2016. Junius 12.
A jótékonysági koncert remekül sikerült. Rengeteg pénzt tudtunk össze gyűjteni, ami boldogsággal telítette el szívem.
Mint azt ígértem anyámnak is elkezdtem a kezelést, és hogy őszinte legyek, borzalmas! Ha eddig azt hittem ennél rosszabb már nem lehet hát tévedtem. A kezelés teljesen kikészít, képes lennék az egész napot átaludni, szinte bármit eszem is az 10 perc után vissza köszön, bőrőm még sápattabb, és szemeim alatt megjelentek a sötét karikák.
- Jó reggelt!- Lép be egy nővér a szobába, kezében egy tálcával, amin a reggelim van.
- Reggelt!- Köszönök. Megpóbálok ülő pozícióba helyezkedni, ám energia hijján nem nagyon megy.
- Hogy érzed magad?- Lép az ágyam mellé, majd kicseréli az üres infúziós tasakot egy újra.
- Jól vagyok!- Villantok egy mosolyt felé.
- Rendben, próbálj meg enni!- Néz rám, majd tovább is áll. Magam elé vettem a tálcát és csak bámultam az előttem lévő ételt. Én tényleg éhes vagyok, de félek, hogy kihányom így inkább a mellettem lévő asztalra helyezem, s csak bámulok ki a fejemből. Pár perc telik csak el, de az ajtó újra nyílik, ám most nem orvos vagy nővérke jön be, hanem Liam.
- Szia!- Nyom egy puszit a fejemre, majd egy széket húz ágyam mellé és leül rá.
- Hogy vagy?- Nézek rá, miközben betakarom magam, ugyan is kissé hideg van.
- Ezt inkább én kérdezném tőled!- Pislant kezemre, amiben a branűr van elhelyezve.
- A dolgok változatlanok!- Rántok vállat. Ő csak bólint egyet, majd lehajtja fejét, és dobolni kezd lábaival. Ismerem már annyira, hogy tudjam ezt csak olyankor csinálja, ha valamit eltitkol előlem.
- Ah, kivele!- Sóhajtok fel egy idő után.
- Mi?- Kapja rám a fejét.
- Ki vele, mit titkolsz Payne?- Nézek rá, az én mindent tudó pillantásommal.
- Uhm oké, szóval Harry-nek hatalmas bűntudata van, az miatt ahogy viselkedett veled a koncert napján, és ma délután befog jönni hozzád, hogy bocsánatot kérjen!- Hadarta el egy szuszra. Lehunytam a szemem, majd vettem néhány mély levegőt. Igen, nos Harry viselkedése eléggé borzalmas volt azon a napon. Semmit nem tett meg amit kértem tőle, és úgy beszélt velem, mintha a szolgája lennék, amit én persze nem hagytam neki. A végére egy hatalmas vita alakult ki kettőnk között, és olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, amit ő lehet nem bánt meg, de én már rég igen.
- Rendben!- Vontam végül vállat.
- Egyáltalán nem vagy mérges?- Emeli rám hatalmas őzike szemeit.
- Nem, ha ő egy "haldokló emberre" akarja pazarolni az értékes idejét felőlem!- Idéztem a szavait.
- Kérlek, soha ne monnd mégegyszer ezt!- Sóhajtott fel fájdalmasan. Én csak megforgattam szemeim és rányújtottam nyelvem.
- Rendben, csibe igazából csak búcsúzni jöttem, mert most pár napra vissza utazom Londonba!- Áll fel, és közelebb lépked hozzám.
- Oh, rendben!- Sóhajtok szomorúan.
- Ne aggódj, minden nap beszélünk, és amint tudok vissza jövök!- Puszilja meg homlokom.
- Érezd magad jól!- Mosolyogtam fel rá. Liam néhány perc múlva érzékeny búcsút vett tőlem, és ismét magamra maradtam. 15 perc múlva végre rávettem magam, hogy egyek valamit, így megettem a szendvics felét, majd úgy döntöttem elmegyek fürödni. Szóltam az egyik nővérkének, aki lekötött az infúzióról, majd segített kikelni az ágyból. Fogtam a tiszta ruhám, majd átcsoszogtam a szobához tartozó fürdőbe. Lepakoltam a kis szekrényre, hogy letudjam venni a már piszkos, átizzadt pizsamám. Végig mértem magam a tükörbe, de bár ne tettem volna. Még csak pár nap telt el a kezelésből, de már most látszik rajtam, hogy fogytam. Kulcscsontom kikörvonalazódik sápadt bőrömön, csak úgy mint bordáim és lapockáim. Nem nézegetem magam tovább, inkább beültem a zuhany fülkébe elhelyezett székre, és csak folyattam magamra a jó meleg vizet. 20 perc ázás után kezdtem érezni, hogy szemeim kezdenek lecsukódni. Gyorsan felöltöztem, majd vissza ballagtam a szobámba. Épp mikor másztam vissza ágyamba, az ajtó nyílt, majd Rob bácsi jött be kezében, az infúziós zacskóval, amiben piros folyadék volt.
- Szia, drága hogy érzed magad?- Simogatja meg a fejem, majd a zacskót felakasztotta az álványra, a végét pedig a branűrbe dugta.
- Fáradtan!- Pislogok fel rá.
- Ez természetes!- Ül le az ágyam mellé. Lehunytam a szemeim, s csak vártam, hogy mikor jön az a szokásos csípős érzés, amit a kemó okoz. Nem kellett sokat várnom néhány másodperc múlva már éreztem is, amit az arcom eltorzításával díjaztam. Többé nem foglalkoztam a külvilággal, csak azon voltam, hogy elnyomjam a kellemetlen érzést, ami szétárad egész testemben. Ezek az órák a legborzalmasabb része napjaimnak. Halottam, ahogy az ajtó kinyílik, így lassan kinyitottam szemeim. Az ajtóban Harry állt egy mintás ingben és egy fekete nadrágban. Hosszú haja egy copfba volt össze fogva feje tetejére, amit régebben még én mutattam meg neki, hogy is csinálja.
- Jónapot!- Köszönt rekedtes hangján bácsikámnak, aki elfogadta jobbját, majd bemutatkoztak egymásnak.
- Charlotte, drágám ha már van társaságod, akkor én tovább is állnék!- Áll fel a székről, majd int Harry-nek, hogy nyugodtan foglaljon helyet. Én bólintok egyet, és ismét lehunyom szemeim.
- Ha bármi baj lenne, nyugodtan szólj csak, és hogy tudd Char nem viseli valami jól a kezelést, szóval ne várj tőle valami sokat!- Kinyitom szemeim, majd haragosan bácsikámra meredek.
- Rob bácsi, a szemem volt csukva nem a fülem!- Forgatom meg szemeim. Ő kuncog egyet, majd távozik is. Pillantásom a göndörre vezetem, aki ugyan úgy engem bámult.
- Hogy érzed magad?- Húzza közelebb a széket az ágyamhoz.
- Ha lenne annyi pénzem, mint ahányszor ezt már kérdezték tőlem, rég gazdag lennék!- Takarom be magam a puha takaróval.
- Ne haragudj, csak nem tudom mi mást mondhatnék!- Vakarja meg zavarában tarkóját.
- Mondjuk, hogy minek jöttél?- Adok neki néhány tanácsot.
- Azt hittem, hogy Liam már elmondta!- Köszörüli meg torkát.
- Igen, elmondta de tőled akarom hallani!- Hunyom le szemeim, és oldalamra fordulok.
- Sajnálom oké, sajnálom hogy egy ekkora farok voltam veled, és most nem csak a koncert napjára gondolok! Sajnálom, hogy megcsaltalak, nem kellett volna, de részeg voltam, és ezt Kendall kihasználta, de hinned kell nekem nem volt semmi más csókon kívűl!- Hideg kezemen hirtelen az ő meleg kezét éreztem, ami egész testem megremegtette. Kinyitottam szemem, majd smaragd zöld szemeibe néztem.
- Harry, már réges rég nem haragszom rád!- Ráztam meg kissé a fejem. Úgy éreztem el kell neki mondanom, hisz ki tudja lesz-e még rá lehetőségem.
- Mért költöztél ilyen messzire?- Zárta hatalmas kezei közé én jéghideg kezem.
- Úgy éreztem már nem köt oda semmi.- Éreztem, ahogy gyomrom tartama vissza szeretne köszönni, így vettem egy mély levegőt, és próbáltam nem kidobni a taccsot.
- Ez hülyeség, hisz a családod és barátaid is ott vannak!- Ráncolta homlokát. Nem bírtam tovább vissza tartani, az a fél szendvics, amit reggel ettem kikívánkozott belőlem. Gyors átfordultam a bal oldalamra, majd a lavór felé hajoltam, ami ilyen esetekre volt oda készítve.
- Sajnálom!- Dőltem vissza ágyamba.
- Semmi baj, de ugye már jobban vagy?- Simította ki homlokomból az oda tapadt tincseket.
- Igen, csak egy kicsit fáradt vagyok!- Hunytam le ismét a szemem.
- Aludj nyugodtan, én it leszek!- Takart be jobban. Nem aludtam, csak szemeim lehunyva tartottam, és vettem néhány mély levegőt. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor is borzalmasan kezdett rázni a hideg.
- Héj, jól vagy?- Pillant fel rám telefonjából.
- Igen, csak egy kicsit fázom!- Bújtam jobban takaróm alá.
- Hozzak esetleg egy pulcsit?- Mutat a fehér szekrényre.
- Nem, öhm Luke tegnap haza vitte a ruháimat kimosni, majd csak holnap hozza be.- Motyogtam. Harry nem válaszolt semmit, csak halottam, ahogy zörög, majd a takaró megemelkedett melettem és meleg teste érintkezett én hideg és reszkető testemmel. Nem szóltam semmit, csak hagytam, hogy magához húzzon jó szorosan és, hogy erős karjai védelmezően testem köré fonódjon. Szívem hevesebben kezdett el verni, arcomra enyhe pír szökött, és mintha minden egyes fájdalmam megszűnt volna.
Harry volt az én otthonom, és minden fájdalmam elűzője.