Hibáztam! Hibáztam mikor öngyilkos lettem, hibáztam mikor azt hittem megmenekülhetek! Tévedtem! Tönkretett, elvett tőlem mindent, ami az enyém volt, csak is az enyém! Végül az én életemet is kioltotta végleg!
EMBERBŐL DÉMON folytatása !!!
Elnézést kérek minden kedves olvasómtól hogy ennyi ideig nem hoztam részt. Sorolhatnám az okokat de nem lenne semmi értelme... Szóval, ha bárki, még olvassa ezt a könyvet annak jó olvasást :)
Remélem tetszeni fog, annak ellenére hogy rövid lett.
Határtalan érzelmek!
Minden olyan kusza volt. Össze zavarodtam.
Az arcomat a hideg csempének döntöttem, próbáltam kizárni a gondolatokat a fejemből.
A vér rászáradva tapadt a hátamra, a tollpihék meg egyesével szállingózva hullottak a földre. Lehetetlennek éreztem ezt az egész helyzetet, de a valóság szembe röhögött.
- Nem lehetsz mindig ilyen. A hang a hátam mögül, kellemes borzongást idézett elő. - Nem lehetsz mindig ilyen gyenge.
Azt hittem csak képzelődöm, de mikor hátranéztem, egy pillanatra megállt körülöttem a világ.
Julit pillantottam meg, fekete szárnyai átölelték testét, fekete szemei csillogtak, ragyogtak ahogy engem nézett. Behunyta a szemeit egy pillanatra, majd a kezét felém nyújtotta.
- Nem, ezt biztos csak álmodom, ilyen nincs. Megráztam a fejem majd a csaphoz lépve megengedtem a vizet. A fejemet a csap alá tartottam, majd a jéghideg vizet magamra engedtem. Éreztem ahogy megrázkódik a vállam kezeimmel a csempének támaszkodtam.
Egy kis idő elteltével elzártam a vizet, majd megrázva a fejemet, belenéztem a velem szemben elhelyezkedő tükörbe.
Juli, szomorúan hajtotta le a fejét, mikor meglátta hogy ránézek.
- Mindig olyan gyenge voltál, féltél az érzéseidtől, és ez most sem változott.
- Mindig magamra hagytál. Üvöltöttem, miközben a falba ütöttem.
- Nem hagytalak magadra, mindig veled voltam.
- Nem igaz. Rázom meg a fejem. - Ne hazudj! Üvöltöttem. Zokogva rogytam földre, majd összekuporodtam.
- Azért mert Te nem láttál, én melletted voltam! Emelte fel a hangját.
- Hol voltál, mikor szükségem lett volna rád? Becsuktam a szemeimet, nem akartam őt látni.
- Veled voltam, mert minden egyes percben vigyáztam rád, és ezek után is ezt fogom tenni! Éreztem ahogy végigsimít a karomon. - Ne hagyd hogy legyőzzenek, mert akkor elveszítesz mindent, még engem is!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
