The Secrets of the Forest II. - Katherine nyomában

3. fejezet

Mikor kinyitottam az ajtót a két srác még mindig ölelkezve állt a garázskapuban. Mennyi idő telt el? Fél óra? Vagy egy?

- Hát Ti meg mi a fenét csináltok?- kérdeztem nevetve.

- Melegítjük egymást. –válaszolt Danny, miközben még mindig szorosan tartották a másikat.

- És ez azóta is tart, mióta én elmentem?- kérdeztem undorodó arckifejezéssel.

- Nem!- vágta rá Damien. –Azóta abbahagytuk, de aztán megint elkezdtük.

- És mégis miért, ha szabad érdeklődnöm?

- Mert hallottuk, hogy jössz. –magyarázta Danny.

- Hát ti hülyék vagytok!- veregettem meg a vállukat.

- Mondták már. –vágták rá egyszerre, mire mindhárman hangos nevetésben törtünk ki.

- És meddig akartok még itt buzulni a garázsban?- vontam fel a szemöldököm.

- Abbahagyjuk?- kérdezte Danny Damient.

- Ja. –adta az egyszerű választ, majd rögtön el is léptek egymástól.

- Beteg emberek. –hagytam ott őket, és kimentem az utcára.

Leültem a járda szélére, és egy aprócska követ rugdostam szórakozásképp. Pár perc múlva valaki csatlakozott hozzám. Nem néztem rá, tudtam, hogy ki Ő.

- Valami baj van, Cukorfalat?- ölelt át fél karral.

- Miért jöttél vissza?- kérdeztem, majd kicsit jobban megrúgtam a kövemet, mint szerettem volna, így az az út közepén kötött ki. – Remek! Most kereshetek másikat!- bosszankodtam. Nem volt kedvem felállni és utánamenni.

- Mi a jó abban, hogy egy követ rugdalsz?

- Levezetem a rejtett agressziómat. –válaszoltam, a szememmel pedig egy újabb nagydarab kavicsot kerestem, de nem találtam. –Használhatom a fejed?- fordultam felé hirtelen.

- A fejem?- ráncolta össze a szemöldökét.

- Igen, Alexander. A fejed. –ütögettem meg az említett testrészét.

- Mi az? A Donovan gyerek szóhasználata ennyire ragadós?

- Csak azért mondom így, mert ez téged idegesít. –villantottam meg a fogsorom.

- Kedvességed, mint mindig, határtalan. –grimaszolt.

- Látod, ebben egyetértünk.

- Szóval? Miért ücsörögsz itt?

- Élvezem a napsütést. Londonban folyton esett az eső.

- Biztosan nagyon élvezed, főleg mivel borult az ég... - jegyezte meg, mire felnéztem az égre. Oh... Tényleg beborult.

- Attól még a friss levegőt élvezhetem, nemde?

- Akkor is friss lesz, ha rágyújtok?

- Te dohányzol?- kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Utálom a bagósokat!

- Nem. –nevetett.

- Akkor jó. –bólintottam. –És most már elárulod, hogy mit keresel itt?

- Igazából nem erre jöttem. Csak azon az utcán sétáltam le, a boltba indultam. –mutatott a főutca felé. –És akkor láttalak meg. És gondoltam idejövök.

- Aham. És miért?

- Mert hiányoztál. –suttogta a fülembe. –Én talán nem?

- Nem igazán. –ráztam a fejem.