Érthetetlen érzelmek II.-III. évad - Ments meg!

Irányíthatatlan érzések....

- Szóval képes lennél engem is megölni. Köpködi a szavakat, miközben a szemeiben ott csillog a félelem. 

- Nem, téged sosem bántanálak. 

- Megöltél egy ártatlan embert. Suttogja a szavakat majd megdörzsöli a szemeit. - Nem is értem miért vagy velem. Hajtja le a fejét. 

- Utálom hogy még mindig ezt csinálod. 

- Miért mit csinálok? Még mindig nem néz a szemeimbe, és ez rettentően zavar. 

- Azt hogy amióta találkoztunk a kávézóban Te furcsán viselkedsz. 

- Már kezdtelek elfelejteni, érted? Emeli fel a hangját majd felkel a földről. - Elakartalak felejteni, mert annyi fájdalommal járt az hogy magamra hagytál csak úgy, nem akartam egyedül maradni.

- Elakartál felejteni? A döbbenettől köpni nyelni nem tudok. 

- Igen, el akartalak felejteni, mert nem lett volna semmi értelme ha miattad gyötröm magam. A szemeimet ellepi a könny, és hiába akarok én erős maradni, már nem megy. A könnyek leperegnek az arcomon, ami be kell hogy valljam iszonyatosan égeti a  bőrömet. 

- Sosem, voltam fontos, sosem voltam fontos.... Ismételgetem a mondatomat, ami már a fejemben visszhangzik. Matt felém sétál miközben megrázza a fejét. 

- Nem én nekem fontos voltál.... 

- Ne gyere közelebb. Hangom élesen cseng, remegnek a kezeim, érzem hogy az egész testemet elönti a méreg. 

˝ ÖLD MEG˝  A hangnak nem ismerem a gazdáját, viszont ezt a hangot hallottam előző este is. 

Matt közelebb jön, majd mikor meg akar fogni, elrántom a kezemet.  - Megmondtam hogy ne gyere a közelembe. Üvöltöm, a szavakat. Egyszerűen nem tudom irányítani az érzéseimet, nem megy.