Mosolyogva néztem a képernyőt, arcomon apró könnycseppek gördültek végig.
- Édesem, jobb, ha most megcsináljuk az utolsó simításokat! Mindjárt itt az idő!
- Jaj, Lara! Most nézd meg! Tönkremegy a sminked!
A laptopot lezártam és Hailey felé fordultam. Egy gyors sminkigazítás után a hajamat is tökéletes állapotba hozták.
Beálltam a tükör elé.
- Gyönyörű vagy! – jött mögém anya. A tükörből rámosolyogtam.
Végigsimítottam a fehér anyagon. A fodrok a szoknya részén, oly' könnyen omlottak le a földig, majd hátul hosszabban, magam mögött. Gyönyörű volt. Mintha csak egy habos csodát öntöttek volna rám.
De ez, így volt tökéletes. Életem legszebb napján.
- Ne várassuk meg ennyi ideig a vőlegényt!
Igazuk volt, jobb lenne indulnom. A fehér lepel felé lépkedtem. A koszorúslányok elindultak, majd felcsendült a tipikus, esküvői zene.
Elől két kislány, az unokahúgaim szórták a szirmokat. Mögöttük, egymás mögött három barátnőm. És végül jöttem én.
Bármennyire is izgultam, mikor megláttam Shawn-t, minden félelmem elszállt. Csak rá koncentráltam.
Az a hosszú táv közte és köztem, most szempillantás alatt eltűnt. Már előtte álltam. Bíztatóan rám mosolygott és halkan elsuttogta, hogy „Gyönyörű vagy!".
A szertartás elkezdődött.
El sem tudom, hinni, hogy 7 év eltelt. Annyi szörnyűségen mentem, mentünk keresztül, de mint a mesékben. Minden jóra végződik. Mégha, ez a hét év alatt nem minden ment olyan könnyen.
Pár évvel ezelőtt, ha valaki ezt mondta volna nekem, az arcába röhögtem volna, és otthagytam volna, de most. Elhinném neki.
Hiszen itt állok, életem szerelmével, az esküvőnkön. És nemsokára Mrs. Mendes leszek. 7 hónap múlva pedig egy kis Mendes-zel fog bővülni családunk.
- Most pedig, az ifjú pár megcsókolhatja egymást!
- Soha nem hagylak el! Mindig itt leszek neked! –suttogta a fülembe mielőtt még megcsókolt volna.
- Szeretlek!
- Szeretlek!– megcsókolt. Olyan tökéletes volt ez a pillanat, és még tökéletesebb lesz, ha megtudja, a hasamban növekedő piciny életet is.
--------------------------------------------------------
VÉGE.
Sziasztok!Ehhez a részhez nem fűzök sok szöveget, majd az írói utószóban megírom. Csak annyit, hogy ez az utolsó rész, remélem tetszett NEKTEK, mivel nekem nem igazán jött be - kicsit bénára sikeredett -, de ettől függetlenül megpróbáltam a legtöbbet kihozni belőle.