Királyi esküvő

Harmadik

Vladimir pov.
Másnap reggel nagymama eltűnt. Csak egy cetlit hagyott az ágya helyén. Anya ujjongott mert a jelek szerint a nyugdíjpénzt sehová se írta át. John már azt tervezgette, hogy videójáték barlangot csinál a szobájából. Csak mérgesen néztem őket és igyekeztem távol maradni tőlük. Anya egy teljes év szobafogságra ítélt és megparancsolta, hogy szakítsak meg minden kapcsolatot Igorral. A telefonomat szerencsére nem vette el és rá tudtam venni a vőlegényemet, hogy elkéreckedjen délben. Már nagyon izgatott voltam, hogy mi lehet nagymama meglepetése. Negyed óránként néztem az időt, majd pontban délben kitereltem a családot, azzal, hogy mutatni akarok valamit. Igor meglepetésemre már odakint állt, de az útra meredt tátott szájjal. Követtük a tekintetét és nekünk is leesett az állunk. Két rendőrautó, egy limuzin és a TV híradó is itt volt. Mi a franc? Majd a limuzin ajtaja kinyílt és a... Nagymamám lépett ki belőle, de egy csodaszép ruhát viselt kalappal és egy gyémánt brossal. Egy férfi követte őt, ugyanannyi idős lehetett mint ő, de ő katonai díszruhát és koronát viselt a fején.
— Drága, Philip! Had mutassam be a családomat! A lányom Helen, a fiatalabb unokám John és persze az új korona hercegünk Vladimir és a vőlegénye, Igor! — mutatott rajtunk végig nagymama. Anyám is alig találta a szavakat, velem együtt.
— Nagyon örvendek! A nevem III. Philip Leopold Renaldy, egy kis sziget, Tanuvatu királya vagyok. Mivel nincs saját örökösöm, ezért a feleségem rokona fogja átvenni a trónomat. Három lehetséges jelölt volt, ezek vagytok ti. A feleségem együtt élt a jelöltekkel, hogy lássa ki méltó a trónra. Egy hónap után világossá vált, hogy Vladimir a tökéletes jelölt a trónra. E perctől fogva a hercegi címet fogja viselni és ha megkoronázzák ő lesz I. Vladimir király. — mondta a király elég hangosan, hogy mindenki hallja. Az újságírók kattogtatták a kameráikat és a TV is felvette az egészet. Egy öltönyös férfi odalépett hozzám és egy bíbor, aranyhímzéses köpenyt terített a vállamra.
– Gratulálok, fenséges herceg! — hajolt meg előttem, mire elpirultam. Szokatlan volt a dolog, hogy valaki előttem hajol meg, és hercegnek hív. Anyámék még mindig csak álltak, Igor azonban elmosolyodott.
— Szépséges hercegem! —hajolt meg mire elnevettem magam. Annyira szeretem.
— De...De...Te hozzámentél egy királyhoz és nem is mondtad el?! — sipította anyám. Nagyi egy mérges pillantással jutalmazta.
— Philip akkor még csak herceg volt. Ellenezted a házasságunkat anélkül, hogy megismerted volna! Az apja 80 évig uralkodott és fél éve adta át neki a trónt. — magyarázta nagymama.
— De...Ő nem lehet király! Hisz egy férfihoz akar hozzámenni! Ez gusztustalan! — visította John. Erre azonban a király felelt:
— A meleg házasság Tanuvatun teljesen legális, mi több, számtalan uralkodó élt is ezzel a joggal. — mondta kimérten, majd hozzánk sétált. - Te vagy a trónom várományosa. Te pedig a vőlegénye! Ha vállaljátok, akkor együtt kormányozhatjátok a királyságot. Mindent megtanulhattok mielőtt átadom nektek és bármikor visszaléphettek. — mosolygott megnyugtatóan. Kedves ember volt. Kérdően Igorra néztem, aki bólintott.
— Vállaljuk felség...Illetve, ha megengedi, szólíthatom önt nagyapának? — kérdeztem. Erre a király felnevetett.
— Imádnám! Nincs gyerekem, de mostmár van egy unokám és ez kárpótol. Induljunk is! — tapsolt, mire a sofőr kinyitotta az ajtót.
— De ez nem helyes! Én vagyok a lányod! Nekem kéne uralkodnom! — sikitotta anyám, de már nem figyeltünk rá. Elhajtottunk az új életünk felé.