The Secrets of the Forest II. - Katherine nyomában

8. fejezet

A gyomrom porszemméretűre zsugorodott odabent, a térdeim remegtek, miközben lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy valaki előlépjen az ajtó mögül. Csak pár másodperc volt, mégis egy örökkévalóságnak tűnt, mire a régi, kopott faajtó halk nyikorgás kíséretében kitárult. Az árnyékok közül egyszer csak háttal kilépett egy alacsony, ősz hajú férfi, aki valamit húzott magával.

- Mr. O'Dannel?- kérdeztük Dannyvel tökéletes szinkronban, mire az illető ijedtében ugrott egyet, majd kérdő tekintettel fordult felénk.

- Elena? Daniel?- kérdezte, miközben a bőröndjét behúzta a konyhába, majd becsukta az ajtót, és kulcsra zárta.

- Mit keres maga itt?- kérdeztem megkönnyebbülve, hogy nem egy betörő, vagy, hogy nem értem jöttek a Mester emberei. –Nem csak holnap érkezett volna?

- A mai, vagyis az utolsó konferencia elmaradt, így egy korábbi géppel jöttem. –magyarázta. - Erről értesítettem édesanyátokat is, de ezek szerint elfelejtett szólni. Biztos megijedtetek. Ne haragudjatok.

- Semmi gond. –legyintett Danny, majd átvette a bőröndöt.

- Ó, hagyd csak, fiam, majd én elintézem. –legyintett a férfi, majd a szobájuk felé indult. –Nem kellene aludnotok, gyerekek?- fordult vissza az ajtóból.

- De. Már megyünk is. –mondtam, majd gyorsan elköszöntünk, és halkan visszaosontunk Danny szobájába.

- Ezek szerint mégis Arthur volt. –motyogta Danny, miközben kivett egy egyszerű fekete pólót és egy tiszta boxert a szekrényből, és a vállára dobta.

- Azért valaki szólhatott volna, hogy ha zajt halunk az éjszaka közepén, az csak Ő lesz. Főleg azok után, ami történt... Mi van, ha egyedül vagyok a szobámban, és egész éjjel a takaró alá bújva zokogok a félelemtől, hogy a gyilkos az? És ha engem nem kapott el, biztos azon aggódnék, hogy melyik szerettem támadta meg!- fakadtam ki.

- Nyugi! Nyugi!- mondta, miközben a vállamnál fogva leültetett az ágyára. –Nyugodj meg! A nagy zűrzavarban senkinek sem jutott eszébe szólni, amit nem is csodálok.

- De akkor is!- most már egyenesen ordítottam.

- Elena!- kezdte Danny megfáradt hangon. –Mindenkit megrázott, ami Norával történt. És amikor Damien felhívott, hogy elájultál, fejvesztve rohantunk a kórházba. Én még nadrágot is elfelejtettem húzni!- mondta, mire akaratlanul is felnevettem.

- Hogy mi?- kérdeztem a szám elé kapva a kezem, hogy felfogja a kuncogásom.

- Jól hallottad. Épp fürdéshez készülődtem, és már nem volt rajtam a farmerem, és úgy rohantam szólni anyunak, és meg sem vártam a válaszát, már bent ültem a kocsiban. –magyarázkodott. - Mikor a kórháznál megálltunk, kiszálltam, és rohantam volna be, amikor anya utánam szólt. „Kisfiam, khm... nem felejtettél el valamit?"- kérdezte elvékonyított hangon. –Én csak értetlenül néztem rá, mire elkezdett kuncogva lefelé mutogatni. És akkor vettem észre, hogy egy pólóban és egy alsógatyában állok a kórház parkolójában. Azonnal beszálltam a volán mögé, és hazajöttem, amíg anya bement hozzád. Akkor értem ide, amikor már Nate volt bent nálad. –fejezte be a történetet.

- Mondd, hogy valaki felvette videóra! Vagy legalább van egy kép!- mondtam egyre jobban nevetve, ahogy elképzeltem a bátyámat egy pólóban és alsóban ácsorogni a kórháznál.

- Nagyon remélem, hogy nem. –mondta komoran, majd ő is elnevette magát. –Ha erről kikerül valami, akkor oda a hírnevemnek.

- Milyen hírnevednek?

- Tudtad, hogy fent vagyok a város öt legszexisebb pasijainak listáján?- vonta fel a szemöldökét vigyorogva.

- Hogy a város öt mijének a listáján?- ráncoltam a homlokom.