The Secrets of the Forest II. - Katherine nyomában

13. fejezet

- És szerinted melyik a valószínűbb?- kérdeztem.

- Arról fogalmam sincs.

- És tényleg elképzelhetőnek tartod, hogy nem volt halandó ember?

- Én már nem tudom, mit higgyek –rázta a fejét.

- De ha nem ember, akkor vajon mi lehetett? Boszorkány? Vagy talán vámpír? Esetleg vérfarkas? Vagy...

- Ilyen lények csak a mesékben léteznek –szakított félbe Damien.

- És mi a helyzet a boszorkányokkal?- vontam fel a szemöldököm.

- Már vagy száz éve kihaltak Írországban. És ha jól tudom, az utóbbi ötven év során a világ minden táján szintén kipusztult a fajtájuk.

- De korábban léteztek. Akkor miből gondolod, hogy más természetfeletti lényekkel más a helyzet?

- Nem tudom biztosan, hogy sosem léteztek. Viszont... Nos, mi sem vagyunk éppenséggel közönséges emberek. Azt nem mondom, hogy természetfelettiek volnánk, viszont olyan képességekkel rendelkezünk, amivel mások nem. Az például elképzelhető, hogy kettőnknek boszorkányvér folyik az ereinkben.

- Hogy boszorkányvér?

- Méghozzá nem akármilyen boszorkányé –bólintott.

- Sheila-ra gondolsz?

- Igen, rá. Az ő műve az egész legenda- Kiválasztott- Testőr- dolog.

- És ez biztos? Vagy csak egy feltevés?

- Ha száz százalékig nem is vagyok benne biztos, attól még nem csak egy feltevés. Amikor kiképeztek minket Testőrnek, sokat tanultunk a város történelméről, a legenda eredetéről. Bár ezek az információk, amiket most mondtál újak voltak, azt tudtuk, hogy egy boszorkány varázslata tett minket azzá, amik vagyunk. Ez okozza az összeköttetést közted és köztem, és a különleges képességeket is.

- Szóval azt akarod mondani, hogy boszorkányok vagyunk?

- Nem, mivel nem vagyunk azok. Még félig sem.

- De hisz azt mondtad, hogy....

- Csak annyit mondtam-vágott a szavamba-, hogy boszorkányvér folyik az ereinkben. Ez nem jelenti azt, hogy azok is vagyunk.

- Ennek semmi értelme!- ráztam a fejem.

- Tudom –mosolyodott el, mire értetlenül néztem rá.

- Hogy érted, hogy tudod?

- Minden információ, ami a birtokunkban van olyan, mint egy hatalmas kirakós aprócska darabjai. És csak néhány darabka van nálunk, amikből még nem áll össze a kép.

- Szóval ezzel arra célzol, hogy még azt sem tudjuk pontosan, hogy mi mik vagyunk?

- Annyi biztos, hogy emberek vagyunk, akik különleges képességekkel rendelkeznek.

- Ezzel nem mondtál semmi újat –jegyeztem meg, mire csak hanyagul megvonta a vállát.

- Most az a lényeg, hogy ameddig nem jelentkezik az a hülye tévéstáb, addig igyekezned kell minél több dologra rájönnöd a naplóból. Én is segítenék, de az a helyzet, hogy én nem ismerem a titkos írást, amivel lejegyezték.

- Nem ígérem, hogy sokra jutok vele. Mindenhez rajzot készítek, ami fontos lehet, abból talán könnyebben rá tudunk jönni a dolgokra.

- Volt látomásod a naplóval kapcsolatban?- kérdezte hirtelen.