Királyi esküvő

Harmincadik

Vladimir pov.
Jó volt a sok séta és a jó sok szex, de az is csodás volt, mikor csak egész nap összebújva feküdtünk az ágyban és beszélgettünk. Rágcsát rendeltünk, közben teljesen hétköznapi dolgokról beszéltünk.
— Nem, ez tuti nem igaz!
– De igen! A sárga nagyon is vonatkozik a narancsra is!
— De ha azt mondod egy narancsra, hogy sárga, akkor hozzá kell tenned a narancsot is.
– Pedig én a cirtomra és a narancsra is azt mondom, hogy sárga, mert így van!
— Aha, a paradicsom pedig gyümölcs. — forgatott szemet, és elmosolyodott.
– Na, az tényleg nem igaz! - szögeztem le, mire nevetve arcon csókolt.
– Ha visszamegyünk Tanuvatura akkor megint ránk szakad a munka. Most csak a karjaimban akarlak tartani amíg lehet. — sóhajtotta és jól magához ölelt.
— Ígérem, hogy viszlek mindenhova és veled alszom minden este. Szeretlek! — csókoltam meg, amit örömmel viszonozott.
– Tudom és sosem fogok ebben kételkedni. — cirógatta a kezemet, amit a mellkasán pihentettem.
— Igor, szerinted miféle pénzről van szó? Miféle mocskos pénz volt az, ami miatt apa nélkül kellett felnőnöm? — pillantottam rá, majd fejemet visszahajtottam a vállára.
– Nem tudom, drágám. Emlékszel valamire apátokról?
– Nagyon halványan. Gyakran olvasott nekünk mesét és állandóan szantálfa illata volt. — mosolyodtam el. Hirtelen felvillant apám hangja, ahogy az ezeregy éjszaka meséit olvassa, miközben Jack és én az oldalához bújva hallgattuk. Nagyon hiányzott miután elment. Belegondolva, anya csak később kezdte Jacket kényeztetni.
— Tudod mit? Mi lenne, ha megnéznénk Disneylandet?
– Jobb ötletem van. — kacsintottam. — A gyerekek megérdemlik, hogy egy igazi herceg is legyen ott.
– Ezt nem mondod komolyan? — kérdezte kicsit félve, de csak tovább mosolyogtam sejtelmesen.

Mire észbe kapott volna, mind a ketten hercegi egyenruhában és koronában álltunk a Disneyland—i parádé egyik kocsiján. A híradó is kint volt és mivel most van a Disney jubileuma, hatalmas tömeg volt. Pár száz fotó és autogram után átöltöztünk álruhába, és beolvadtunk a tömegbe. Még Mickey egér füleket is kaptam Igortól. Az egyik boltban azonban meglepetés fogadott.
– Szia! Te vagy az igazi herceg! — jött mellém egy kislány. Olyan tíz éves lehetett.
– Shhh! Honnan veszed? - gugoltam le mellé mosolyogva.
– Anyáékkal mindig nézzük a tévét! Egy napszemüveg kevés! — mosolygott sunyin.
— Okos vagy! — hajtottam lejjebb a napszemüveget. — Tényleg én vagyok.
— Annyira menő! Én először vagyok itt! Ez a szülinapi ajándékom nagyitól! — mutatott a pénztár felé. Egy idős asszony épp egy Csipkerózsikás tollat fizetett ki. Elgondolkodva néztem a kislányra.
– Csipkerózsika a kedvenced? — kérdeztem kíváncsian.
– Igen, és az új hercegnő! Raya! Meg még Vaiana és Jázmin.
— Tudod nekem ki a kedvencem?
– Nem. — rázta meg a fejét. Intettem neki, mire közelebb jött. Levettem a polcról egy plüss Micimackót. — Ő itt.
— Óh! — mosolygott. A pénztárhoz lépve kifizettem a plüsst, majd a pólóját aláírtam.
– Hogy hívnak?
– Seline.
– Nos, boldog szülinapot, Seline. — adtam át neki a macit mosolyogva.
– Köszönöm! — ölelt meg. A nagyanyja ekkor ért oda hozzánk.
– Seline, gyere mert... — ekkor vett észre. A szemüvegem még mindig lent volt és fel ismert. — Maga...?
– Érezzék jól magukat! Viszlát! — köszöntem el vigyorogva. Igor az ajtóban várt.
– Ugye tudod mekkora szíved van?
— Azt hiszem. – kuncogtam pirulva.
– És az a szív teljesen az enyém. — puszilt meg. Felnevettem és tovább mentünk a játékokhoz.

A nap végén taxival mentünk vissza a szállásra.
– Valld be, hogy sikítottál, amikor megfordult a kocsi az Indiana Jones hullámvasúton! - nevettem.
– Kiáltottam, nem sikítottam. – szögezte le, de mosolygott.
– Szeretlek.
— Én is. — csókolt meg és jobban magához húzott.