúé. Állkapcsa markáns volt, arcbőre sima. Szemei égszínkéken fénylettek, ajkain pedig egy szerény és illedelmes mosoly táncolt. Haja sötétbarna és állig érő volt, amelyet most bezselézett és hátracopfozott. Testén egy régi szabású és stílusú frakk feszült, lábait pedig egy öltönynadragba bújtatta. Biztos az a fajta úriember, aki a nők kedvence, de az igazat megvallva nem épp Arabella típusa.
- Öhm... helló. - köszönt vissza zavartan a lány.
- Mielőtt még megkérdeznéd, nem ismersz, de most bemutatkozom. - mondta a férfi, majd kihúzva a bár alól egy újabb széket a hajadonra pillantott. - Szabad?
- Természetesen, nem az én bulim. - nevette el magát feszülten a lány.
- James Buchanan Barnes vagyok. - nyújtotta kezet Arabellának szélesebb mosolyra húzva száját a mellette ülő idegen.
- Én Arabella Barton. - fogadta el a kézfogást az árva.
- Tudom. Steve mesélte. - mondta Barnes.
- Szóval te Steve barátja vagy? - érdeklődött a lány.
- Igen. - bólintott a férfi. - Neked nem kell bemutatkoznod, sokat hallottam rólad.
- Valóban? - ráncolta össze homlokát a hajadon ma már sokadszorra, mire a mellette ülő személy újból biccentett.
- Valóban. De személyesen is még akartalak ismerni. - helyeselt.
- Hát akkor örvendek a szerencsének. - húzta száját halvány mosolyra a lány.
Kezdte kicsit feszélyezve érezni magát, bármennyire is jóindulatúnak tűnt a férfi. Azért mégis csak idegen. Valamiért ösztönösen Pietro felé, vagyis csak a sok ember felé tekintgetett egyre többször, ahol vélhetően a szöszke is tartózkodik. Amikor viszont észrevette magát, megint összezavarodott. Miért csinálja vele ezt a fiú, de komolyan?
Ezt Barnes is észrevette, majd mindent tudó somolygással szólalt meg.
- Sonic - ot keresed? - vonta fel szemöldökét.
- Hát...
- Nem baj, ha igen. De az előbb láttam hullarészegen egy csajjal. - mondta.
- Ó, én nem úgy értem... - kezdett szabadkozni a lány, de hiába.
- Rendben, te tudod. Nem szégyen nem ellen állni neki. Ha nem lennék hetero, rögtön ráugranék. - jegyezte meg nevetve a férfi. Arabella elnevette magát.
- Rendben, James, azt hiszem kedvelem önt. - mondta a lány.
- Kérlek, szólíts csak Bucky - nak és nyugodtan tegezz. Végülis, idén csak a 101 - et töltöm. - kacsintott, ami megint vigyorgásra késztette a hajadont.
- Oké, Bucky - nak hívlak, de ez furán hangzott. Viszont mivel Steve az ismerősöd, nem tartom kizártnak, hogy ez igaz. - mondta a lány. A férfi elnevette magát. - Visszatérve az előző témára... ez kissé bonyolult dolog. - folytatta sóhajtva Arabella.
- Ezt meg hogy érted? Bocs, ha tolakodónak találsz, nem szeretném rádmászni. - kért azonnal elnézést Bucky.
- Semmi baj, nem gondollak tolakodónak. És én sem tudom, pontosan hogy értem. - kezdett el játszani a lány az egyik göndör hajtincsével.
- És ezt sem értem. Beavatnál most már?
- Hát... Egyszerűen nem tudom. Voltak vele közös pillanataink, de az eddig nem különösebben foglalkoztam vele. Teljesen normálisan zavarba jöttem és elpirultam tőle, mint minden normális férfiembertől ezen a földön. De ma... mintha bekattant volna valami. Nem is tudom, mi. - magyarázta Arabella.
- Aha. És ez pontosan mikor történt? - kérdezte a férfi.
- Ebben a pillanatban. Amikor itt hagyott. - válaszolt a hajadon.
- Figyelj, én még nem voltam ilyen helyzetben, de érzel valamit? - kérdezte a szuperkatona.
- Nem tudom...
- Rendben, kérdezem úgy, hogy eszedbe jutott "úgy" Pietro? - faggatózott a férfi. Arabella egy kicsit elgondolkozott.
- Igen, azt hiszem, de elég fura ezt így bevallani. - válaszolta.
- Értem. Annyit tudok neked ajánlani, hogy ezt ne tusold el magadban. Bármit is érzel, azok érzelmek. Beszéld meg vele. - adott tanácsot Bucky.
- Szerintem nem fogom. Lehet, hogy ez csak valami átmeneti állapot. És amúgyis, nagyon sok lány van itt rajtam kívül is, ha kellene is neki valaki, az sem én lennék. - mondta a lány, ám inkabb magát akarta meggyőzni, mint Barnes - t.
- Hát, te tudod. Viszont jegyezd meg, amit mondtam. Most mennem kéne. Nekem ennyi elég is volt a karácsonyból. Csak azért jöttem ide, mert Steve hívott. - szólt a férfi.
- Rendben van. Azért jó volt valakivel beszélgetni. Komolyan örülök, hogy megismertelek. - kezdett búcsúzkodni Arabella. Tényleg nagyon örült, de most át kellett gondolnia érzéseit. Viszont hálás volt ennek az idegennek, még ha nem is beszélgettek sokáig. Sokkal jobb volt még frissen kiadni magából ezeket a mondhatni "érzéseket".
- Én is. Még találkozunk. További szép estét, hölgyem! - csókolt kezet Bucky az árvának, s a következő pillanatban eltűnt a lány szeme elől.
Arabella újra egyedül maradt a lehetetlen gondolataival. Nem értett semmit. Megint olyan esetlennek és tudatlannak érezte magát, mint amikor a toronyba került. Csak most más téren, amely szökőévenként jött elő, ráadásul nem is akárkivel kapcsolatban. Pietro Maximoff - fal. És itt kezdődnek a problémák. Eddig észre sem vette őt, jó, néha zavarba hozta, de ő ezt teljesen átlagosnak tekintette pontosan idáig. Így visszagondolva elég sok pillanatuk volt, de sosem jutott eszébe, hogy lehetne belőle valami. Amúgyis, annyi lány van ezen a világon, ő pedig bárkit megkaphatna, nem igaz? Miért pont ő kellene neki? Most is itt hagyta egy másik lányért. Egyáltalán érez iránta valamit, vagy ez csak amolyan kis "fellángolás"? És a Bosszúállók mégis mit fognak ehhez szólni? Már ha egyáltalán van mihez. Még csak 2 hónapja ismeri! Sőt, még csak fél órája van ezen nyamvadt partin, és már minden megváltozott! Hülye, hülye karácsony!
A lány idegesen játszva az egyik hajtincsével ellenőrizte egy faliórán az időt, amely még csak 7 órát mutatott. Arabella sóhajtva tenyerébe temette arcát. Egy újabb hang újonnan ráköszönt a háta mögül, ami újonnan meg is ijesztette.
- Csöves kukorica, Bell! - hallott még egy kicsit sem józan, ám túlságosan ismerős hangot. Na, most már tényleg csak ő hiányzik!
- Szia. - fordult felé a lány. Pietro szőke haja még kócosabb volt a szokottabbnál, kék tekintete pedig szinte opálos, Arabella nem is volt benne biztos, hogy rendesen lát. Viszont a fiúnak még ittasan is sikerült leszűrnie, hogy valami nincs rendben.
- Mi a hégaz'? - ült le mellé Bucky helyére a hős szédelegve. A lány szólt volna a nyelvtani hibáért, de inkább nem tette. Úgysem éri meg a tintás Pietróval vitázni.
- Semmi. - vett egy mély levegőt a hajadon megrázva fejét.
- De igen, tudom, hogy van valami... - mosolyodott el spiccesen és egyben mindent tudóan a fiú.
- Na, mi? - kérdezte a lány fáradtan.
- Szomorú vagy. Szar volt az éved. - fekete a szöszke. Nem járt messze, de nem éppen ez volt a probléma. Azért az árva bólogatott.
- Az volt. - támasztott alá.
- És tudod mi a megoldás erre? - tette fel a kérdést a fiú.
- Micsoda?
- Alkohol. - rántott elő valahonnan a pultból Pietro egy nagy üveg valamit kacsintva, amelyben feltehetőleg felnőttital volt.
Mielőtt még Arabella mondhatott is volna valamit a semmiből egy teljesen ismeretlen lány sétált elő. Barna, egyenes, könyékig érő haja gyönyörűen fénylett. Zöld miniruhájához és bokatörően magas sarkú cipőjéhez egy drága, kígyóbőr retikült választott.
- Pietro! Égen - földön kerestelek már! - nyávogta vigyorogva fehér fogait kivillantva. Arabella ösztönösen kapott füléhez, de nem szólalt meg.
- Ó, szia, Allison! Átfestetted a hajad? De rég láttalak... - kezdte a fiú, de a lány amint meghallotta, arca vidámból átváltott dühösbe, majd olyat lekevert a fiúnak, hogy annak a feje oldalra hanyatlott.
- Addison vagyok, és a hajam mindigis ilyen színű volt! - dobta még színpadiasan loboncát és vonult el sértődötten az ezek alapján Addison nevezetű lány. Vagy kacsa a száját elnézve.
Arabella nem igazán tudta hová tenni a jelenetet.
- Öhm... megvagy? - kérdezte feszülten.
- Aha. De úgy látszik, nekem sem ártana némi kis rum még. - rántotta le a kupakot az üvegről, majd kortyolt bele a színtiszta alkoholba. A lány elfintorodott már a látványára is.
- Te nem kérsz? - nyújtotta oda az üvegnyakánál fogva az italt a hajadonhoz a fiú.
Az árva már reflexből utasította volna vissza ezt a sokadik kínálást is, de egy pillanatra végig gondolta az egészet.
Biztos olyan rossz ötlet ez? Voltaképp annyi gondja van, miért is ne felejthetne legalább csak egy éjszakára? Mégis kinek tűnne fel egy ekkora buliban, hogy ivott egy kis alkoholt?
A lány megragadva az üveget, meg sem nézve, hogy mit tartalmaz, illetve semmivel nem foglalkozva lehúzott belőle egy jó nagy kortyot.

Sziasztok! Most volt időm írni, így viszonylag hamar hoztam ezt a részt. Remélem tetszik, nekem kicsit olyan kesze - kuszának tűnik. Azért ha neked mégis bejön, akkor jelezd nekem komiban, vagy vote - olj! További szép napot!