Matt szemszöge
- Te voltál az, aki azt kérte tőlem, hogy legyek boldog! Ujjaimat a tükörre simítottam, a könnyek némán peregtek le az arcomon, nem tettem ellene semmit.
- Pillanatnyi elme zavar! Tiltakoztál egyből.
- Nem, ez nem az volt! Ráztam meg a fejemet. - Tudom hogy nem az volt! Zokogtam mint egy kisfiú.
- Igen de nem gondoltam komolyan. Hunytad le a szemeidet. A tükörben voltál mégis mintha csak képzelődtem volna.
- Lehet hogy most nem is vagy itt, csak én képzelődöm. Dörzsölni kezdtem a szemeimet, reménykedtem hogy csak álmodok.
- Nem fogok eltűnni, ne is erőlködj! Kacagsz fel keserűen.
-Miért vagy itt, mért keseríted meg az életemet még jobban?
- Én keserítem meg a Te életedet? - Emlékszel még arra a napra mikor is megkérdeztem hogy biztos velem akarsz maradni?! A múlt képei úgy pörögtek át gondolataimban mint amikor összedől a kártyavár.
- Igen, emlékszem. Mosolyodtam el. - És Te emlékszel, mikor azt kérted tőlem hogy legyek boldog?
- Mindent megtettem volna érted, még az életemet is feláldoztam miattad,mert fontos vagy nekem!
- Csak voltam! Javítottalak ki egyből. - Mert már nem lehetsz itt! Könnyes szemeimet törölgettem, szipogva kapkodtam levegő után. - Már nem vagy mellettem. Zokogtam fel. Tenyeremet a tükörre simítottam majd lehajtva fejemet csalódottan sóhajtottam.
- Nem ő kell neked, hanem én! - Tudom hogy rajtam kívül nem fogsz tudni mást szeretni, de nem is baj, eljön az a perc is amikor majd újra velem lehetsz!
- De hogy? Ütöttem a tükörbe egy hatalmasat. - Mikor? Dühös voltam, féltem, de a hiánya még ennél is nagyobb volt. Olyan nagyon hiányzott, minden emlékkel együtt!
Rövid, de mindent elmond amit most közölni szerettem volna veletek! Remélem nem okoztam csalódást! :)