Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

48

- e-ezt hogy érti ?- döbbentem le. Ketten lettek volna ?

- ikrei lettek volna. A halott magzatot el kell távolítani. - törölte meg kezeit. Kettő gyerekem lett volna ? Ikreim lettek volna, de Byul ezt is tönkre tette. Miért nem tud megülni az a lány ? Miért kell tönkre tennie mindent ?

Felix pov

- Felix, telefon !- szólt a tánc tanár.- hányszor mondjam, hogy némítsd le ?- dorgált meg.

- elnézést. - hajtottam le a fejem és csörgő telefon felé igyekeztem. - igen ?- mentem ki a teremből.

- szia Felix, tudom nem érsz rá, de baj van. - hallottam meg nevelő anyám sírós hangját.

- mi a baj ?- ráncoltam homlokomat.

- Yiren kórházban van. -  még jó hogy kórházban van, hisz vizsgálatokra kell járnia.

- dehát terhes, vizsgálatra kell mennie, ezért nem kell sírni. - mosolyogtam.

- nem érted, Yirent belelökték az üvegbe. Most megyünk a kórházba. - tette le a telefont. Időm sem volt felfogni amit mondott. Telefont zsebre vágtam és vissza mentem a cuccomért a terembe.

- elnézést, sürgősen el kell mennem. - rohantam ki. Ki a csoda lökte bele az üvegbe ?? Remélem nincs semmi baja. A kórházig rohantam, nagy nehezen megtaláltam szüleinket a folyosón. - miért vagyunk a szülészeten ? Ugye nincs nagy baj ?- rohantam oda hozzájuk.

- sajnáljuk Lix..- ölelt át anya sírva. Rosszallóan néztem apámra.

- mi történt ?- toltam el magamtól a nőt.

- most távolítják el a magzatot. - fojtotta vissza könnyeit. Na neeeem

- meghalt ?- könnyesettek be szemeim.

- ketten voltak. - karolta át apa anya vállát.

- ke-ketten ? - döbbenet és mérhetetlen harag járta át egész lényemet. Döbbenet, mert ikreink lettek volna. Harag, mert elvették tőlünk őt.

- igen. - bólintott apa. Reszketeg sóhajt hallattam. Fejemet fogva dőltem neki a falnak. Ezt sose bocsátom meg annak, aki ezt tette. Egyáltalán minek kellett belelökni ? Vagy csak egy baleset lett volna ? Nézzük a dolog jó oldalát, mindenben van valami jó, a másik magzat megmaradt és Yiren is jól van. Remélem. Hosszas várakozás után kitolták Yirent a műtőből, át egy kórterembe. Miután onnan is kijött az orvos bementünk hozzá. Üveges szemekkel meredt az ablakra. Érkezésünkre felénk fordította szomorú és dühös arcát.

- Yiren, kicsim. - ült le hozzá anya. - mi történt ?- vette kezei közé arcát.

- Byul és Daehyun. - ennyit mondott. Izmaim megfeszültek e nevek hallatán. Gondolhattam volna.

- de hogy ?- értetlenkedett apa.

- a boltban belelöktek a hűtőbe. Pontosabban Byul lökött bele. - leültem a másik oldalára és magamhoz húztam törékeny testét. Másodperceken belül hüppögést lehetett hallani. - sajnálom !- markolta meg pólómat.

- nem a te hibád. - toltam el magamtól hogy arcára tudjak simítani.

- de, az én hibám ! Nem lennénk itt, ha nem állok le velük beszélgetni !- túrt idegesen hajába.

- Yiren, nem tudhattad, hogy ez fog történni. - guggolt le apa az ágy mellé és megfogta Yiren kezét. - tudom nehéz, de tovább kell lépni. A másik magzat megmaradt. Gondolj rá. - szorította meg kezét.

- mikor engednek ki ?- terelte a témát anya.

- ezen a napon bent tartanak megfigyelésen, holnap már mehetek haza. - fordította fejét az ablak irányába.

- kettesben hagyunk titeket. - állt fel apa. Megfogta anya kezét és kimentek.

- Felix, sajnálom !- tört ki a lányból a zokogás.

- Jagiya, nem a te hibád ! - öleltem magamhoz. - ne hibáztasd magad. - pusziltam meg feje tetejét. - szóljak a lányoknak ?- simítottam könnyes arcára.

- nem kell. - rázta fejét.

- menj arrébb. - mosolyogtam. Amennyire tudott arrébb ment én pedig mellé feküdtem. Derekánál magamhoz húztam, pólója alját feltűrtem és hasát simogattam. - ő itt a mi pici babánk, még ha el is vesztettünk testvérét, rá mindig vigyázni fogunk. - csókoltam ajkaira. Könnyei keveredett csókunkkal. - szeretlek. - pusziltam meg hasát.

- én is. - bújt hozzám. Telefonom csörgése zavart meg minket. - ki az ?

- Chan. - felálltam az ágyról, egy bátorító mosolyt küldtem Yiren felé és kimentem a folyosóra.

- neked teljesen elment az eszed ??- hangzott el a kérdés mikor fülemhez emeltem a készüléket. - a tánc tanár hívta Jinyoung hyungot miután te kirohantál.

- bocsánat hyung, de ez fontos. - sétáltam az ablakhoz, amelyen keresztül láthattam Yirent. 

- mi lehet ennél fontosabb ?? Ha mégegyszer ilyet csinálsz kirúgnak innen. - hadarta idegesen.

- elvesztettük az egyik magzatot. - feleltem kérdésére remegve. Hallgatás jött a vonal másik végéről.

- Felix...mi történt ?- váltott kellemesebb hangnemre.

- belelökték az üvegbe. - fürkésztem kedvesem arcát. Még mindig potyogtak könnyei.

- kik ?- hallatszott Minho hangja.

- Daehyun és Byul. - szorult ökölbe kezem.

- a kurva ?- kérdezte kiáltva Jeongin.

- MAKNAE !! - kiáltottak rá a többiek.

- igen, az. - mosolyogtam halványan.

- megverjük ?- kérdezte Changbin.

- a ribancot ?- kérdezett vissza Seungmin.

- mi lett veletek ? - kérdezte döbbenten Hyunjin.

- semmi. Na de, megverjük vagy ne ?- tért vissza Changbin a témához.

- Daehyunt ?- kérdeztem most én.

- igen. - egy pillanatra elgondolkoztam milyen jó érzés is lenne összetörni arcát. Megráztam fejem, nem süllyedhetek le olyan mélyre, de mégis jó lenne, de inkább nem.

- nem verekedtek senkivel, Felix te gyere vissza. - simította el a kedélyeket Chan.

- pár perc. - tettem le. Az ablakból még pár percig figyeltem Yirent. Pólóját feltűrte és hasát simogatta.- Baba. - ültem le mellé.

- igen ?- kapta rám  tekintetét. Kezemet kezére tettem.

- nekem most el kell mennem. - döntöttem fejemet vállára.

- nem baj. - simított kezével arcomra.

- este még visszajövök.- pusziltam meg arcát.

- ha nagyon fáradt leszel nem kell. - puszilt hajamba.

- szeretlek. - martam ajkaira. Csókunk végén egy puszit nyomtam szájára.

- én is.