Jó olvasást :)
Mindent vagy semmit
Próbáltam a légzésemre figyelni, de az érzés olyan volt mintha fuldokolnék. Döbbenten néztem a tükörbe, mikor is láttam miközben berohannak a lány szobájába a szülök. Kétségbeesetten próbálja az apja újraéleszteni lányát, aki mozdulatlan. Az anyja felhívta a mentősöket akik pár percen belül megérkeznek, de a lányt már nem tudják visszahozni.
A szorítás a nyakamon megszűnik, a kezemen megjelenik egy jel.
- Mi ez? Nézek a kezemre, döbbenten.
- Megpecsételték a sorsodat! A démon a hátam mögé lép, majd végighúzza ujjait a kezemen.
- Mi lenne a sorsom? Elrántom a kezem, de még mindig döbbenten figyelem az előttem álló nőt.
- Te magad lettél a halál angyala. - Megpecsételed mások sorsát, vagy hagyod hogy meghaljon vagy megmented!
- Kit tellene megmentenem? - Mert őt már nem tudom megmenteni. Mutatok a lányra a tükörben.
- Nem tudtad megmenteni, mert nem is akartad!
- De, megakartam menteni, de nem tudtam. Üvöltöttem, fájt a tudat hogy megöltem egy ártatlan lányt miközben segíthettem volna rajta.
- Nem akartad megmenteni, mert ha megakartad volna menteni, megtetted volna! - Te magad döntötted el, hogy nem segítesz rajta, a képzeleted játszott csak veled. Már akkor meghalt mikor a kezedért nyúlt, te nem nyújtottad oda neki így a lány addig nyúlt a kezedért amíg meg nem billent a szék és a kötél meg nem szorult a nyakán.
- Ne hazudj, ne mond ezt, én a kezéért nyúltam. - Én meg akartam menteni! Zokogtam fájt a nyakam, de a gondolat még jobban megölt. Megöltem egy ártatlan lányt!
- Nézz oda. A fejemet megfogta majd oda fordította a tükör felé. - Látod azt ott?
- Az ott egy... Tátott szájjal néztem ahogy egy fehér ruhás férfi, a szárnyaival betakarja a lány testét.
- Igen, a lány élet angyal. A srác felénk néz majd lehajtja a fejét.
- Nem hittem volna hogy ez lesz a vége, de üdvözöllek az angyalok között! - Remélem nem mostanában fogsz életeket kioltani.
- Megtudom őket menteni? Kapom fel a fejem.
- Igen, megtudod menteni őket ha harcolsz ellene! Mutat a mellettem lévő démonra aki hangosan felkacag.
- Ti kértétek a segítségemet, én csak segítettem!
- Azt kértétek, hogy öljön meg egy ártatlan lányt!
- Nem aranyom! - Nem én öltem meg, Te ölted meg! - Én csak segítettem!
- Csak így tudhattuk meg, hogy Ki vagy Te és hogy mire vagy képes! A férfi csak int majd el is tűnik a szemünk elöl.
- Most mi történik? Teszek fel egy újabb kérdést, mert még egy embert látok csak ő talpig feketében van. Leguggol a lány mellé, majd felemeli a testét.
- Hova viszi, és mégis, ki ez az ember? Kétségbeesetten állok fel, miközben nézem ahogy elmegy a férfi a lánnyal.
- Ő volt a lány halálangyala!
- Nem én vagyok? Nézek rá összezavarodottan a démonra.
- Téged csak teszteltünk hogy mire vagy képes! DE igen Te vetted el az életét.
- Miért? Zokogva borulok a földre.
- Mert ezt láttad jónak, amúgy a lány szenvedett.
- Ezt hogy érted?
- Rákos volt, az orvosok nem tudtak volna már rajta segíteni, ezért láttad ezt a megoldást jónak.
- De ha megakart halni, miért mondta hogy segítsek?
- Mert az utolsó pillanatban látott téged olyannak, amilyennek az emberek amúgy sosem fognak látni téged élőként.
- Milyennek?
- Nagyon kíváncsi valaki. - Vannak szárnyaid, mint annak a srácnak az előbb!
- Halál angyal vagyok. Döbbenten nézek magam elé, miközben a könnyeim leperegnek az arcomon.
Véleményeket kérek! Vagy így folytatom vagy kijavítom ezt a rész másra, de ahhoz tudnom kell hogy mit gondoltok erről a részről