A Hadnagy és én // Star Wars [1]

Tizenötödik

Az idegsejtjeim kimerültségtől kiáltoztak és életemben nem először örültem a szobámhoz vezető néptelen folyosó csendjének. A fejem zúgott és még mindig az ő hangját hallottam belül. Igen, Kylo-ról beszélek. Én mindig is hittem abban, hogy létezik gyűlölet első látásra és ez a srác az élő példa rá. A kényszer pesztrám nem változtatott az első, spontán lobbant gyűlöletemen a fiú iránt, ugyanannyira undorodva néztem rá. Mindig, amikor megszólalt a szám belsejét kellett harapnom, hogy ne szóljak folyton vissza, mert nem korholhatom egyfolytában még jelent a vezetőségnek. Ami igazán lefárasztott, az a konstans figyelem, amit rá kellett fordítanom, mert kérdésekkel bombázott a rendszerünk, a hajó szerkezete, a rangok fogalmával és mindennel, amin eddig még talán el sem gondolkodtam. De Kylo mindenre kíváncsi volt. Csodálkoztam is, látszólag mogorva és pökhendi alaknak tűnt, aki túl büszke kérdezni. Ám úgy tűnt a helyzete zavarossága megkövetelte tőle, azt hogy legyűrje a büszkeségét a túlélése érdekében. Amikor egy mondat erejéig megemlítette, hogy örömmel csatlakozik az Első Rendhez, nem tettem semmit, csak bólintottam. Hogy meglepődtem-e? Nem, amilyen jelenete volt a folyosón, nem csodálom. Ugyanakkor nem mondhatni, hogy csapásként ért a kijelentése, a srácról lerí, hogy vágyódik a sötéthez, a hatalomhoz és minden velejárójához. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy ebből a srácból vagy egy remek első rendi lesz, vagy valami söpredék, aki kihullik az első hónapban. Valahogy ezt a döntésképtelenséget láttam benne, hogy hiába annyira sötét a szeme és hetvenkedik az Erővel, ha a mégis néha felcsillan és néha remeg a keze, néha haboz és néha megrendül. Én ezeket honnan látom? Van szemem az ilyet meglátni. Néha valóban szeretek csendes megfigyelőként létezni és tudni dolgokat.

Próbáltam megfogalmazni magamban azt is így, miközben körbevezettem, bemutatgattam mindenkinek és egyengettem az útját (inkább a hátát akartam), hogy tulajdonképpen miért utálom ennyire már első látásra. Oké, én hiszek abban, hogy van gyűlölet első látásra és az esetem vele éppen az. De mégis, azt hiszem van okom a gyűlöletre. Kylo ellopta az érdemem. Mindenki csak arra figyel, hogy nahát egy erőérzékeny ember, de az senkinek sem jut el az agyáig, hogy én meg legyőztem azt a bizonyos erőérzékeny embert. Nem, senkinek. Így hát úgy érzem Kylo jogosan a gyűlöletem tárgya per pillanat és kételkedem abban, hogy ez fog-e változni a jövőben.

Kylot végül a szobájába vezettem és örömmel hagytam ott, végre letettem ezt a terhet is, csak kár, hogy még pár napig újra és újra fel kell vennem. Kimerülten koslattam végig a folyosón és miután beírtam a szobám kódját hevesen benyitottam.

- Késtél. – szólalt meg hirtelen Hux hangja

Kylo elterelte a figyelmem róla és megfelejtkeztem arról, hogy esti találkám van a hadnagyommal. A hangja hirtelenségétől összerezzentem, de gyorsan ellazultam. A szemem megtalálta Hux alakját az ágyamon ülve, egy komoly arccal és kereső jeges szemekkel. Szokásosan, csak a fekete ingjében feszített, a kezét a térdére támaszkodva előre dőlt és egyenesen rám nézett. Hogy a szavait még jobban kihangsúlyozza a szemében nyilvánvaló türelmetlenség csillant. Nem tudom mennyit késtem, de Hux váróképességét is megnyúzhattam, ha ennyire vadul letámadott ezzel a kijelentéssel. Viszont csak kijelentéssel támadott le, annyira ezért mégsem húztam az agyát, nem ugrott még nekem.
Becsuktam magam után az ajtót és megcsapott a férfiből áradó feszültség, türelmetlen vágy, mire az ajkamba haraptam. A kezem elengedte a kilincset, de magamban még nem engedtem el a célt, hogy egy kicsit még jobban húzzam-nyúzzam a tűrőképességét, már csak ezért is, mert azt hiszi, hozzá igazodom, azt hiszi, akkor leszek neki izzó parázs, amikor ő akarja. Megállítottam egy hideg mosolyt az ajkamon és helyette felvettem egy ártatlan álarcot.

- Nem emlékeztem arra, hogy időpontot beszéltünk volna. – védekeztem megvont vállakkal

Elléptem az ajtótól és lehúztam a bakancsom. Nem fordultam meg, hogy elég időt adjak a férfinek, hogy bemérjen hátulról. Elismerem, nagyon is szeretek rájátszani a férfi-létére és arra, hogy ezekre okvetlen reagálnia kell. Hux szusszant egyet és biztos voltam, hogy fél szemével elnéz és makacskodik, a másikkal legelteti a szemét. Félretettem a bakancsokat az útból és kimérten a gardróbhoz vettem az irányt.