30. fejezet

1.1K 87 2
                                    

Kimondtam. Innen nincs hátraarc. Végig kell vinnem. Szerencse, hogy a kamerámon még mindig ott van a pulcsim. Ha minden igaz, a mikrofon is azon van, amit tompít, szóval Alexnek finoman jeleztem a szememmel, hogy halkan kell beszélnünk, mire egyetértően bólintott.

- Beszélgessünk kicsit – javasoltam.

- Egyetértek – felelte, majd leültem a székre, ő pedig velem szemben az ágyra. – Mióta tudod?

- Egy ideje. Nem sokkal az után derült ki, hogy ideköltöztem.

- Ki tud róla?

- A Donovanok – feleltem némi töprengés után, hogy belekeverjem-e őket is. Ha már kitálalok, akkor nem fog megelégedni részinformációkkal.

- Melyikük a Testőr? Damien?- kérdezte, mire bólintottam. Kár lenne tagadni, elvégre nem túl nehéz feladat innen kitalálni. – Tudtam! Akkor... azon az estén, amikor az éjszaka közepén a birtokon voltál... És megjelent Damien... Amikor megcsókoltalak...

- Épp „küldetésen" voltunk – magyaráztam félbeszakítva a makogását. –Tom is velünk volt. Csak Ő épp meghúzódott a háttérben.

- Miféle küldetés?- húzta össze résnyire a szemét.

- A naplót kerestük. Azt a naplót, amin most az a kódfejtő dolgozik.

- Szóval megtaláltátok – állapította meg. A szeme mintha csodálatot tükrözött volna. Mintha. – És igen könnyen ki is került a kezed közül.

- Az egész emiatt a hülye műsor miatt van! - csattantam fel, mire figyelmeztető pillantást lövellt felém. Lejjebb vettem a hangom. – Ha Lana nem tipegett volna be az éltünkbe a tíz centis magas sarkújában, akkor már talán meglenne a holttest!

- Talán – bólintott. - És most miért mondtad ezt az egészet el nekem? – vonta fel a szemöldökét.

- Érdekelne, hogy a Te családodnak mégis mi köze van ehhez az egészhez.

- Lanához? – vonta fel a szemöldökét mosolyogva. Ezek szerint jól szórakozik. Nos, legalább egyikünk.

- Ne szórakozz velem Alex! Te is tudod, hogy miről beszélek – förmedtem rá.

- Igen, tudom. De... miből gondolod, hogy nem vagyok rosszfiú?

- Semmiből – feleltem az igazságnak megfelelően. Ha Katherine nem tanácsolta volna, sosem árultam volna el neked.

- Akkor? Miért bízol bennem? Mégis viszonzod az érzéseim, így a feltétel nélküli bizalmadat élvezhetem?

- Azért árultam el neked, és azért bízom meg benned, mert Katherine azt mondta, Te segítesz nekem.

- Szóval Katherine miatt – nyugtázta csalódottan. – Mit mondott neked a vénlány?

- A vénlány?

- Tekintve, hogy körülbelül száztizenhét éves, vénlány – közölte a tény, mire csak a fejemet csóváltam. – Szóval, mit mondott? Miért bízik bennem?

- Csak annyit mondott, hogy Damienen és Naten kívül te vagy az egyetlen, aki biztosan segítene nekem bármiben.

- És akkor miért pont hozzám fordultál? – nézett rám kérdőn. Teljesen jogos kérdés.

- Damiennel mostanság a beszélgetéseink mindig vitába torkollanak. És Katherine szerint Te tudsz valamit, amit Nate nem.

- Mégis mi lenne az?

- Azt nem tudom – vontam vállat. – Viszont azt szeretném most leginkább tudni, hogy a családodnak mi köze van vagy volt Katherine-hez.

- Nem tudok erről túl sok mindent – kezdte elgondolkozva. – Szerintem, amit én tudok, azt már te is hallottad. Ez az egész Harold Donovan- Katherine Danken- Edward Sullivan szerelmi háromszög sztori. Azzal ellentétben, ami a nagy könyvben le van írva, nem volt olyan szép és jó a Katherine és Steve közötti kapcsolat. Miután Caroline megszületett Steve dühöngött.

The Secrets of the Forest II. - Katherine nyomábanWhere stories live. Discover now