Shawn újra beleharapott alsó ajkába, én pedig egy lenéző pillantással ajándékoztam meg, majd visszaültem a helyemre. Shawn felállt, majd elvett egy gitárt, és leült egy székre.
- Ezt a dalt én írtam, remélem tetszeni fog. És Sarah, figyelj a szövegre!- nézett rám, én pedig már most gombócot éreztem a torkomban, hogy még el sem kezdte.
Miközben gitározott és énekelt, engem nézett. Éreztem, hogy kevés kell ahhoz, hogy elsírjam magam, de próbáltam tartani magamat, ezért nagyokat nyeltem, hogy elfojtsam könnyeimet. Amy biztatóan megfogta kezemet, tudván, hogy azt a falat, amit közém és Shawn közé építettem, a fiú pár másodperc alatt lerombolta ezzel a dallal.
Miután vége lett a dalnak, Mr. Smith állva tapsolt neki.
- Shawn, nem is tudtam, hogy ilyen tehetséges vagy! És van címe is a dalnak?- kérdezte, Shawn pedig elszakítva rólam a tekintetét, most a tanárra nézett.
- Igen. Don't Be A Fool- válaszolta, én pedig éreztem, hogy egy könnycsepp utat tört magának, így gyorsan letöröltem a ruhám ujjával.
Úgy éreztem, hogy azonnal el kell tűnnöm innen. Haza akartam menni, ahol nem látom Shawnt. Egyszerűen az életkedvemet is elvette.
- Nagyon jó lett. Van esetleg több dalod is?- kérdezte Mr. Smith.
- Nincs. Kivételes alkalmakkor szoktam írni, és ez az volt- nézett újra felém, de én gyorsan el is néztem, és egyenesen a padlót kezdtem el tanulmányozni. Jé, mindig ilyen fehér volt?!
- Rendben. Van esetleg valaki más, aki el akarja énekelni a dalát?- nézett a maradék két emberre, de ők csak nemlegesen megrázták a fejüket.
A kórus után elköszöntem Amyéktől, fülembe tettem a fülhallgatót, és elindultam haza. A When You Say Nothing At All dalszövegére koncentráltam, és már a sírás határán voltam, amikor mellettem elhaladt egy fekete terepjáró, de nem vettem róla tudomást, ugyanúgy a földet pásztáztam. Akkor riadtam meg, amikor egy kezet éreztem, ami hátulról átkulcsolt.
Szemeim a háromszorosára nőttek, majd kiabálni kezdtem, de a szám elé tette kezét, így esélyem sem volt még segítséget sem hívni. Magamban már elbúcsúztam a szüleimtől, akik az életemben oly sokat tettek értem, majd minden mindegy alapon ráharaptam ujjaira, hiszen bárhogy sül el a dolog, nekem már úgyis mindegy.
- Héj!- vette el kezei számról, majd mikor meghallottam elrablóm hangját, hitetlenkedve néztem rá.
- Shawn, mi a fészkes fenét csinálsz itt?
- Szerintem örülj, hogy én voltam. Baszki, tök könnyű lett volna téged elrabolni. Soha ne hallgasd ilyen hangosan a zenét, mert így a rablóknak könnyű melót adsz!- válaszolta, de még mindig ujját fogta, amit az imént megharaptam- és anyám, milyen rágcsáló fogaid vannak neked?
- Egyáltalán nem lenne könnyű dolguk. Hiszen téged is megharaptalak úgy, hogy el akartál rabolni. Neked ez a taktikád? Ketté töröd a szívem, majd eladod a fekete piacon a szerveimet?- kérdeztem, ő pedig összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
- Eszem ágában sincs téged elrabolni. Csak haza akartalak volna vinni.
- Shawn, ne hidd, hogy puszipajtások lettünk, miután írtál nekem egy dalt- tettem keresztbe kezeimet.
- Sarah, mit kéne tennem, hogy megbocsájts nekem?
- Üttesd el magad egy busszal- válaszoltam mosolyogva, ő pedig idegesen felnevetett, majd beletúrt hajába.
- Nem vagy vicces.
- Nem is viccnek szántam- vágtam vissza, ő pedig hosszan kifújta a levegőt.
- Szállj be a kocsiba!
- Mi van?- ráncoltam össze a szemöldököm.
- Szállj be a kocsiba!- mondta egy cseppet ingerültebben.
- Bocs, ne te mondd meg, hogy...
- Szállj be abba a kibaszott kocsiba!- mondta olyan ingerülten, amilyennek még soha nem láttam, ezért szófogadóan beültem az anyósülésbe.
Shawn beszállt, majd szó nélkül beindította a kocsit, én pedig kinéztem az ablakon, és a folyamatosan elhaladó tájat néztem. Azt hittem, hogy hazavisz, de amikor felkanyarodott az autópályára, szemeim a háromszorosára nőttek.
- Shawn, hova viszel?- kérdeztem, de ő figyelembe se vette kérdésemet- Shawn!
- Most csak maradj csendben, rendben?- nézett rám egy pillanatra, majd újra az útra.
Megsértődve keresztbe tettem kezeimet, majd újra kinéztem, és csöndben ültünk egész út alatt... magyarán másfél órán keresztül...