The Secrets of the Forest II. - Katherine nyomában

2. fejezet

Csodálkozva pislogtam, mire sikerült felfognom, amit látok.

- Helló, Mr. Goodlooking!- vigyorgott rám, miközben elolvasta a pólón díszelgő feliratot.

- Te... te meg mit keresel itt?- kérdeztem kissé zavartan.

- Josh és Liz Dannyvel próbál, és elkísértem őket. Danny mondta, hogy keltsem fel a HÚGÁT. –emelte ki jól érzékelhetően az utolsó szót.

- É...én...- kezdtem, de nem tudtam semmi értelmeset kinyögni.

- Megértem. A bátyád jóképű meg minden, de azért a bátyád. Nem féltek a vérfertőzéstől, Cukorfalat?- kérdezte vigyorogva. Tudta, hogy nyert. Lebuktam.

- Seggfej. –dőltem vissza az ágyra.

- Miért mondtad, hogy a pasid?

- Hogy leakadj rólam. –válaszoltam, miközben a kezemmel takartam a szemeim.

- Azt nem olyan könnyű elérni. Főleg, hogy most már tudom az igazat. –éreztem, hogy vigyorog, pedig nem is néztem rá.

- Alex, ne csináld!- mondtam fájdalmasan, szinte már könyörögve.

- Mit?- kérdezte ártatlanul.

- Csak hagyj békén, jó? Engem Te ÚGY nem érdekelsz. –feleltem, most már belenézve a kékesszürke szempárba.

- Mindig megszerzem, amit akarok. –mondta komoran, mélyen a szemembe nézve, majd felállt az ágyról. –Most pedig gyere. –mondta, majd könnyedén felkapott menyasszonystílusba, úgy vitt le a garázsba.

- Alex! Tegyél már le!- sikítottam kapálózva.

- Nem. Kapaszkodj, mert leesel. –engedett el egy másodperce, miközben már a lépcsőn jártunk, így erősebben kapaszkodtam a nyakába. –Jó kislány.

- Egyedül is tudok járni. Tudod... van az a két dolog, ami a testemből áll ki, és lábaknak nevezik...

- Ne hidd, hogy nem vettem észre. Igazán formásak. –kacsintott, amitől én csak a szemem forgattam. Leértünk a földszintre, de még mindig nem akart elereszteni.

- Innen már tényleg gyalog mennék. –mondtam, de mint aki meg sem hallotta, ment tovább.

- Á, megjöttek!- hallottam Danny hangját.

- Meghoztam „Mr. Goodloookin' „-t. –vigyorgott Alex, végül letett.

- Kösz. –sziszegtem.

- Jó reggelt, Elli. –köszönt Danny, miközben a dobverőjét pörgette az ujjai közt.

- Reggelt. –intettem.

- Szia, Elena!- bukkant fel hirtelen Liz és Josh, majd egyszerre szorosan megöleltek.

- Sziasztok. –nyöszörögtem, mert olyan erősen szorítottak, hogy alig kaptam levegőt. – Ha nem engedtek el, hamarosan csak a hullámat ölelgethetitek.

- Bocsi. –mondták egyszerre, majd el is engedtek.

- Engedelmetekkel most felébrednék ebből a zavaros álomból, és felöltöznék. –mutogattam az ajtó felé kómásan.

- Zavaros álom?- ráncolta Danny a homlokát.

- Alex Sullivan vigyorgó képére ébredtem, és lehozott az emeletről... ez csakis egy rémálom lehet. –magyaráztam, mire Alex felnevetett.

- Bírom a humorod, Cukorfalat. –karolt át fél karral. –De én inkább a legszebb álmodnak mondanám. Viszont ez a valóság. –vigyorgott.