The Secrets of the Forest II. - Katherine nyomában

19. fejezet

Mikor a kocsi begördült a birtokra az összes fiú kint ácsorgott a bejárat előtt, pakolásra készen. Liz mögöttük ücsörgött a lépcsőn. Amint meglátott felkapta a fejét, és mosolyogva felállt. Mire anyával kiszálltunk a hímnemű osztag már a dobozokat cipelte befelé a kastélyba. Liz engem karon ragadott, majd maga után húzott az emeletre.

- El sem hiszed, mennyire örülök, hogy ideköltöztök, ha csak ideiglenesen is!- lelkendezett. Bár én nem osztozom ennyire a lelkesedésén, azért sikerült mosolyt erőltetnem magamra. –Végre lesz rajtam kívül még egy lány ebben a hím soviniszta házban.

- Hím soviniszta?- kérdeztem vissza.

- Mind azt hiszik, hogy jobbak nálam, és hogy bármikor parancsolgathatnak nekem –forgatta a szemeit, miközben beléptünk a szobájába. Nem lepett meg, amit láttam: sötét falak-azért nem feketék, hanem nagyon-nagyon sötétkék, ami már szinte feketének hatott- agyontapétázva különböző bandák posztereivel, amiknek úgy a háromnegyedét nem ismerem, de a külsejük alapján heavy metál bandák. A hatalmas franciaágy fekete ágyneművel a szoba közepén helyezkedett el. Az ajtó melletti falnál egy ruhásszekrény állt, mellette egy könyvespolc. Ezzel szemben állt az íróasztala, ami körül, fölött, mellett a falon különböző feliratok voltak írül, angolul és franciául. A falról színes lampionok lógtak le, lámpa címszó alatt pedig több égősor futott körbe a szobán. Hm, stílusos, bár nekem kissé sötét. Persze Liz is olyan gót stílusú, akárcsak Michael. Vagyis, szerintem ő is gót, olyan sötét egy alak, de aztán ki tudja...

- De téged ismerve úgysem hagyod magad –mondtam, miközben törökülésben leültünk az ágyára.

- És milyen jól ismersz –nevetett fel. –Ahogy én is ismerlek téged. És te már kevésbé vagy olyan lelkes az ittlétetek miatt, főleg Alex miatt.

- Hát igen –húztam el a számat. –De ameddig nagyjából el tudom kerülni, addig nem lesz gond.

- Nem akarlak elkeseríteni, de erre semmi esélyed.

- Valahogy sejtettem –sóhajtottam fájdalmasan.

- És van egy kis bökkenő –szólalt meg halkan.

- Mi lenne az?- kérdeztem összehúzott szemmel.

- A szobád az Ő szobája mellett van –felelte, mire a szemeim kikerekedtek.

- Nem lehet!- nyögtem pár másodperc múlva.

- Pedig de –bólintott elhúzott szájjal.

- Hogy történt?

- Hát a három vendégszoba Alex szobája környékén van. Van egy mellette, vele szemben, vagyis Logan mellett, és még egy amellett. Meg a földszinten is van kettő. Anyukád az egyikbe költözik be lent, mivel a szüleink szobája is ott van.

- És miért pont én kerültem az Alex melletti szobába?- vontam fel kérdőn a szemöldököm. Tuti, hogy Seggfej keze van a dologban. Ebben biztos vagyok.

- A házvezetőnőnk, Dorothea, csak a hozzánk közelebbi két szobát készítette elő nektek. Logan pedig kijelentette, hogy Ő inkább távol maradna tőled, Alex viszont lovagiasan felajánlotta, hogy akár az ő szobájában is aludhatsz –forgatta a szemeit mosolyogva.

- Miért mondta ezt Logan?- leragadtam ennél a pontnál. Bár akkor még nem ismertük egymást. No persze nem mintha most másképp lenne.

- Ne is törődj vele –legyintett. –Magának való egy alak. Egész nap be van zárkózva a szobájába, és a találmányain ügyködik.

- Miféle találmányokon?

- Mindenféle. Bár a többségük a teszt során felrobban –nevetett fel, s én is csatlakoztam hozzá. –Bár volt néhány, ami működött.