A szállodának volt saját tengerpartja, és ehhez minden vendégnek járt napozóágy, és mivel elég fehér voltam, úgy döntöttem, hogy először napozok, majd utána mártózok meg. Persze az öcsém a tenger látványától egyből bezsongott, és alig bírta kivárni, hogy anyám bekenje naptejjel. Miután kész volt egyből belevetette magát a habok közé. Apám és a bátyám is követték a példáját, egyedül Anya maradt velem napozni. De ő hamar megunta, így hát egyedül maradtam. Mosolyogva néztem Jamie-t, ahogy fröcsköli vízzel Apát, de közben csukva van a szeme, hogy megvédje a sós cseppektől.
Bekentem magam napolajjal, hogy ne égjek meg, majd becsuktam a szemem és hagytam, hagy barnítsa testem a nap, ám ezt nem élvezhettem sokáig. Valaki vagy valakik elállták a napfény útját, ezért kinyitottam a szemem.
- Ne haragudj! –szólítottam meg az egyik srácot – Elállod a napot! –mondtam egyszerűen, de magabiztosan.
- Tudom cicám! –szólt vissza a barna hajú fiú.
- Akkor arrébb mennél?!
- Miért, tálán zavarok? –kérdezte.
- Áá, dehogy! Tudod, maradj csak ott, végülis átsüt rajtad a nap és kicsit se zavarsz! –mondtam szarkasztikusan.
- Tudod cica nem illő, így beszélni egy olyan személlyel, aki nem ártott neked semmit! – mondta, majd vészesen közeledni kezdett felém. Kissé megrémültem, hiszen egyedül voltam és ezek a fiúk egyedül is árthattak volna nekem, pláne, így, hogy háromszor többen voltak.
Ám valaki a segítségemre sietett, először azt hittem a bátyám, de tévednem kellett. Valaki teljesen más volt az.
Sziasztok! Nos, mint azt láthattátok a cím alapján is, hogy két részre osztottam a fejezetet, ugyanis nem volt időm többet írni! Remélem, minél hamarabb tudok új részt hozni!
U. i.: Ne féljetek kommentelni, nem harapok (még :D)!!!
Xoxo Emy