Királyi esküvő

Huszonhetedik

Vladimir pov.
A ponyva mögött öltöztem, és igazgattam a kendőt.
— Ez direkt ilyen szűk?
— Gondoltam egy kicsit szeretnéd felhívni a vőlegényed figyelmét az alsó és a középső alakodra. — mondta Nagyi.
— Meglep, hogy az S—es méret neked szűk! – mondta John nevetve.
– Meglep milyen jól áll neked az a Justin Bieber paróka! – dugtam ki a fejem, majd vissza, mire az öcsém nem szólt többet. Kijöttem a redőny mögül. — Na, milyen? — kérdeztem szét tárva a karjaimat.
– Óh, kicsikém! Annyira jóképű vagy! – pattant fel az ágyról, amiben az öcsém feküdt, és a kezébe vette az arcomat.
– Jól áll. — mondta John. A hangja azonban nem hangzott őszintén.
— Ööö... Túl kihívó? — kérdeztem igazgatva.
– Nem! — morogta. Ez már nagyinak is feltűnt.
– Jól vagy kicsikém? – ült vissza mellé.
— Aha...
– John! — szólt rá szigorúan Nagyi, de John vállai remegni kezdtek. Riadtan odaültem mellé én is.
– John?
– Bocsánat! Nagyon... Nagyon boldog vagyok, hogy férjhez mész és, hogy boldog vagy csak... A házasság az új élet kezdete! Az én életemnek annyi! Tudom önzően hangzik, de nagyon félek! Félek... — szipogta. Lehajolva átöleltem őt hátulról. A hideg ujjait a kezemre szorította, majd visszafordult felém.
– Nagyon jól áll neked ez az öltöny. – motyogta fáradtan. Megköszöntem majd tovább öleltem, amíg el nem aludt. Talán nem helyes ha most tartjuk az esküvőt...Nem! Igorral ezt nem tehetem meg! Visszamentem a nagyterembe, ahol véletlenül a turbékoló Thomast és Gerryt találtam. Gerry a falnak támaszkodott a hátával, míg Thomas felette állt és a derekát cirógatta. Mind a ketten nyugodtnak és boldognak látszottak.
– Oh, itt az én cuki kis leendő vejem! — puszilt meg és ölelt át Martha. — Hű, de kis csinos vagy! Ebből a szerelésből egy gallér se marad a nászéjszakátokon! — mondta nevetve.
– Martha! Ne hozd már zavarba szegényt! –sietett utána Tom.
– Jó, jó! — mondta elhátrálva. Kuncogva néztem őket. Olyan aranyosak együtt. Martha olyan, mint egy tábla csokoládé, tele kakaóval és cukorral, amitől az ember felpörög. Tom viszont olyan mint a sós keksz, jól lakik tőle és mégis szomjas lesz utána. Remek páros együtt mind a munkában, mind a házasságban.
— Annyira cuki vagy. — borzolt a hajamba Martha. Elmosolyodva néztem rá. Hihetetlen egy nő.
— Ne haragudj, már két kávét ivott, megállíthatatlan. — morogta Tom.
– Semmi baj, nagyon remélem, hogy olyanok leszünk a fiatokkal mint ti. — mondtam, mire Tom elmosolyodott és elém lépve a vállamra tette a kezét.
– Olyanok legyetek mint ti. A fiunk boldog melletted és bálványoz téged, mint egy istent. Ismerünk téged, épp ezért tudjuk, hogy milyen nagyszerű vagy. — mondta bíztatóan. Bár én magam is elismerném, hogy nagyszerű vagyok.

Másnap mindannyian repülőre szálltunk és meg se álltunk Párizsig. A fények városa valamilyen mágiát gyakorol az emberre. Átjár a művészet varázsa és a történelemé is. Mi rögtön az Eiffel— toronyhoz mentünk, fel a Jules Verne étteremhez. Philip igéretéhez híven kibérelte a helyet és hívtak egy lelkészt, aki törvényesen össze ad meleg párokat. Mind a ketten átöltöztünk, de a családunk bekötötte a szemünket. Úgy állították minket egymás elé, hogy nem láttuk másikat.
— Igor? — nyúltam előre, mire megfogta a kezem. Egyből megnyugodtam, hogy itt van.
— Itt vagyok, drágám! — szorítottuk meg egymás kezét. Ekkor levették a kendőt, amikor rendbe jött a látásom és a szemem hozzászokott a fényhez, elakadt a lélegzetem.