Napokig húztam Hux agyát és nagyon élveztem. Látszott rajta, hogy hatásos, amit csinálok. A tárgyalások tökéletes teret biztosítottak nekem. Ahogyan haladtunk előre, a kapitány egyre kevesebbet figyelt arra, amit a vezetőség beszélt és egyre többet rám. Ilyenkor a legjobb bosszantani, nem tehet úgy sem semmit, csak epekedni utánam. Tisztában vagyok az erővel, amit rá gyakorolok.
Hux tekintete rajtam csatangolt, én pedig megnedvesítettem az ajkam. A hatás nem maradt el. Láttam Hux reakcióját, az ajkába harap és tüzesen rám néz. Közel egy hónapja nem engedtem, hogy megcsókoljon, ami elég sok, ahhoz képest, hogy eddig minden héten rám tapasztotta az ajkait. Felnéztem és elkaptam a pillantást, amit küldött nekem. Igen, hatással vagyok a kapitányra.
De csak később jöttem rá, hogy a kapitány is legalább annyira hatással van rám. Ő is tud olyan dolgokat, amik engem őrjítenek meg, csak azt nem akartam, hogy rájöjjön erre. Imádom, amikor ráncolja a szemöldökét, amikor töpreng valamin vagy többször is pislog, mikor zavarba jön. Ezeket a dolgokat nem biztos, hogy észrevettem volna, hogyha nem bámulom én is annyira elszántan, ahogy ő engem. Ami még több olyan egyszerű dolgok, hogy a kapitány rá sem jön, hogy ezekre egyáltalán felfigyelek.
Az elszántságról beszélve, Hux még nem akart nekem megtörni, de én nem adom fel. Ahogyan Coris tiszt mondta, egyikünk makacsabb a másiknál.
x
Péntek volt és én tűkön ültem, már készültem a hatásos távozásomra és Hux vággyal fűtött tekintetére. Gyűlöl, persze, de nem tehet mást. Felálltam, hogy távozzak, de a kapitány nem mondott semmit, még azt sem, hogy véget ért a műszakom. Elrendeztem a lapokat és a szemem sarkából láttam, hogy Hux feláll, a vörös haj a látóterembe kúszott. Éreztem, hogy most sokkal határozottabb, mint másik napokon.
Nem bírta tovább, drasztikusabb módszerekkel kell maradásra bírnia engem, mint a tekintete. Megragadta a jobb karom és magához húzott. Próbáltam kontrázni és kirántani a karom, de a kapitány erős volt és nem vette a lapot. Úgy húzott magához, mintha tényleg komolyan gondolna minden mozdulatot és érintést. A tekintetünk csak egy pillanatra találkozott, féltem tovább a szemébe nézni, mert talán még lehajtja a fejét és megcsókol. Hux tekintete a folyékony, mellbe hatoló vágy, amibe egy lélegzetvételnyi ideig beleremegtem. Hazudnék, ha azt mondanám, én nem hiányoltam a csatározásaink a sarokban. Elhatároztam, hogy nem adom meg magam, ennyitől nem fogok hátast vágni, köszönöm. Elfordítottam a fejem, hogy ne legyen hozzáférése az ajkaimhoz és a kezemmel próbáltam elnyomni a mellkasától. Hux ahelyett, hogy feladta volna – egek, Hux-ról beszélünk, ugye? Ő sosem adja fel – mást tett. Lehajolt és a szám helyett a nyakamba csókolt. Behunytam a szemem és ökölbe szorult a kezem mellkasán, nehogy hangot adjak arról, hogy mennyire hiányoztak a kapitány ajkai akárhol. Belém szorult a levegő és sikerült magamba gyűrnöm egy halk sóhajt. Igen, ennyire tudja használni az ajkait.
Ráncoltam a szemöldököm és egy szigorú pillantást küldtem Hux-nak, aki észre sem vette. Megkíséreltem újra kirántani a kezem, de nem ment, természetesen. A kapitány sziklaszilárdan állt és próbált megolvasztani.
- Nem vagyok a bábja, amit rángathat, mert most éppen olyan kedve van. - mondtam fogcsikorgatva - Eresszen el, most. Különben tudom az utat a vezetőséghez.
Hux megfagyott és libabőrös lettem a kiengedett leheletétől. Egek, nekem tényleg muszáj ezt csinálnom? A vörös hajú férfi kiegyenesedett és fenyegetően nézett rám. Haver, itt én vagyok az, aki fenyeget. Alábecsül, pedig nem is tudja, mire vagyok képes. Egyszer megkegyelmeztem neki, amikor a nevében beszéltem, akkor még nem tudtam, hogy abból ez lesz, hogy egymás bábjai leszünk. Most viszont én magam mozgatom és neki nincs akkora hatalma fölöttem. Nem is gondolja, hogy én vagyok a bábmester. Számító dög vagyok, de volt kitől tanulnom.
- Megfogtam, ezt maga is tudja. – mondtam magabiztosan a kapitány jeges szemeibe - Egy szó és csődbe ment a karrierje, még rohamosztagosnak sem lenne jó.
A kezei mintha megbénultak volna körülöttem, én pedig elégedetten toltam el magamtól. Az álla megfeszült és gyilkos pillantásokat kaptam. A mellkasa dühtől gyorsabban emelkedett és süllyedt, úgy festett, mintha mérget pumpálna a szíve és nem vért.
- Akkor mit akar? – nyögte ki a kapitány
Elmosolyodtam és a kezem a derekamra tettem, tudtam ő mennyire szeretné ezt tenni. Szeretné, ha megadnám magam, de először ő adja meg magát érzelmileg. Hé, egyszer úgyis megtöröm, vagy én török ketté. Inkább az első. Attól, hogy még a felettesem, túlságosan is az ujjam köré tudom csavarni és habár elveiben ugyanaz a köztünk lévő viszont, egyre többet csikarok ki ebből a kapcsolatból. Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, egyikünk sem akar semmit sem a másiktól abból a szempontból, amiből a vezetőség gondolná: hogy én megfőzöm a felettesem, hogy feljebb emeljen, ő pedig kihasznál. Valójában, ő még annyira sem enged feljebb, ez, csak ezért lehetséges, mert kölcsönösen egymást gondoltuk legfőbb ellenfélnek. Mindenki ismeri a mondást: tartsd közel a barátaid, de az ellenségeid még közelebb.
- Már mondtam mit akarok. –vontam meg a vállam - Maga okos, Brendol, csak nagyon makacs.
Nem mondott semmit, nekem pedig nem volt kedvem hallgatni a csendet. Sarkon fordultam és elhagytam az irodát. Egy pillanatig megálltam és vártam valamit, talán azt, hogy a saját légzésem lenyugodjon.
x
Másnap úgy hozta a sors, hogy nem találkoztunk, ami nagyon furcsa volt, mert Hux kapitány számomra mindennapos, a kommentárjai mindennaposak. De aznap elkerültük egymást, nem mintha hiányoltam volna, tudtam fegyelmezni a rohamosztagosokat a pesztrálása nélkül is. Az edzőterembe akartam menni, de inkább úgy döntöttem letusolok és alszom, vagyis kiélvezem a Hux mentes napom.
Egy törölközőt tekertem magam köré és kiléptem a fürdőszobából. A hajam sötét, vizes fürtökben csüngött le én pedig megráztam magam, de élveztem a frissesség érzését, talán mégis jó ötlet volt ellazulni edzés helyett. Megtöröltem a fejem egy törölközővel és a gardróbhoz léptem.
- Jól játszik, de rossz játékot.
Megfagyott bennem a vér. Lassan megfordultam és a szemem a hang forrásaként megtalálta az ágyon üldögélő Hux kapitányt. Az arca teljesen összeszedett volt, úgy nézett rám, mint mielőtt még elcsattant volna közöttünk az első csók. A szám tátva maradt a csodálkozástól, egyáltalán nem számítottam rá, hogy fel fog tűnni a szobámban. Hux pillantása égett, noha az arcvonásai nyugodtak voltak. Pislogtam többször is, hogy megbizonyosodjak róla, nem képzelődöm. A fiatal kapitány szemei tolakodóan nézett végig rajtam, majdnem kiesett a szeme.
- Meddig akarja folytatni? Ennek nincs értelme. – szólalt meg újra
Szótlanul néztem és mintha elvágták volna a nyelvem. A szemem még nem telt be Hux alakjával, ahogyan csak, mint egy lidérc megjelent és elüt a szobám környezetétől. Nem volt rajta teljesen az uniformisa, felül csak egy sötét színű ing. A keze nem érintkezett az ággyal, az ölében tartotta és mereven nézett. Én keresztbe tettem a karom és szorosabbra fogtam magam körül a törölközőt. Mondhattam volna, hogy menjen már el, de úgysem tette volna, arra mérget vettem. Hux szeme folyton az alakom pásztázza, nem csoda, egy szál törölközőben vagyok, a kapitány pedig igenis férfiból volt.
- Tudom, hogy akar. – a türelmetlen remegés a hangjában megmozdított bennem valamit
Az arcom érzéstelenné tettem, noha rátapintott a lényegre. Hogy akartam-e? Igen, még mennyire. A testem nagyon is utána kiáltott és minél többet nézem, annál jobban összpontosul bennem, hogy Hux a maga módján mennyire vonzó és ez bosszant. A hangsúly, amivel mondta ezeket a szavakat meglepően nem volt önimádó és magabiztos, mint amire számítottam. Inkább egy kijelentés volt, egy egyszerű kijelentés. Mégis, annyira fájóan igaz volt. A kapitány szemei őszintén és áthatóan néztek rám, de én csak megráztam a fejem.
- Az nem számít.
Most én hárítottam, ahogyan ő szokott. Hux szemöldöke felszökött és az ajkait egyenes vonalba húzta. Kihúzta magát és egy pillanatra valóban úgy festett, mint a felettesem, egy szigorú kapitány és nem egy egyszerű férfi. Csend állt be közöttünk, ami egyre telítődött valamivel.
- Nem akarja tudni miért jöttem? – szólalt meg hirtelen Hux
Tudtam miért, csak azt nem tudtam elképzelni, hogy a kapitány végigvágtat a tisztek folyosóján mindenki szeme látta és benyit hozzám. Nem, ennyire még Hux sem meggondolatlan, bizonyára egy lélek sem volt odakint. Ami pedig a zárat illeti az ajtómon, bizonyára egy-két jó embernél való érdeklődés és máris nem okozott neki gondot behatolni a szobámba.
Úgy tette fel a kérdést, mintha egy mentőövbe kapaszkodott volna, de én gyorsan elvágtam a kötelet. Nem tetszett sohasem a kertelés.
- Nyilvánvaló.
A férfi lassan felállt az ágyról és felém közelített. A mozdulatai már nem voltak annyira kimértek, mint odakint, a munkában, inkább úgy tűnt, két dolog között táncol: a teljes hidegség és az izzás. A szemeiben parázs égett, nem tudtam megszakítani a szemkontaktust, főleg most, hogy a vadász felém közeledik. Megfeszítettem az állam és a szememmel üzentem, hogy ne jöjjön közelebb. Eltoltam volna magamtól csak büszkeségből. Hux egy elég tisztességes távolságban állt meg tőlem. Közel volt, de mégsem. Az ő karjával elég lett volna csak egy picit nyújtóznia és máris elért volna engem. Egy cseppnyit hátráltam, csak hogy jól értelmezze, nem fogadom még az érintését, főleg nem ilyen állapotban.
- Tényleg tudni akarta? – mondta Hux megtört arccal, szinte suttogva - Igen, vonzódom magához. Most már gondolom elégedett.
Hux egy aprót feltört, ezt láttam rajta. Nem mondtam neki semmit, csak elmélyülten néztem az arcát, a megfeszült arcizmait, azt a különös csillogást a szemében, ami mintha maga a tűz lenne. Úgy tűnt, mintha egy pillanatra fellélegezne, mert megszabadult egy tehertől, de mégis vissza akarná az örömöt fojtani. A nyelve, ennek ellenére túlságosan megnyílt.
- Elégedettnek kellene lennie, hiszen tönkre tett.
Elkerekedett a szemem és Hux úgy pislogott, mint aki bánja, hogy ezt kimondta. Sőt, inkább szégyelli, hogy kimondta. Zavarodottan pillantott rám, majd elkapta a tekintetét az arcomról. Én tönkre tettem volna? Komolyan beszélt. Aztán mintha egy leheletnyi pirosságot láttam volna az arcán, kellemetlen helyzetbe hozta magát és még ő sem tudta, hogyan szabaduljon ki belőle. Ez az információ viszont túlságosan új volt nekem, nyitott szájjal hagyott és hüledezve. Az, hogy tönkre tettem, nem szó szerint kezdtem érteni, hanem, elértem valamit, amit eddig nem akart. Csak tudnám, hogyan csináltam ezt és mikor.
- Mióta? – suttogtam rekedten
Hux becsukta a szemét és ráncolta a szemöldökét. Úgy nézett ki, mint egy zavarodott tizenéves, de kétség kívül megmozgatott bennem valamit. Talán ő is lassacskán tönkre tett, ahogyan én őt? Meglehet, hiszen mindketten ugyanolyan rosszak vagyunk.
- Túl régóta.
Az ajkamba haraptam és nem tudtam hogyan kezelni a bennem lévő érzelem hurrikánt. Hux nem egyszerűen akadályozni akart és a rögeszméje voltam, hanem érzett irántam valamit, ami tönkre teszi. Abban a pillanatban teljesen megértettem. Nem egyszer éreztem én is ezt a zavarba ejtő kettősséget, ami most lejátszódik a kapitányban. Annyira érzem és én is viaskodom két különböző érzéssel, annyira dúl bennem ez, hogy beleremegek. Hux kiengedett egy mély sóhajt és kinyitotta a szemét. Találkozott a tekintetünk és bizonyára az én arcomra is ki volt írva minden érzésem.
A kapitány jégkék szemei a bőrömbe fúródtak és mintha levetkőztetett volna a szemével. Egek. Kellett nekem, hogy több, mint egy hónapig szüneteltessem a dolgaink? Kijelentette, hogy én akarom őt, de azt mondania sem kellett, hogy ő akar-e engem. Másképpen nem jött volna a szobámba, nem lenne ennyire égető a pillantása. Szorosabbra húztam magam körül a törölközőt, de semmi haszna sem volt, Hux úgy is túl sok mindent lát a testemből. Védtelennek éreztem magam, pedig nem kellett volna, fegyverem volt a szobában és önvédelemből sem panaszkodhatok. Mégis, érzelmileg éreztem védtelennek magam, ez most nem egy egyszerű csók lenne, hanem több. Brendol Hux lenne az első ember, aki ilyet tenne velem és bele remegek ebbe a gondolatba. Újra, a testem dönteni akar helyettem. Hux-on is úgy tűnt, mintha mérlegelne.
Nem tudom melyikünk tette először lépést a másik felé, de nemsokára a hátam gardróbnak lett nyomva és én elfelejtettem még levegőt is venni. Hux kiéhezett erre a pillanatra, ezt egyből éreztem. Az ajkai vadul keresték az enyém és szó sem volt egy gyengéd csókról. A csókunk durva volt és mintha kárpótolni akarná az elvesztegetett időt. A keze a derekamra tapadt és néha attól tartottam, hogy néhány erős markolás és bizony lejön rólam az a törölköző. A mellkasunk egymásnak volt nyomva és sokkal másabb volt, hogy egyikünkön sem volt egyenruha. Jobban éreztem a kapitány izmait, ami már előbb tett feltételezéseim szerint is meglehetősen kemények voltak. Igen, Hux tetőtől talpig férfi volt és ezt most tényleg minden porcikájára értsük. Az egyik kezem szokásosan a hajához nyúlt és felborzolta azt. A vörös hajú férfit, annyira elvakította a csók mámora, hogy még rám sem szólt. Lejjebb csúsztatta az ajkait és belecsókolt a nyakamba, amit az elején még ajakharapdálással és sóhajjal nyugtáztam, de amikor először igazán belemélyesztette a fogait a bőrömbe, már nem bírtam és felnyögtem. Hux elégedett volt magával és a művével a nyakamon és felbátorodva az ajkait lejjebb csúsztatta, ahol viszont akadályba ütközött: a mihaszna törölközőmbe.
Olyan hévvel csókolgatott az előbb, hogy azt hittem szó nélkül lerántja rólam, de ezzel ellentétben egy kérlelő, elsötétült szempárral találkoztam. Hux engedélyt kért, nem hittem volna, hogy ez valaha is meg fog történni, pláne nem ilyen helyzetben. Remegtem és a lábaim nem bírtak megtartani, de mégis bólintottam.
Nem kellett sok, hogy mindketten az ágyban kössünk ki, ezt is láttam előre, de nem tettem semmit, hogy megakadályozzam. Hux lassan kigombolta az ingjét. Nem akarta lassan, hiszen láttam mennyire türtőzteti magát így is. A keze remegett az utolsó gomboknál, én pedig már kezdtem elveszteni a türelmem és segítettem neki. De megérte, olyat láthattam, amit eddig szem nem látott a fedélzeten. No, nem olyan értelemben. Hux mellkasa márványból van, oké? Ezt már csak be kell tudományosan bizonyítanom. Maga a sápadt, tejfehér gyönyör. Ezt rejtegeti az egyenruha alatt, mi? Maradjunk annyiban, hogy nem a kapitányé volt az első férfi mellkas, amit valaha láttam, de az övé volt a legszebb. Izmos volt, de erre számítottam. Sápadt fehér volt, mint a keze vagy az arca, de erre is számítottam. Egyetlen egy sebhely sem volt rajta, na erre nem számítottam.
Hux katona volt, ugyebár (?) Most mondja már meg nekem valaki, hogyan fér ez így össze? A katona stádium a legkeményebb mindenik közül, érzelmi terror és néha fizikai is. A katonák még annyira sem kegyelmesek egymás között, mint a feletteseik velük szemben. Még lányként sem tudtam megúszni azt, hogy ne szerezzek be pár hegek, pedig én tényleg két lábbal kerültem a baj. De a fiúknál ez más, ők nem törődnek nagyon a következményekkel és képesek bántalmazni egymást. Már elég sok ideje felügyelem a katonákat, nem estem le most a felvédőről. Ez nem szépített igazság, de nincs mit tenni. Hux most vagy nagyon jókor volt jó helyen vagy volt egy kis protekciója a nagyoknál.
Ami viszont igazán lesokkolt, az az arca volt. Brendol Hux arca. Kutakodó, kíváncsi volt és úgy fürkészte a reakcióm, mint egy gyerek, amikor megmutatja a művét egy felnőttnek. Arra volt kíváncsi elégedett vagyok-e vele, hogy az-e amire számítottam. Hux elvárásokkal rendelkező ember, nem kételkedtem abban, hogy magával szemben is. De már maga a tény furcsa, hogy Hux azt hiszi nekem is ekkora elvárásaim voltak vele. Nem voltak, de azt hiszi, nem tudok következtetni abból, ahogyan áll vagy amit, én éreztem még az inggel magán. Mindenek előtt, azt láttam a szemében, hogy bizonytalan önmagában, elégedetlen és sebezhetőnek érzi magát. A szégyellős, az túl kemény szó, de valami olyasmi. Senki sem láthatta így, ha ennyire vágyik a visszajelzésre. Nem akartam elhinni, hogy benne lejátszódhatnak ilyen érzések. Neki stressz ez, hogy így látom, mert nem tudja magát mércéhez állítani, nem láthat az én szemeimmel.
De rádöbbentem, hogy nem lesznek a dolgok már ugyanolyanok, mint ezelőtt. Nyilvánvaló, hogy nem csak azért, mert látjuk a másikat ruha nélkül, hanem mert érzelmileg is levetkőzünk valamit. Hux egyenruha nélkül olyan, mint pajzs nélkül.
Hux-nak nem volt oka ezt érezni, sokan irigyelnék ezt és nekem eszem ágában sem volt panaszkodni, kinyújtottam a kezem és végigfuttattam az izmain. Hux szemébe néztem és a mellkasa egy pillanatra alásüllyedt, kiengedve egy mély sóhajt. El sem hiszem, hogy megnyugodott, hogy magában úgy könyvelte el, hogy sikerült teljesíteni egy elvárást. Az ajkai kinyíltak, behunyta a szemét és hagyta, hogy megérintsem. Ami megfogalmazódott bennem az volt, hogy Hux-al ugyanabban a cipőben járunk, vagyis ez lenne az első alkalom. Nem mondanám, hogy meglepődtem. Mármint, mindkettőnknek azért megvan az oka, amiért nem feküdt le eddig senkivel. Én nem találtam senkit, aki az úgymond megfelelt a követelményeknek, ami nem csak abból állt, hogy legyen izmod oszt' csá. Akkor ott lett volna Coris tiszt. Nem, én, ugyanúgy elvártam mindegyik férfitól az érzelmi töltetet, mint Hux-tól. A vörös hajú férfinek nem tudom mi lehetett az oka, lehet, hogy csak annyi, hogy a vezetőségbe kerülni megerőltető feladat és nem volt ideje még egy éjszakás kalandokra sem. Kinézem belőle, hiszen él-hal a munkáért. Különben is, van egy olyan teóriám, hogy eddig még senki sem tudta ennyire felbosszantani és megtörni, mint én.
Mégis, mikor fölöttem volt és egymáshoz tapadtunk nem az jutott eszembe, hogy én törtem meg. Meleg volt a szobában, túl meleg. Hux-al vigyáztunk egymással, hogy úgy mondjam, de az elkerülhetetlen azért mégis elérkezett. Hux homloka az enyémnek dőlt és hirtelen nem tudott megszólalni sem, az ajkai vörösek voltak és kiszállt belőle a szusz. Nem vagánykodom, az én mellkasom is szaporán emelkedett és süllyedt.
- Lena, én...
Válasz helyett megcsókoltam. Engedély megadva.
A kapitány mondhatni megtanulta a leckét, nem?
Author!s note: ez aztán jó hosszú fejezet lett. Húúú, nem tudtam, hogy feltegyem-e vagy sem, mert hát olyan lett, remélem nem éreztétek magatok kényelmetlenül vagy valami :)) én előre láttam, hogy eljutunk ide is, úgyhogy én fel voltam készülve. De szerintem semmi túl leiró vagy felnőtteknek való nem volt, azért nem akartam obszcén lenni. Minden esetre, köszönöm ha csillagozol, olvasol és bármilyen módon visszajelzel :D
és ezt most itt hagyom: (amiért nem sikerült eddig Lenának Hux beszéltetése)
Szöveg, ha esetleg nem látszik: I'm sorry, you must be at least a level 4 friend to unlock my tragic backstory.