The Secrets of the Forest II. - Katherine nyomában

25. fejezet

Becsuktam magam mögött az ajtót. Ugyanaz a szoba, ugyanaz a nő. Szó nélkül leültem a vele szemközti székre.

- Két gyilkosság a Sötét Erdőben ilyen rövid időn belül – kezdett bele minden egyéb bevezető nélkül. – És vajon mi a közös mindkét halálesetben? Nos, van ötleted?

- Mindketten lányok?- kérdeztem dacosan.

- Majdnem. Mindkét esetnél a helyszínen voltál. Sőt, mindkét lány kapcsolatban áll veled.

- Azért Cindyről nem mondhatnám el, hogy olyan szoros kapcsolatban állnánk. Csupán évfolyamtársak vagyunk. Ennyi erővel mindketten az egész iskolával kapcsolatban állnak.

- Ez valóban igaz – mosolyodott el, ám ez a gesztus koránt sem volt kedves. – Azonban még mindig ott az első ténymegállapítás, miszerint te találtad meg mindkét áldozatot – mondta miközben felállt és járkálni kezdett a szobában. – Ilyen gyakran járnál a Sötét Erdőben?

- Nem. Azt már egyszer elmondtam, hogy hogyan kerültem először oda, amikor Norát megtaláltuk a Donovanokkal. Ezúttal viszont Sandra kért tőlünk segítséget. Alexszel hazafelé tartottunk, amikor hallottuk a segélykiáltást az erdőből. Elindultunk a hang irányába és ott volt Sandra, aki odavezetett minket Cindyhez – ismertettem a tényeket.

- Hogy érted, hogy hazafelé tartottatok? Hiszen a Danken kastély nem abban az irányban van – vonta fel a szemöldökét.

- Jelenleg ideiglenesen a Sullivan birtokon élünk édesanyámmal és a bátyámmal.

- Érdekes – motyogta. – Először a Donovan fiú, most pedig Alexander. Miben mesterkedsz?

- Tessék?- kérdeztem meghökkenve. – Hogyhogy miben mesterkedek? Nem mesterkedek semmiben!

- Valóban? Nekem nem úgy tűnik – felelte az asztalra tenyerelve, úgy bámult az arcomba.

- Tessék?- Nem értettem semmit.

- Amióta megjelentetek a városban, sorra történnek a furcsa dolgok. Egyre több a baleset és már ketten meghaltak. És ki van ott mindkét esetnél? Elena Tisdale.

- Mire akar kilyukadni?- kérdeztem összehúzott szemmel. Nem tetszik ez nekem.

- Tudom, hogy van valami közöd ezekhez. Még nem tudom, hogy mi az, de rá fogok jönni – közölte fenyegetően. Köpni-nyelni nem tudtam. – A kihallgatásnak vége – egyenesedett ki. – Elmehetsz.

Minden szó nélkül felálltam, majd sokkos állapotban az ajtó felé indultam. Alex kint ült a várórészben az egyik széken. Az ajtócsukódás hangjára felkapta a fejét.

- Mi történt? Falfehér vagy – kérdezte aggodalmasan. Felállt, engem pedig leültetett a helyére. Leguggolt elém és összehúzott szemöldökkel méregetett. – Mit mondott?

- Azt hiszi, hogy valami közöm van a halálukhoz – feleltem monoton hangon, még mindig ledöbbenve. A saját számból sem volt jobb hallani, sőt...

- Tessék?- kérdezett vissza értetlenül. –Hogy érted?

- Ahogy mondtam. Azt hiszi, közöm van Cindy és Nora halálához.

- De mégis miért? Milyen bizonyítékuk van ellened?

- Csupán annyi, hogy mindkettőjüket én találtam meg. És Scott nyomozó állítása szerint amióta ideköltöztünk, egyre több a beleset és most még ez is.

- De hiszen nem te ölted meg őket!- állt fel dühösen.

- Tudom. De ezt nem nekem kell mondanod, hanem neki.