Érthetetlen érzelmek II.-III. évad - Ments meg!

Maradj velem, Kérlek!!!

Jó olvasást :)

Az ablak tárva nyitva, még is a szobát ellepi a cigaretta füst. 

- Héj Matt. 

- Igen? Egyik kezével a hajamat birizgálja, másikat a mellkasán tarja. 

- Mi van akkor, ha az én érzéseim feléd megváltoztak? Lehunyom a szemem, nem akarom hallani a választ. 

- Megváltozott? Felült az ágyon, majd rám nézett. 

- Meg. Bólintok egy aprót.  Nagy levegőt vesz, majd egy szép lassan kifújja. Egyik kezét a tarkójára helyezi, másikkal a takarót markolja.  - Matt. Szólok a fiúra, mert időközben behunyta szemeit, biztosan gondolkodik. 

- Igen tudom. 

- Mit tudsz? A cigit elnyomom a hamutálban, majd arrébb teszem, ne hogy kiboruljon. Közelebb megyek Matthoz, majd leülök közvetlen elé, és kicsit megszorítom a kezét. 

- Azt hogy máshogy érzel. Rám néz majd még közelebb hajol hozzám. 

- Mit csinálsz? Suttogok, mire ő csak elmosolyodik. 

- Mit szeretnél, mit csináljak?  A homlokomra ad egy puszit, majd megint a számat kezdi el pásztázni szemeivel.  Már adnék is a kérdésére választ, de akkor ott abban a pillanatban annyira leblokkoltam hogy még levegőt is elfelejtettem venni. Ott áll Matt mögött, az akit a tükörben láttam, sunyin vigyorgott, miközben egy kés tartott a kezében. - Héj, jól vagy? Megérzem puha kezeit az arcomon, majd lágyan cirógatni kezdi arcomat. 

- Miért teszed ezt folyton? Teszem fel a kérdést, annak a személynek aki tönkretette az életemet

- Te teszed ezt magaddal, aranyom, én csak kicsit besegítek. 

- Mi, micsoda? Matt a fejét kapkodja, de nem érti, kihez beszélek. 

- Tönkre tetted az életem, és most még őt is elakarod venni tőlem? 

- Ő nem a tiéd, sosem volt a tiéd. Jön egyre közelebb hozzánk. - Ja igen, és nem őt fogom bántani, hanem téged. Kacag, fel jóízűen. 

- Kihez beszélsz? Néz rám furán Matt.

- Te nem látod őt? Nézek a fiúra, aki nemlegesen megrázza a fejét.  Mikor megint a lányra pillantok ő már mellettem áll. Egy határozott mozdulattal, beleállítja a kést a kezembe, majd végighúzza a karomon. Levegőért kapkodom, de azt mintha elvették volna tőlem. Akkor fájdalom söpör végig a testemen, amekkorát még nem éreztem. Majd egyik percről a másikra eltűnik a lány a késsel együtt,  újra tudok levegőt venni.

Matt ijedten szalad a mosdóba, nemsokára egy vizes törölközővel tér vissza. 

- Itt vagyok, hallod, nem engedem hogy bántson. Szorítja a karomra a vizes törölközőt, ami pár másodperc múlva már csupa vér lesz. - Be kell vigyelek a kórházba, el fogsz vérezni. Kap föl a karjába, már tárcsázná a mentők számát amikor is, kilököm a kezéből a telefont. 

- Így nem láthatnak. Mutatok az arcomra.

- Francba. Szitkozódik. Lerak az ágyra, majd mellém fekszik, mellkasára teszem a fejem majd behunyom a szemeimet. - Ne hagyj magamra kérlek. Suttogja. - Ne hunyd le a szemed. 

A sötétség újra magával ragad, a kéz ami eddig szorosan tartott most hirtelen köddé válik.