Királyi esküvő

Harminckettedik

Igor pov.
Berohantunk a kórházba és Vladimir azonnal megtalálta a széken ülő kisfiút.
—Joshua... – lépett mellé.
– Felség? — nézett fel meglepetten.
– Joshua, gyere! Most jobb ha elmegyünk.
– De még kell várnom apát! — motyogta fáradtan. Vladimir aggódva leült mellé és átölelte.
— Sajnálom kisdrágám, úgy sajnálom. — a kisfiú már szipogott.
– Jól lesz... Mindjárt kijön és haza mehetünk... — zokogott fel. Az én szememet is marni kezdték a könnyek. Szegény kisfiú, most teljesen egyedül maradt.

Hazavittük a kisfiút és az én szüleimre bíztuk, akik az egyik parti villában laktak. Ők hétköznapi emberek és jobban értenek az ilyesmihez, mint mi. Vladimir is ott maradt vele egy kicsit. Szegényke elaludt, és sokáig fel sem ébredt.
– Szegény kis drágám...Az apján kívül nincs senkije? – sóhajtotta anyám.
— Nincsenek rokonai, csak ők voltak ketten. – ültem le.
– Nem fogom hagyni, hogy árvaházba menjen! – mondta komolyan Vladimir.
— Vladimir, a Tanuvatu—i árvaház elsőosztályú hely! Nem olyan, mint otthon Amerikában. — mondtam, miközben megfogtam a kezét.
— Tudom, de... Az nem igazi család! Azt szeretném ha igazi családja lenne! Joshua egy nagyon okos fiú, az apja nagyon büszke volt rá! Én csak... Nem hagyom és kész! — dacolt. Most nagyon zaklatott és ilyenkor csak makacskodik, nem gondolkodik. Felkeltem és átöleltem.
— Szerelmem! Kérlek, nyugodj meg! — szorítottam magamhoz és a hátát simogattam nyugtatás céljából.
– Vladimir herceg! — hallatszott a lépcső felől. Mindannyian odafordultunk. Joshua pirosra duzzadt szemekkel állt ott. A karját simogatva sétált oda hozzánk és megállt.
– Joshua, jól vagy? – lépett hozzá a drágám, miután elengedtem.
— Nem akarok gondok okozni és... Maga nem hagy cserben senkit. – motyogta.
— Kedves, hogy ezt mondod.
– Inkább... Hazamennék.
– Nem élhetsz ott egyedül, kishaver! Sajnos csak 12 éves vagy. — kicsit közelebb léptem én is.
— Haza akarok menni. Ott vannak apa cuccai. — könnyezett be.
– Oh, kisdrágám... – léptek oda hozzá a szüleim. Anyám kedvesen átölelte és ringatta kicsit. – Szerintem jobb ha most mindannyian innánk egy kis teát. – hallatszott az ajtóból. Philip és a nagymamája álltak ott.
— Nagyi?
– Azért jöttem, mert volna egy ajánlatom Joshua számára. — mondta Philip a kisfiúhoz lépve.
— Miről van szó? — kérdezte Vladimir.