A rádióba egyszer csak az As Long As You Love Me kezdett menni, én pedig mosolyogva néztem Shawnra, aki már a dal elején úgy nézett ki, mint akit nyúznának.
- Ha megtudom, hogy ebben a te kezed van, itt foglak kitenni!- nézett felém, én pedig védekezően feltettem mindkét kezemet.
- Ilyen eszembe sem jutott. De most, hogy mondod...- nevettem el magam, mire ő is így tett.
Éreztem, hogy kezdett köztünk megtörni a jég. Nem tudom mégis hogyan. Lehet, hogy a dal miatt, ami ráébresztett engem arra, hogy Shawnt ezzel sokkal könnyebb kínozni, mint bármiféle kínzó eszközzel. Vagy rájöttem arra, hogy hányszor kért tőlem bocsánatot, én pedig makacs módon nem foglalkoztam vele. Vagy beláttam azt, hogy bármit tesz, így is- úgyis fontos lesz számomra. Nem tudom. De azt igen, hogy szükségem van rá. Ha csak barátként, akkor is.
Lekanyarodott az autópályáról, majd nem sokkal később már megláttam a tengert. Shawn leparkolt, mire kiszálltunk, majd kivett a csomagtartóból egy táskát.
- Gyere!- nézett rám mosolyogva, majd elindultunk a homokos part felé.
Gondosan leterített a földre egy pokrócot, majd vetkőzni kezdett.
- Héj, héj, héj! Mit csinálsz?- kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Elmegyek úszni, de előtte levetkőzöm?- kérdezte, mint ha ez tök egyértelmű lenne.
- Most komolyan itt hagysz?- kérdeztem hitetlenkedve.
- Ha akarsz, gyere- válaszolta. Legszívesebben levakartam volna az arcán virító mosolyt.
- Kösz nem, inkább kihagyom. Menj, ússz, de ha sellőfarkad lesz, tudd, hogy az az én átkom!- ültem le a pokrócra, kezeimet pedig keresztbefontam.
- Oké, hiszti- kriszti, de ha úgy látod, hogy még mindig nem nyugodtál le, gyere be a hideg vízbe az majd segít. Majd maximum kimentelek, ha elkezdesz fulladozni. Tudod, sellőfarok...- nevette el magát, én pedig a szemeimet forgattam.
- Shawn, hűtsd le magad, elegem van belőled!- mutattam a víz irányába, ő pedig nevetve eleget is tett kérésemnek.
Én pedig a táskámból kivettem a napszemüvegemet, és lefeküdtem. Átkoztam Shawnt, hogy itt hagyott, és elment úszni. De főleg azért, mert nem hozott nekem fürdőruhát.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, nem több, mint negyed óra, amikor is Shawn visszajött, kezében egy... egy fagyival.
Teste egyáltalán nem volt vizes, ami miatt alapjáraton felháborodtam volna, hogy akkor miért nem maradt velem, de valami fontosabb elvonta a figyelmemet. Méghozzá a fagyi.
Shawn észre vette, hogy a kezében lévő jeges álmot próbálom magamhoz vonzani, sikertelenül, mire széles mosolyra húzta a száját.
- Na, mi van Morgan? Csak nem te is megkívántál egy kis fagyit?
- Utállak Shawn, ugye tudod?- fontam össze a karom és más merre néztem.
- Miért? Mert fagyit eszek?- kérdezte nevetve.
- Igen. 1 hete tiszta vagyok, erre jössz ezzel a kis édességeddel. Esküszöm, egyszer meg foglak verni Mendes!- válaszoltam, az ő mosolya pedig eltűnt, helyette egy értetlen tekintet tekintett vissza rám.
- Hogy érted azt, hogy tiszta vagy?
- Nem eszek semmi hizlaló dolgot. De most erős kísértést érzek, hogy kivegyem a kezedből a fagyit!
- Miért jó neked az, hogy ha nem eszel ilyen dolgot?- ült le mellém.
- Hogy fogyjak?- nevettem el magam kínosan, Shawn pedig összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
- Már miért kéne fogynod? Sarah, pont jó a testalkatod. Szerintem ne akarj lefogyni!
- De neked mégis a vékony csajok jönnek be!- csúszott ki a számon, és sajnos, nem tudtam visszaszívni. Shawn értetlen tekintettel nézett rám, majd nemlegesen megrázta a fejét.
- Ne nekem akarj megfelelni! Szeresd magad úgy, ahogy vagy, és ne változz meg senkiért, kivéve magadért.
Hirtelen melegség járta végig testemet. Igaza van Shawnak. Igaz, fáj az, hogy nem jövök be neki, de nem hibáztatom. Nem mindenkinek egy ilyen testalkatú lány az ideálja. Majd eljön valaki, aki úgy szeret, ahogy vagyok. Nem tudom, hogy meddig kell rá várnom, de ha megjelenik az életemben, tudom, hogy el fogom felejteni a várakozással töltött időket.