2016. Május 22. Délután 14:25
- Charlotte!- Kiabál utánunk barátnőm, mikor Luke-al épp készülünk távozni. Mind a ketten megállunk és bevárjuk Betty-t, aki mikor utol ér minket lihegve térdeire támaszkodik.
- Mizu?- Mosolyog le a lányra Luke.
- Semmi különös hova mentek?- Egyenesedik ki, miután kifújta magát. Luke már épp válaszolni akart, mikor gyors szavába vágtam.
- Csak haza visz!- Mosolygom kedvesen. Luke lenéz rám egy össze zavarodott tekintettel de nem törődöm vele.
- Oh oké, én most megyek Adam már vár!- Viháncol barátnőm, majd már szalad is.
- Mért nem mondtad el hova megyünk?!- Kérdezi miközben beszállunk a fekete kocsijába.
- Nem kell mindenről tudnia!- Rántok vállat és bekötöm magam. Luke megvonja nemtörődöm módjára a vállát, majd az iskolától nem messzi kórházba visz. Még mikor ide költöztem anya ragaszkodott hozzá, hogy ebbe a kórházba járjak, ugyan is anya bátya Rob bácsi itt a főorvos. Gyors írtam egy sms-t neki, hogy nemsokára ott vagyok így szerencsére soron kívül kerülhetek be. Miután Luke sikeresen talált egy szabad parkoló helyet vettem egy mély levegőt, majd kiszálltam és a hatalmas üvegajtó felé vettem az irányt barátom társaságában.
- Jó napot miben segíthetek?- Mosolyog ránk a recepció mögül egy fiatal szőke hajú nő.
- Jó napot Dr. O'melli-hez van időpontom!- Mosolygom rá kedvesen.
- Megtudhatnám a kisasszony nevét?- Mosolyog rám kamu mosolyával, amitől a hideg futkos a hátamon.
- Charlotte Gadsby.- Előveszem táskámból a személyim és a beteg kártyám, ugyanis erre szükségem lesz.
- Dr. O'melli, itt van Charlotte Gadsby kisasszony, aki azt mondja időpontra jött önhöz!- Beszél bele a telefonba közben pedig rágóját csattogtatja.
- Rendben, igen viszont hallásra!- Teszi le a telefont. Nagy szemekkel meredek a nőre mikor végre képes megszólalni.
- A doktor fogadja! 123-as szoba!- Mondja unottan, majd vissza fordul gépe felé.
- Köszönjük!- Köszönöm meg, majd Luke-ot karon ragadom és a megadott szoba felé kezdem húzni. Kopogok kettőt a fehérre lakkozott ajtón, majd egy szabad után belépünk a rendelőbe, aminek fertőtlenítő és gyógyszer illata van.
- Charlotte, drágám!- Áll fel nagybátyám, majd karjait egy ölelésre tárja.
- Rob bácsi!- Mosolygok fel rá.
- Gyertek foglaljatok helyet!- Mutat az asztalával szemben elhelyezett két székre.
- Rob bácsi, ő itt luke, Luke ő itt Rob bácsi anya bátya!- Mutatom be egymásnak a két férfit. Ők gyorsan kezet fognak, majd helyet foglalunk.
- Minek köszönhetem a látogatásod?- Foglal helyet ő is az asztal másik oldalán, majd kezeit álla alá pakolva azokon támaszkodik meg.
- Öhm az utóbbi időszakban nagyon fáradékonynak érzem magam, néha azon kapom magam, hogy képes vagyok az egész napot átaludni, pedig tudod jól soha nem voltam ilyen! Aztán ma nagyon rosszul éreztem magam az iskolában szédültem és hányingerem volt.- Meséltem el neki. Ő türelmesen végig hallgatott, majd felállt székéből és elém sétált.
- Mikor voltál utoljára rendesen kivizsgálva?- Dől neki író asztalának, majd úgy néz rám le.
- Hát úgy kb 1 évvel ezelőtt!- Gondolkodóba estem, hogy tényleg akkor voltam-e, de nem jut eszembe korábbi időpont.
- Charlotte Rose Gadsby!- Ajjaj, ha a rendes nevemen szólítanak soha nem sejtett jót.
- Sajnálom?- Mosolygom rá a lehető legédesebb mosolyommal. Rob bácsi csak lemondóan sóhajt egyet, majd egy gombot nyomott meg az asztalán, pár perc múlva pedig egy nővérke tipegett be az ajtón.
- Kérem kísérje Gadsby kisasszonyt, a laborba, ott pedig vegyenek tőle vért! A vért kérem mihamarabbi kivizsgálásra küldeni!- A nővérke bólogatni kezdett, majd megvárta míg követem őt.
- Luke, gyere velem!- Ragadom még meg gyorsan kezét a fiúnak, aki készségesen követ engem. A nővérke betessékel a hatalmas terembe, aminek ugyan olyan illata van mint Rob bácsi rendelőjének, csak itt erősebben lehet érezni. A nővérke, akinek a kőppenyén a Robin név áll egy kényelmesnek tűnő szék felé int, hogy üljek le. Hatalmasat sóhajtva leülök, majd mindkét karomon felhúztam a pulcsim úját. Robin mind a két kezemen jól szemügyre veszi a vénákat, amik nem igazán látszanak. Végül választása a bal kezemre esett. Egy gumiszallaggal elszorította az erem felett, majd fertőtlenítővel lefújta a felületet. Fogott egy steril tűt kibontotta és már közelített is felém vele. Gyomrom apró labda méretűvé zsugorodott s átvette felettem a félelem az irányítást. Luke látta rajtam így jobb kezem gyorsan megfogja én pedig egyre csak szorítottam rajta. Egy apró nyomást éreztem kezemen így gyorsan lehunytam szemem, s addig ki se nyitottam, míg Luke vagy a nővérke nem szólt, hogy végeztünk.
- Rendben, Dr. O'melli kérésére ezt most elküldjük a laborba. Az eredményekért, pedig 3 óra múlva jöhettek!- Mondta a fehér ruhás nő miközben leszedte kezemről a gumi szallagot és letapasztotta a kissé vérző kezem. Mi megköszöntük, majd vissza mentünk a bácsikám rendelőjébe. Ő még tett fel nekem néhány kérdést, majd ő is azt mondta mint a nővérke. Luke-al eldöntöttük, hogy arra az időre elmegyünk hozzám és kajálunk meg filmet nézünk.
- Van itthon tegnap estéről pizza kérsz?- Nyitom ki a hűtőt, majd jó mélyen elmerülök benne.
- Ha nem hawaii-s jöhet!- Ül fel a konyha pultra. Én sóhajtva kimászok a hideget árasztó hűtőből, majd elhúzom a számat és a fekete hajú fiúra pillantok.
- Akkor rendelünk?- Sóhajt, majd előhúzza farzsebéből a telefonját. Bólintok, s közben felülök mellé a pultra.
2:50 perc múlva
Idegesen dobolok a lábamon, miközben Luke nyugtatás képp combomra rakta kezét és simogatott.
- Gadsby kisasszony Dr. O'melli már várja!- Mosolyog rám a nővérke, aki nemrég a véremet csapolta le. Kedvesen vissza mosolyogtam rá, majd Luke-al kézenfogva sétáltunk be a bácsikámhoz. A már őszülő férfi háttal állt nekünk kezeiben fehér lapok pihentek. Össze zavartan pillantottam fel a nálam fél fejjel magasabb fiúra, aki homlokráncolva figyelte bácsikámat.
- Foglaljatok helyet!- Fordul végre meg, majd leül hófehér bőrfotelébe. Tesszük amit mond, majd lélegzet visszafolytva várom, hogy bármit is mondjon.
- Charlotte, először is hagy mondjam el mennyire örülök, hogy hozzám jöttél el!- Sóhajtott és közben ujjait kezdte el tördelni. Egy aprót bólintottam, ugyan is nem lettem volna képes megszólalni ahoz nagyon is izgulok.
- Nos, megérkeztek az eredményeid!- Kezdte lapozgatni a papírokat.
- Drágám nem fogok neked hazudni!- Állt fel, majd mellém áll és leguggol. Hatalmas kék szemei csak úgy csillogtak ajkait össze szorította egy vonallá meleg kezeit, pedig combjaimra tette.
- Charlotte neked előrehaladott leukémiád van!- Suttogja alig hallhatóan, de annyira halkan nem, hisz meghallom. A vér megfagy ereimben szívem kihagy egy ütemet. Rob bácsi tovább beszél, de nem hallom. Szemeim bepárásodnak szívem gyorsabban ver hallásom, pedig olyanná vált mintha víz alól hallgatnám őt.
- Minnél hamarabb elkell kezdenünk a kezelésedet!- Áll fel én pedig továbbra is csak ültem ott lefagyva. Az életem hirtelen kezdett leforogni előttem. A szüleim arca jelent meg előttem ahogy szeretettel néztek rám, majd a szülőházam ahol egy remek gyerekkort élhettem meg. Majd megjelent előttem az ő arca. Zöld csillogó szemei hosszú vállámra omló göndör haja, magas teste. Hallom, ahogy szívem apró darabokra törik,s szilánkjai egyenkét hullottak a mélybe.
-Ka-kaphatok gondolkodási időt?- Nyeltem le a torkomban keletkező gombócot.
- Persze drágám, de addig is írok fel néhány gyógyszert, ami enyhíteni fogja a fáradságot és a rosszul létet!- Ül vissza asztala mögé, majd néhány receptet írt, amit Luke kezébe adott, mivel én képtelen voltam bármit is csinálni.
- Kérlek vigyázz rá fiam! Bármi történik én itt leszek és segítek!- Intézi szavait Luke-nak, aki ugyan olyan döbbenten ül mellettem mint én. Rob bácsi mielőtt távoztunk volna megölelgetett, majd a lelkemre kötötte mondjam el anyáéknak.
Luke gyengéden derekamra rakta kezét, majd kisétáltunk az autójához. Gyors beültem, majd lábaim mellkasomhoz húztam és csak néztem ki a fejemből, amíg Luke elment a gyógyszertárba. Hiába akartam elfelejteni az imént elhangzottakat, agyam egyre csak azon kattogot. A szavak csak úgy cikáztak a fejembe rákos, halál, Harry! Ó Harry, vajon látom-e még valaha? Eltudok tőle köszönni, elmondhatom neki, hogy már nem haragszom rá, és a legfontosabbat, hogy szeretem?!