A Hadnagy és én // Star Wars [1]

Hatodik

A hátam a falnak nyomódott és Hux keze az egyik oldalamon volt, elzárva minden utam a menekülésre. Ebben a pillanatban már nem is nagyon akartam elfutni. Az keze szorítása szilárd volt a derekamon, pontosan, mint a múltkor. Most viszont kooperatívabb voltam, mint legutóbb, már nem próbáltam elnyomni, már tapasztaltam, hogy értelmetlen. A kapitány ajkai hevesen mozogtak az enyém mellett és bele remegtem, amikor az ajkamba harapott. Ez a csók nem is hasonlított a legelső csókunkra, ahhoz képest az éppen csak csók volt.

A kezem a hajába túrt miután végigsiklott az állán és a nyakán. Mindezek olyan férfiasak, Hux valóban egy megtermett katona. Örömömet leltem abban, hogy felborzoljam a haját, noha a kapitány ajkait egy csendes morgás hagyta el. Nem baj, hadd menjen el ő is úgy, hogy látszódjon rajta, megcsókolták. Kellemes érzésű volt a haja, amire nem igazán számítottam, azt hittem kemény lesz a zselétől, de úgy tűnik, ez a haj a fésüléstől már úgy beáll. Tudok még valamit, ami beállt, de az inkább lent van. Remegtem a csók intenzitásától, nem tudom eldönteni, hogy ez kárpótol-e a válasz miatt. Valamilyen szinten igen, megválaszol valamit. Hux vonzódik hozzám, ez nyilvánvaló, máskülönben nem csókolna meg, nem akarná, hogy a közelében legyek, nem engedné, hogy megérintsem.

Hux ajka alábbhagyott és mindketten kifulladva lihegtünk. Nem realizáltam milyen helyzetben vagyok, míg nem nyitottam ki félig a szemem. A kapitány nekinyomott a falnak, amire ő is támaszkodott egy kézzel a fejem mellett. A másik keze a derekamhoz olvadt és nem igazán jött le onnan, Hux egy pillanatra sem engedett el, talán attól tartott, hogy elfutok. Ez nevetséges, mert ő az, aki folyton elfut a válaszok elől. A homlokunk majdnem összeért, ez a kép idilli kellene, hogy legyen. Hux ajkai csendben mozogtak, kifújta a levegőt, ami elérte az ajkaim. Jó látni, hogy őt is elsöpörte a csók. A haja összekuszálva volt, az én művem, amivel elégedett voltam. A rendetlen haj fiatalított a kapitányon pár évet, habár nem nagyon volt mit fiatalítani rajta, a kapitány huszonnégy éves. De most így kinézett húsznak. Imádtam így a haját, sokkal attraktívabbnak hatott, mint a rendezett. A viharverte, borzos, lihegő Hux sokkal attraktívabb, mint a tökéletesen összeszedett Hux, ez volt a megállapításom. Félig nyitott szemekkel, sűrűn emelkedő és süllyedő mellkassal, összekuszált vörös hajtincsekkel más szót juttat eszembe, mint a tökéletes. Sebezhető, támadható. A kapitányt aligha látta más ilyen helyzetben. Ha csak meg kell csókolnom, ahhoz, hogy így lássam akkor nem nagy ár.

Ha nekem tették volna fel a kérdést, tudtam volna válaszolni. Igen, vonzódom Brendol Hux kapitányhoz. De ez csak egy érzés, semmi több. Vonzódom a fizikumához és mindenhez, ami a külsőt illeti, az ajkaihoz, a hajához, a kezeihez.

Mint említettem, ez csak egy felszínes érzés. Ami a jellemét illeti, nem ismerem eléggé mi van belül, ahhoz, hogy meg tudjam mondani: vonzónak találom-e a belsőjét is.

Hux szeme megtalálta az enyémet és a kék szemek most kevésbé tűntek ridegnek. Megbabonázó kék szeme van, de a neon fényében, parancsolgatás közben ezt olyan nehéz észrevenni. Őszintének tűntek a szemei, de az ajkai már hazugságot suttogtak:

- Pedig nem számít, hogy mit gondolok. – mondta suttogva Hux - Ez nem mehet köztünk, nem szakszerű.

A kezem a mellkasán ökölbe szorult. Bármi is az, ami nem mehet köztünk, nem fog megszakadni. Valahogy éreztem. Hux nem tud megválni tőlem és kész. Nem tud, mert a saját makacssága és rögeszméje miatt és nem tud, mert én nem engedem, hogy lepasszoljon.

- Kapitány, ez már rég nem szakszerű.

x

Rá kellett jönnöm, ami köztünk történt semmit sem jelent. Legalábbis a kapitány számára. Hux ugyanannyira szigorú és kritikus volt velem, mint ezelőtt. Ez részben jó, mert nem kutakodik senki semmilyen párfordulás után. Mégis az volt az érzésem, hogy ugyanannyira is gyűlöl, mint azelőtt. Attól még simán gyűlölhet, hogy magához húz és megcsókol. Nem, ezek Hux számára csak szimbolikus dolgok, semmit sem kell hozzáképzelni. Ez nem több annál, aminek látszik. Vagyis az, hogy két ember az iroda sarkába bújva csókolózik.