A hátam a falnak nyomódott és Hux keze az egyik oldalamon volt, elzárva minden utam a menekülésre. Ebben a pillanatban már nem is nagyon akartam elfutni. Az keze szorítása szilárd volt a derekamon, pontosan, mint a múltkor. Most viszont kooperatívabb voltam, mint legutóbb, már nem próbáltam elnyomni, már tapasztaltam, hogy értelmetlen. A kapitány ajkai hevesen mozogtak az enyém mellett és bele remegtem, amikor az ajkamba harapott. Ez a csók nem is hasonlított a legelső csókunkra, ahhoz képest az éppen csak csók volt.
A kezem a hajába túrt miután végigsiklott az állán és a nyakán. Mindezek olyan férfiasak, Hux valóban egy megtermett katona. Örömömet leltem abban, hogy felborzoljam a haját, noha a kapitány ajkait egy csendes morgás hagyta el. Nem baj, hadd menjen el ő is úgy, hogy látszódjon rajta, megcsókolták. Kellemes érzésű volt a haja, amire nem igazán számítottam, azt hittem kemény lesz a zselétől, de úgy tűnik, ez a haj a fésüléstől már úgy beáll. Tudok még valamit, ami beállt, de az inkább lent van. Remegtem a csók intenzitásától, nem tudom eldönteni, hogy ez kárpótol-e a válasz miatt. Valamilyen szinten igen, megválaszol valamit. Hux vonzódik hozzám, ez nyilvánvaló, máskülönben nem csókolna meg, nem akarná, hogy a közelében legyek, nem engedné, hogy megérintsem.
Hux ajka alábbhagyott és mindketten kifulladva lihegtünk. Nem realizáltam milyen helyzetben vagyok, míg nem nyitottam ki félig a szemem. A kapitány nekinyomott a falnak, amire ő is támaszkodott egy kézzel a fejem mellett. A másik keze a derekamhoz olvadt és nem igazán jött le onnan, Hux egy pillanatra sem engedett el, talán attól tartott, hogy elfutok. Ez nevetséges, mert ő az, aki folyton elfut a válaszok elől. A homlokunk majdnem összeért, ez a kép idilli kellene, hogy legyen. Hux ajkai csendben mozogtak, kifújta a levegőt, ami elérte az ajkaim. Jó látni, hogy őt is elsöpörte a csók. A haja összekuszálva volt, az én művem, amivel elégedett voltam. A rendetlen haj fiatalított a kapitányon pár évet, habár nem nagyon volt mit fiatalítani rajta, a kapitány huszonnégy éves. De most így kinézett húsznak. Imádtam így a haját, sokkal attraktívabbnak hatott, mint a rendezett. A viharverte, borzos, lihegő Hux sokkal attraktívabb, mint a tökéletesen összeszedett Hux, ez volt a megállapításom. Félig nyitott szemekkel, sűrűn emelkedő és süllyedő mellkassal, összekuszált vörös hajtincsekkel más szót juttat eszembe, mint a tökéletes. Sebezhető, támadható. A kapitányt aligha látta más ilyen helyzetben. Ha csak meg kell csókolnom, ahhoz, hogy így lássam akkor nem nagy ár.
Ha nekem tették volna fel a kérdést, tudtam volna válaszolni. Igen, vonzódom Brendol Hux kapitányhoz. De ez csak egy érzés, semmi több. Vonzódom a fizikumához és mindenhez, ami a külsőt illeti, az ajkaihoz, a hajához, a kezeihez.
Mint említettem, ez csak egy felszínes érzés. Ami a jellemét illeti, nem ismerem eléggé mi van belül, ahhoz, hogy meg tudjam mondani: vonzónak találom-e a belsőjét is.
Hux szeme megtalálta az enyémet és a kék szemek most kevésbé tűntek ridegnek. Megbabonázó kék szeme van, de a neon fényében, parancsolgatás közben ezt olyan nehéz észrevenni. Őszintének tűntek a szemei, de az ajkai már hazugságot suttogtak:
- Pedig nem számít, hogy mit gondolok. – mondta suttogva Hux - Ez nem mehet köztünk, nem szakszerű.
A kezem a mellkasán ökölbe szorult. Bármi is az, ami nem mehet köztünk, nem fog megszakadni. Valahogy éreztem. Hux nem tud megválni tőlem és kész. Nem tud, mert a saját makacssága és rögeszméje miatt és nem tud, mert én nem engedem, hogy lepasszoljon.
- Kapitány, ez már rég nem szakszerű.
x
Rá kellett jönnöm, ami köztünk történt semmit sem jelent. Legalábbis a kapitány számára. Hux ugyanannyira szigorú és kritikus volt velem, mint ezelőtt. Ez részben jó, mert nem kutakodik senki semmilyen párfordulás után. Mégis az volt az érzésem, hogy ugyanannyira is gyűlöl, mint azelőtt. Attól még simán gyűlölhet, hogy magához húz és megcsókol. Nem, ezek Hux számára csak szimbolikus dolgok, semmit sem kell hozzáképzelni. Ez nem több annál, aminek látszik. Vagyis az, hogy két ember az iroda sarkába bújva csókolózik.
Miért gyűlöl ennyire?
Erre is akkor jöttem rá, mikor csókolózás közben a hajába túrtam és ő szokásosan felmordult. Sajnálom, hogy nem leszel tökéletes a csók után, Brendol, de ez mellékhatás.
Szóval, Hux mindent szeretne irányítani, talán ezért is gyűlöl annyira, mert nem tud az orromnál fogva vezetni, nem hallgatok félve a parancsára, nem alázkodom meg előtte, ahogyan még az elején kellett volna tisztként. Azért foglalkozik velem, mert egy dekadens elem vagyok és elrontom a láncszemek alkotta rendszert itt a hajón, szerinte. Valójában hatalmi láncot. Túlságosan hasonlítunk dolgokban és túlságosan különbözünk másokban, ez okozza a tömény utálatát, mégis arra is készteti, hogy ne hagyjon békén.
Semmi sem változott azon kívül, hogy minden pénteken nem megyek ki az irodából anélkül, hogy ne történne valami. Egy stócba helyezem a lapokat és készülök felállni. Érzem Hux izgatottságát, de még nem mond semmit. Felállok és betolom magam után a széket. A kapitány tekintetét érzem magamon, így felemelem a fejem és a szemeibe nézek.
- Kapitány...- szólalok meg és engedélyt akarok kérni, hogy elmehessek, de nem fejezem be a mondatot, a kapitány tüzes tekintetét látva belém fullad a szó
De nem fog elengedni, ez már megbeszélt színdarab: én eljátszom a távozásom, de ő nem engedélyezi. Hux feláll az székből és megáll előttem. A szemei egy pillanatig olyanok, mintha engedélyt kérnének, amit az én szemeim megadnak. Aztán valami animalisztikus vesz erőt rajta és a kezemtől fogva magához húz.
Ez függőség, ami kialakult köztünk. Szükségünk van egymásra, mint a munkában, mint úgy amúgy. Az utóbbi a pénteki csók a sarokban. Ez persze nem azt jelenti, hogy a hét többi napján nem akar megcsókolni. Dehogynem, mindig kivörösödöm tárgyalásokon, mert Hux akkor találja a legjobbnak, hogy az ajkaimat nézze. Az egész vezetőség előtt. Nem szóltam még rá, hadd csinálja. Csak kissé ellentmondó, hogy ő a nagy hangsúlyozója annak, hogy a kapcsolatunknak titokban kell maradnia, erre meg ő az, aki a vezetőség előtt úgy szerepel, mint egy fülig szerelmes tizenéves. Az a szerencsénk, hogy nem szoktak ránk figyelni, különben már rég leszerepelt volna a drága kapitány. Igen, a hét többi napján is felőle mehetne a dolog az iroda sarkában, de valamiért azokon a napokon mindig visszafogja magát. Amikor, mondjuk hétfő este felállok az íróasztaltól, elkapom azt a vágyakozó pillantást, amit küld. Ha én is olyan kedvemben vagyok, akkor megértem. Különben nem hatódok meg tőle, tudom, mire megy ki a játék. Kölcsönösen élvezzük a csók okozta érzelemhullámot, izgalmat és remegést.
De úgy tűnik semmi több. Ez már hetek óta bosszant.
x
Magamban számoltam a perceket, amikor vége lesz már a műszakomnak. Nem akkor van vége, mikor az óra jelzi, hanem mikor Hux úgy dönt elmehetek. Ahogyan én láttam, Hux-ot most már kevésbé érdekli a táblagépe és úgy pillantgat felém, mint egy izgatott kölyök. Azért sem viszonoztam a pillantásokat, pedig nehéz néha nem azokra az ajkakra figyelnem. Kicsivel később, a szemem sarkából láttam, hogy Hux már nem a táblagépét nézi, hanem engem. Melegség ment végig a testemen. Akármennyire is utálom a játékunk, nem tudom letagadni, hogy a kapitánnyal való csók-csatám messze a legizgalmasabb dolog, ami történik velem mostanában. Nehéz a feladatra koncentrálnom, mégis, hidegvérrel folytattam a munkát, míg Hux megszólalt kissé rekedten:
- Mára végzett, Linney tiszt.
Most kezdődik a másik műszakom. Alig álltam fel a széktől, Hux máris mellettem termett, nem csoda, a tárgyaláson majdnem felfalt a szemével. Szinte éreztem a vágyát, amivel annyira erősen akart. A vágy az egyetlen dolog, ami valóban egymáshoz kapcsol minket. Megfordultam és Hux körülfonta a karját a derekamon. Nem csinálja ezt, amíg háttal állok neki, akkor úgy tűnni megölel és ő ilyet nem tesz, neki a szám kell. Egy lélegzetvételnyi időm nem volt, máris lehajtotta a fejét, hogy megcsókoljon. A mutató ujjam az ajkára tettem és Hux meglepetten kinyitotta szemét. Becsukta az ajkait és kérdően rám nézett. A szorítás a derekamon szorosabb lett. A kezem a mellkasára tettem, elővigyázatból, ha esetleg el kellesz tolnom magamtól a férfit. Azt hittem máshogy fog reagálni arra, hogy az ujjam helyeztem az ajkára.
- Többet akarok, kapitány. – suttogtam, tudtam, úgy is meghallja
Hux szeme elkerekedett tisztán láttam, hogy elvörösödik árnyalatokkal sötétebbre. Az ajkamba haraptam és hagytam beszélni, a kezem is csatlakozott a másikhoz a mellkasán. Láttam, ahogyan le és fel mozog az ádámcsutkája, majd Hux a fülemhez hajolt és suttogni kezdett. Most nekem kerekedett el a szemem, ilyet nem szokott csinálni.
- Nos, ezt orvosolhatjuk a hálószobában.
Félreértette, látszik, hogy férfi. Megfogtam az állát és arra késztettem, hogy a szemembe nézzen. A világos kék szemek szikráztak ugyan, de a tekintete sötét volt. Annyira furcsák ezek a kontrasztok.
- Nem, nem erre gondoltam. – mondtam mérgelődve - Azt hiszi nem ajánlotta ezt már fel egy halom tiszt?
Ez a kijelentésem viszont már Hux-ot bosszantotta, úgy viselkedett, mint egy féltékeny gyerek. Sértődöttem ráncolta a szemöldökét, majd lehajtotta a fejét és a nyakamba csókolt. Füstölögtem, de nem tudtam nem elismerni, hogy mennyire felvillanyozott. Mégis, most beszélni akartam vele, nem kellett az, hogy bizonyítson nekem, tudom mire képes a szájával. A kezem a hajába túrt és gyengéden próbáltam leválasztani a nyakam környékéről. Sikertelenül, csak azt értem el, hogy kissé megharapjon. Az ajkamba haraptam és rászóltam, mint egy rossz gyerekre.
- Akkor mire gondolt? – morgott Hux, türelmetlenül, ha belegondolok ilyenkor már javában csókolni szokott
Sóhajtottam és a próbáltam összeborzolni a haját, amit valamiért megúsztam morgás nélkül. Helyette, Hux folytatta a tevékenységét a nyakamon. Mindezek annyira intimnek tűnhetnek, de nem azok, viszont ezen akarok változtatni, nem akarok egy olyan férfit megcsókolni, aki nem érez irántam semmit.
- Mi lenne, ha a nevemen hívna?
- A felettese vagyok, tiszt. – mondta szigorúan – Formalitások, de mégis, mit gondolnának az emberek?
Már megint ezek a formalitásokhoz értünk. Gyűlölöm őket, majdnem annyira, mint a kapitány utál engem. Hux ilyenkor persze teszi a szigorú felettest, de kissé nehéz hinnem neki, mikor látom az epekedő pillantását. Mit gondolnának az emberek? Ki mondta, hogy az emberek előtt hívnám Brendolnak?
- Ha úgy kezelne engem, ahogyan egy kapitány, már rég nem itt lennénk. – szóltam határozottan - Ez már nem szakszerű, hívhat a nevemen is, mikor meg akar csókolni.
Hux válasza az volt, hogy megharapott. Egy reszketés ment végig rajtam, pedig nem kellett volna, csak adtam alá a lovat. A kapitány megcsókolta a helyet és lejjebb tolta a száját. Ha az a szándéka, hogy nyomokat hagy a nyakamon, akkor jó irányba halad. Persze, az nem érdekli, hogy az embereknek feltűnhetnek a harapásnyomok a nyakamon és talán éppen láthatnak kijönni az irodájából. Hux nem tud mindent mérlegelni, de már megszoktam.
- De más dolgokra gondoltam. – folytattam, kissé untam már, hogy monologizálok - Tudom, hogy ez nem szerelem, de tegye magát, mintha érdekelné, hogy mit érzek vagy, hogy maga mit érez.
Hux felemelte a fejét és a szemei haraggal szikráztak. A nyakam bizsergett, csak most éreztem, mikor elhagyta azt. A férfi vonásai megkeményedtek, a vöröses ajkai egyenes vonalba húzva. Megfélemlítő kellett volna legyen, de rám ez már régóta nem hat.
- Az érzéseknek nincs helye itt, Linney tiszt... - mondta Hux kapitány mereven
Elismerem, elszomorodtam, de dominánsabb volt a harag bennem. Számítottam erre a válaszra, sőt holtbiztos voltam benne. Egymás játékszerei vagyunk és ezt utálom. Felemeltem az állam és a kapitány füléhez hajoltam. Nem kellett annyira lábujjhegyre állnom, mert a kapitány alig magasabb nálam.
- Gondoltam. - vágtam rá - Akkor ennek a csóknak sincs helye itt.
És azzal kihasználtam a kapitány meglepődését és kitörtem a karjaiból. Hux megrőkönyödve nézett rám, még kitárt karokkal és szétnyílt ajkakkal. A haja össze-vissza állt, de annyira el volt foglalva velem, hogy nem vette észre. Túl jól nézett ki így, de már elhatároztam és tartom ahhoz magam. Addig fogom csinálni a huzavonát, míg Hux beadja a derekát és kinyílik nekem. Hogy miből gondolom, hogy én jobban fogom viselni a csók-tilalmat, mint ő?
Az ajtóhoz értem és megfordultam, Hux még mindig megdermedve állt. A keze kissé remegett a teste mellett valószínűleg a dühtől.
- Menjen és vegye fel gyorsan a kesztyűt, nehogy elkapjon valamit tőlem. Mondjuk az érzéseket.
És azzal kiléptem az ajtón.
Nem aggódtam amiatt, hogy talál magának valaki mást. Kevés a nő a fedélzeten és különben is, egy tényt biztosan tudok. Hux rögeszméje vagyok, vissza fog térni hozzám.