A Hadnagy és én // Star Wars [1]

Huszonnegyedik

A vacsora eseménytelen volt és nyugodt, idilli, már kezdett hiányozni az Első rendi kávézók nyüzsgése és zaja. Mondjuk az engem leszólító tisztek viszont már nem hiányoztak. Hogy ne legyen csend, a szüleim törték meg a csendet, szokás szerint, Hux és én egyszer sem kezdeményeztünk még beszélgetést, mióta itt vagyunk. Szokatlan még ez a hely, ismeretlen, annak ellenére, hogy a szüleimmel vagyunk.  

- És Hux? Neked mi volt a dolgod? – kérdezősködött tovább apa.  

A férfi kissé megszeppent, de aztán gyorsan összekapta magát és kihúzva a hátát, érzéstelenül a szemébe nézett. Mereven nézett rá, nem értve a kérdést és azt, hogy hirtelen minden figyelem rá irányult. Kihallgatáson érezte magát, feszélyezve, talán még fenyegetve is, őt ismerve. Ez az érzéstelen, hideg Hux, amit most ad, nem tetszett soha nekem. Talán apám arca helyére egy főnökéjét képzelte el, mert úgy könnyebb volt nyugodt választ adnia.

- Adminisztrációs feladatok ellátása, főleg. –szólalt meg vonakodva Hux, majd mikor látta apa zavarodott nézését, hozzátette leegyszerűsítve - Tábornok voltam, uram. Lena pedig a parancsnokom.

Hux valóban főnök funkcióban válaszolt neki, még uramnak is szólította az apámat, ridegen. Annyi szerintem lejött belőle neki, hogy Hux nem maga ölte meg azokat, akiket meg kell ölni, csak kiadta a parancsot. Mert apa bizonyára ezt arra szűkíti le, hogy ölésről szól. Lássuk be, van oka rá, az Első Rend szokott ölni. Apa arcán egy valami ítélet jelent meg, ami rosszul esett nekem, mert ha Hux-ot elítéli a származása miatt, akkor rám hogyan gondolhat? Ugyanazon a helyen nőttünk fel, a különbség csak annyi, hogy a férfinek a vére is első rendi nem csak a nevelése. Hux nehezen állta a tekintetét.  Apa sem nézett félre egy pillanatra sem, rezzenéstelenül jelentette ki:

- Nem gondoltam, hogy ilyen körülmények között kezdtél ki a lányommal.  

Felkaptam a fejem, nem számítottam ilyen válaszra. Ebben a kijelentésben már volt vádolás és gúny és minden, aminek nem kellett volna lennie. Már maga a kifejezés, hogy Hux kikezdett velem. Na álljunk csak meg egy szóra, ha már valaki kikezdett valakivel akkor én kezdtem ki először Hux-al, nem? Meg velem kikezdtek a katonák, de az nem számít. De a lényeg, hogy nem Hux nyomult rám, ha rajta múlt volna, szépen csendben megültünk volna a helyünkön, hiszen, ő azt sem akarta elismerni, hogy vonzódik hozzám. Hux egész végig csendben szeretett, én voltam az, aki ennél többet akart és kicsikart. Ha máshogy értelmezném a kikezdést, mint ahogyan apa, akkor viszont igaza lenne, mert a vörös hajú férfi igenis kikezdett velem, de kihívásnak álcázva, a vitáinknak betudva. Azt viszont már nem tudom megállapítani, hogy én érdekeltem előbb őt, vagy ő engem. Ez nem is számít annyira. Apára néztem, nem értve ezt a szükségtelen ellenségességet, egy göb volt a torkomban.

- Milyen körülményekről beszélsz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

Most már nem Hux-ot nézte, inkább elnézett, valahová a fejünk fölé. Volt valami keserű az ajkán, bosszús a homlokán, rosszállóan nézett ránk, mindkettőnkre. Féltettem Hux reakcióját arra, amit mondani fog majd:  

- Ez főnök-beosztott viszony.

Azt hittem legalább itt nem fog szamítani ez, de tévedtem. Megfagytam, ennyire lekicsinyített minket. Próbáltam nem felhúzni magam, de egyszerűen éreztem, hogy forr a vérem és igen, most először vagyok együtt a szüleimmel húsz év után és igen, felhúz, hogy így beszélnek Hux-ról és ezzel együtt rólam is. Ez a kijelentés duplán volt rosszindulatú. Egy, Hux-ot olyan férfinek állítja be, aki az alkalmazottjaival bújik ágyba, ami nem igaz, ő éppen az ellenkezője, az érintésektől is borzongott, a nőktől is, nemhogy a beosztottait kényszerítse ilyesmire. Az érem másik oldala, hogy én szerinte biztosan könnyűszerrel belementem egy ilyen romlott és diszfunkcionális kapcsolatba, engem meg könnyűvérű nőnek állít be. Megfeszült az álkapcsom, sokan tartottak annal, Hux is többek között, de azt sosem gondoltam volna, hogy a saját apám is majd ennek titulál. Na jó, nem mondom, hogy nincs egy diszfunkcionális kapcsolatunk még most is, de ez csak azért működik, mert Hux és én meg tudjuk ezt csinálni valamiért.