Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

36

A szünet hamar eltelt. Holnap lesz hétfő, ami annyit jelent, hogy iskola. Két hét múlva pedig a bál. A tánccal egész jól állunk, hála Lisanak. Felixről semmit nem tudok. Nem hívott, nekem pedig bevezették a szüleim, hogy minden héten ellenőrzést tartanak. Ilyenkor átnézik a telefonomon a hívásokat és az üzeneteket. Megtiltották, hogy Felix és én találkozzunk. Daehyunnal a csók óta nem beszéltem. A dal kész, minden készen van ami az iskola kezdésre kell. A szüleimmel a viszonyom egyre jobban hasonlít egy romhoz. Amióta nincs itt Felix nem beszélek velük, csak ha kérdeznek vagy valami fontosat mondok nekik.

Reggel felvettem az egyenruhát rendbe szedtem a fejem és indultam az iskolába. Nagyon vártam ezt a napot, végre láthatom Felixet.

- Yiren ! Gyere enni !- kiabált anya a konyhából.

- majd eszek a suliban. - rohantam ki az ajtón. Azt hiszem nekem is le kéne raknom a jogosítványt, nem csak Jennienek. Sokkal gyorsabban ott lennék.

Az iskola kapuját átlépve indultam az osztályterem felé. Szívem a torkomban dobogott két részről is. Az egyik, Byult ismerve biztos az egész iskola tudja, hogy mi volt köztem és Felix között. Másrészről pedig Daehyun. Nem tudom eldönteni, hogy jól tettem, hogy visszacsókoltam, vagy nem jól tettem. Csak az ital cselekedett volna ? Fogalmam sincs. Az osztályteremben csak páran voltak, köztük Daehyun. Majd felrobbannó szívvel közelítettem a padom felé. Letettem a táskámat és helyet foglaltam. Hirtelen egy kéz ragadta meg a karomat kirángatva engem a padból. A folyósóra ráncigált, majd ott neki tolt a falnak, két kezével fejem mellett támaszkodott meg, elzárva előlem a menekülési utat. Mandula vágású szemeibe nézve elveszve éreztem magam. Barna szemei már-már feketén villogtatták magukat. Ahogy néztem biztonság érzetem növekedett, a levegő hőmérséklete forróbb lett, ajkaim kezdtek minél jobban kiszáradni.
Arca kezdett közeledni az enyémhez, amire a levegő a tüdőmben rekedt. Ajkaim elnyíltak egymástól, számítottam erre, de megdöbbentem.

- a buliban. - szólalt meg rekedtes hangján, szívem egy nagyot dobbant hangja hallatán. - nem voltam valami jó modorú. - simított arcomra, a levegőt szaporábban vettem. - elmondok neked valamit, de nem itt. - hajolt nyakamhoz és egy nyálas csókot hintett a bőrömre. A szívem már tényleg eszeveszett tempóban dübörgött odabent. - iskola után a játszótéren. - sutogta fülembe. Kezeit elvette a fejem mellől, kacsintott egyet és bement a terembe. Szívemre téve a jobb kezem kifújtam egy adag levegőt, a másik kezemmel pedig legyeztem a vérvörös arcomat.

- szia Yiren !- rohant felém Chaeyoung.

- szia. - álltam meg előtte.

- Felix lent vár a büfénél. - mutatott a háta mögé mosolyogva.

- már itt van ?- kérdeztem és futásnak eredtem. Egyenesen a büféig futottam, Felix a falnak dőlve állt ott. - Felix ! - szaladtam oda hozzá és rávetettem magam.

- Yiren !- szorított magához. Annyira hiányzott az illata, a közelsége, a hangja, az érintése, egyszóval mindene.

- nagyon hiányoztál !- markoltam az ingje gallérját.

- hát még te.- motyogta.- gyere üljünk le. - engedett el és egy padhoz vezetett.

- anya meg apa bevezette, hogy minden héten átnézik a telefonomat. - döntöttem vállára a fejem.

- hidd el jobb ez így. - tette kezét combomra.

- kinek mi a jobb. - a csengő szó jelezte, hogy ideje lenne vissza menni a terembe.

- menj, nehogy elkés. - biccentett a lépcső felé.

- rendben.- megöleltük egymást és suhantam vissza a terembe.