Királyi esküvő

Hatodik

— Sir Thomas Lionel Goldstein, az angol királyi család tagja, de harmadfokon rokonságban áll Philip királlyal.
– Óh, egy igazi herceg. — motyogta Igor. Mind a ketten felöltöztünk, mint kiderült vettek nekünk új ruhákat. Új ingeket és márkás nadrágokat. Felvettük a ruhákat és elindultunk lefelé. Egy hatalmas asztal végében ott ült a nagymamám és az új nagyapám, valamint meglepetésünkre egy szőke fiatalember.
— Áh! Dragáim, jó reggelt! Bocsánat, de az utolsó percben csatlakozott hozzánk a vendégünk. Bemutatom Philip harmadunokaöccsét, Sir Thomas Lionel Goldsteint. — mutatta be nagyi a fiatal férfit, aki felállt az asztaltól és köszönésképpen meghajolt egy kicsit.
— Igazán örvendek, felség! Ön pedig minden bizonnyal Mr. Ross, a koronaherceg vőlegénye?
— Igen. Één... - motyogta Igor, mintha kétkedést hallottam volna a hangjában. Mind leültünk reggelizni.
— Szóval...Maga Angliából jött?
— Valójában amerikai vagyok. Kanadában nőttem fel. — mosolygott rám Thomas herceg. Igor halkan morgott egyet, mire csak gyengéden oldalba böktem őt.

Reggeli után Igor szorosan fogta a kezem és követtük Jimet a palota folyosóin. A következő egy órában körbevezet minket.
— Erre van a bálterem. Arra lent a konyha és...Az en személyes kedvencem, a koronaterem. — nyitott be a szobába. Követtük és elakadt a szavunk. Négy katona őrködött bent és mikor megláttak minket vigyázzba álltak. A falon kék bársonnyal befedett polcok voltak és mindegyiken csillogó fejdíszek ragyogtak. Koronák, tiarák és ékszerek. Középen, egy üvegvitrinben két külön korona díszelgett alatta egy gyémántberakásos alma és jogar. A korona alatti próbababán pedig egy fehér köpeny.
— Ezek a koronázasi ékszerek. Ezzel fogják felségedet megkoronázni. — magyarázta Jim. Láttam a tükörképem az üvegben, szinte beleképzeltem magam a köpenybe a fejemen a koronával. Egyszerűen hihetetlen az egész.
— Ez? – kérdezte Igor a mellette lévő koronát.
— Az ott a király vagy királynő koronája. Uniszexre lett tervezve egy francia ékszerkészitőtől. Azt hiszem az az öne lesz. — magyarázta Jim. Igor is jól megnézte a koronát. Láttam, hogy nyomott lett.
— Szerelmem, tudom, hogy új ez az egész, de együtt csináljuk. — szorítottam meg a kezét. Erre kicsit megenyhült és végre átölelt. Kimentünk a teremből és a kertbe léptünk ki. Odakint már nagyban pakoltak a szolgálók. Egy kerti parti kellékeit akasztgatták a fákra és egy nagy asztalt terítettek meg. Különböző aprósütemények és édességek, valamint teás csészék kerültek a feher vászonnal betakart bútorra.
— Macaronet? — lépett mellénk az egyik szobalány. Mind a ketten vettünk az édességből.
— Köszönöm, hogy hívnak? — kérdeztem. A lány meglepődött, de válaszolt.
— Rose vagyok, felség.
– Köszönöm, Rose. — mosolyogtam rá, majd Igornak is adtam egy kis sütit és együtt rágtuk el. Nagyon finom volt.
– Szerintem menjünk oda.

Pár perc múlva elkezdtek érkezni a vendégek a teapartira. Kíváncsian figyeltük a különböző korú és nemzetiségű embereket. Igor egy muffint majszolt míg én egy kis narancslét kortyolgattam. Alighogy elfordultam valaki megfogta a kezem és megrázta. Egy ötven feletti hölgy volt az kék ruhában.
– Jó napot! A király vagy a királynő vendége? — kérdezte illedelnesen mire egy pillanatra megfagytam.
— Ööö...Nos... – segítségkérően Igorra néztem, de ő se tudta mi legyen.
— Belladem grofnő ő itt Vladimir Ross koronaherceg, a királynő unokaja és a király hivatalos örököse. — jelent meg Sir Goldstein mellettem. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Igor gyorsan mellém lépett és ekkor vették észre őt is.
— Ő a komornyikja? Hozzon még egy teát ha kérhetem! – nyomta a grófnő a kezébe a poharat.
— Elnézest, ő a vőlegényem! – léptem fel a kedvesemért.