Hibáztam! Hibáztam mikor öngyilkos lettem, hibáztam mikor azt hittem megmenekülhetek! Tévedtem! Tönkretett, elvett tőlem mindent, ami az enyém volt, csak is az enyém! Végül az én életemet is kioltotta végleg!
EMBERBŐL DÉMON folytatása !!!
Próbáltam a légzésemre figyelni, de az érzés olyan volt mintha fuldokolnék. Döbbenten néztem a tükörbe, mikor is láttam miközben berohannak a lány szobájába a szülök. Kétségbeesetten próbálja az apja újraéleszteni lányát, aki mozdulatlan. Az anyja felhívta a mentősöket akik pár percen belül megérkeznek, de a lányt már nem tudják visszahozni.
A szorítás a nyakamon megszűnik, a kezemen megjelenik egy jel.
- Mi ez? Nézek a kezemre, döbbenten.
- Megpecsételték a sorsodat! A démon a hátam mögé lép, majd végighúzza ujjait a kezemen.
- Mi lenne a sorsom? Elrántom a kezem, de még mindig döbbenten figyelem az előttem álló nőt.
- Te magad lettél a halál angyala. - Megpecsételed mások sorsát, vagy hagyod hogy meghaljon vagy megmented!
- Kit tellene megmentenem? - Mert őt már nem tudom megmenteni. Mutatok a lányra a tükörben.
- Nem tudtad megmenteni, mert nem is akartad!
- De, megakartam menteni, de nem tudtam. Üvöltöttem, fájt a tudat hogy megöltem egy ártatlan lányt miközben segíthettem volna rajta.
- Nem akartad megmenteni, mert ha megakartad volna menteni, megtetted volna! - Te magad döntötted el, hogy nem segítesz rajta, a képzeleted játszott csak veled. Már akkor meghalt mikor a kezedért nyúlt, te nem nyújtottad oda neki így a lány addig nyúlt a kezedért amíg meg nem billent a szék és a kötél meg nem szorult a nyakán.
- Ne hazudj, ne mond ezt, én a kezéért nyúltam. - Én meg akartam menteni! Zokogtam fájt a nyakam, de a gondolat még jobban megölt. Megöltem egy ártatlan lányt!
- Nézz oda. A fejemet megfogta majd oda fordította a tükör felé. - Látod azt ott?
- Az ott egy... Tátott szájjal néztem ahogy egy fehér ruhás férfi, a szárnyaival betakarja a lány testét.
- Igen, a lány élet angyal. A srác felénk néz majd lehajtja a fejét.
- Nem hittem volna hogy ez lesz a vége, de üdvözöllek az angyalok között! - Remélem nem mostanában fogsz életeket kioltani.
- Megtudom őket menteni? Kapom fel a fejem.
- Igen, megtudod menteni őket ha harcolsz ellene! Mutat a mellettem lévő démonra aki hangosan felkacag.
- Ti kértétek a segítségemet, én csak segítettem!
- Azt kértétek, hogy öljön meg egy ártatlan lányt!
- Nem aranyom! - Nem én öltem meg, Te ölted meg! - Én csak segítettem!
- Csak így tudhattuk meg, hogy Ki vagy Te és hogy mire vagy képes! A férfi csak int majd el is tűnik a szemünk elöl.
- Most mi történik? Teszek fel egy újabb kérdést, mert még egy embert látok csak ő talpig feketében van. Leguggol a lány mellé, majd felemeli a testét.
- Hova viszi, és mégis, ki ez az ember? Kétségbeesetten állok fel, miközben nézem ahogy elmegy a férfi a lánnyal.
- Ő volt a lány halálangyala!
- Nem én vagyok? Nézek rá összezavarodottan a démonra.
- Téged csak teszteltünk hogy mire vagy képes! DE igen Te vetted el az életét.
- Miért? Zokogva borulok a földre.
- Mert ezt láttad jónak, amúgy a lány szenvedett.
- Ezt hogy érted?
- Rákos volt, az orvosok nem tudtak volna már rajta segíteni, ezért láttad ezt a megoldást jónak.
- De ha megakart halni, miért mondta hogy segítsek?
- Mert az utolsó pillanatban látott téged olyannak, amilyennek az emberek amúgy sosem fognak látni téged élőként.
- Milyennek?
- Nagyon kíváncsi valaki. - Vannak szárnyaid, mint annak a srácnak az előbb!
- Halál angyal vagyok. Döbbenten nézek magam elé, miközben a könnyeim leperegnek az arcomon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Véleményeket kérek! Vagy így folytatom vagy kijavítom ezt a rész másra, de ahhoz tudnom kell hogy mit gondoltok erről a részről
