Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

33

Yiren pov

Csak úgy álltam ott. Elrohant. Miért ment el ? Az én hibám, nem kellett volna visszcsókolni. Álltam, közben vizslattam az irányt amelybe elrohant. Utána menjek ? Talán nem jár messze. Na és ha már igen ? Akkor is utána kéne mennem. Megkeresem Jenniet. Ebben a nagy tömegben nehéz lesz kiszúrni, ráadásul sötét van.

Úgy döntöttem nem vacakolok a keresésével és Daehyun után megyek. Kiérve a házból a tavaszi est lágy levegője vett körül. Kellemesen ringató szél cirógatta bőrömet. Körülnéztem sehol nem láttam a fiút. Elindultam az egyik irányba. Itt sincs. Lehet már otthon van, lehet beült valahova. Nem tudom hány óra lehet, de elég késő van. Meg szeretném keresni.

Nagyokat lépkedve haladtam előre. A város szépen ki volt világítva. Fogalmam sincs merre megyek, csak megyek. Már kint vagyok a város szélén gondolom. Elég kevés itt a ház. Mindenhol romok, sikátorok és emberek akiktől most nagyon félek. Talán nem kellett volna ide jönni. Amennyire lépéseim határozottnak tűntek, annyira voltam beszarva is. Azt hiszem nagyon rossz helyre kerültem. Sebességemből visszavettem, a blúzt jobban összehúztam magamon. Inkább visszafordulok. Egy nagy fordulattal abba az irányba kerültem, amiből jöttem. Pár méterrel előttem megláttam néhány alakot szembejönni velem. Itt az ideje parázni. Egyre közeledtünk egymáshoz, egyre húztam össze magam. Elmentem a hangos társaság mellett és sietttem be a városba. Szerintem Daehyun nem erre lesz. Akkor majd holnap beszélek vele.

Lassan haladtam haza felé. Gondolataim Felixre terelődtek. Vajon boldog a barátnőjével ? Tényleg bejön neki az a csaj ? Őszintén megmondom rosszul esik, hogy őt öleli és nem engem. Még mindig érzek valamit iránta halványan, de amit Daehyun iránt érzek, az erősebb. Néha még visszagondolok, milyen is volt vele együtt lenni és milyen is lenne. Ezt a kapcsolatot nem tudjuk tartani, túl sok lenne a veszély. Habár jó lenne vele lenni.
Eszembe jutottak azok az emlékek amik akkor keletkeztek, mikor együtt voltunk. Akkor még abban a hitben éltem, hogy senki és semmi nem állhat közénk. Aztán rájöttem ez nem igaz. Közénk tudnak állni a szüleink. Azt mondtuk kitartunk egymás mellett. Hát ez nem jött össze. Jött az első vita, végül mindennek vége lett.

- megjöttem !- kiáltottam el magam a bejárati ajtóban.

- szia Yiren...wow Jennie csodát művelt. - vigyorgott rám pimaszul a bátyám.

- te kis...! Ezt még visszakapod. - csaptam meg vállát. Nem sokat gondolkoztam, karjaiba borultam.

- minden rendben ?- zárta össze védelmet nyújtó karjait.

- nem. - bújtam hozzá.

- mi történt ?- tenyerével, ami 10 centivel nagyobb mint az enyém, hátamat kezdte simogatni.

- khm...- jött egy hang a konyha irányából. Homlok ráncolva váltam el tőle.

- na ki van itt...- sóhajtottam és elindultam fel.

Teljesen kiment a fejemből Byul érkezése. A pizsamámat kihalásztam, azután mentem a  fürdőbe. Ledobtam magamról a ruhát utána beleszálltam a vízzel teli kádba. Mikor már úgy éreztem eleget áztattam magam kiszálltam megtöröltem magam, felvettem a pizsamát utána mentem a konyhába valami harapni valóért. Főztem teát és anya dugi csokijából loptam pár tábla csokit.

- Yiren, ugye ?- kérdezte a kényes hangú.

- aha. - vontam vállat.

- tudom a kis titkotokat. - amint kimondta a számban lévő teát szinte az arcába köptem.

- milyen titok ?- töröltem meg számat.

- az iskolában úgy tudják testvérek vagytok. Mi lenne, ha elmondanám mindenkinek, hogy együtt voltatok ? Persze azt nem kürtölöm ki, hogy nem is vagytok testvérek. - törölte meg az arcát.

- h-honnan tudod ?- tettem le a bögrét.

- Felix nagyon megbízik bennem. - állt fel a székről. - ezt ki is fogom használni. - sétált elém. Most vettem észre, hogy magasabb nálam. - tönkre foglak tenni. - sziszegte.

- én meg koporsóba, ha nem hagysz békén. Örülök, hogy szeretsz az életemmel foglalkozni, de majd irányítom én. Most pedig...viszlát. - fogtam meg a csokikat.
Feltrappoltam az emeletre és benyitottam Felix szobájába.

- persze, gyere be nyugodtan. - mondta fel se nézve a telefonból.

- te komolyan elmondtad ennek ami köztünk volt ?!- csuktam be az ajtót.

- nem kellett volna ?- ült fel.

- hát nagyon nem. Akár kinek elmondhatja !

- ő nem olyan. Megváltozott. - nyugodt hangja nem nyugtatott meg jelen pillanat.

- de pont olyan ! Pár perce fenyegetett meg, hogy elmondja mindenkinek az iskolában !

- te rémeket látsz. - röhögött ki.

- majd meglátjuk kinek lesz igaza vele kapcsolatban. Jó éjt. - mentem át a szobámba. Miközben ettem a csokit a telefonom csörögni kezdett. Jennie hívott. Ajaj...

- hol a jó tökömben vagy ?!- ordított a telefonba.

- itthon. - azt hiszem talán tényleg meg kellett volna keresnem.

- nekem mikor akartál szólni ?! Hyunjin most püföl egy srácot, mert azt mondta hogy látott téged de nem akarja elmondani hol !- Hyunjin verekedik ?

- szurkolok neki. - ha most ott lennék bíztatnám.

- miért mentél el ?- ment távolabb a zajtól.

- Daehyun megcsókolt. - amint kimondtam sikítani kezdett.

- Úristen ! Te jó ég ! - visított. - ezért mentél el ?- tért vissza a számonkérő hangjára.

- igen. Ott hagyott. - visszagondolva az emlékre egy könnycsepp folyt le az arcomon.

- megcsókolt és itt hagyott ? Lehet megijedt. - erre nem is gondoltam.

- erre nem gondoltam. Általában nem a lányok rohannak el ?- haraptam bele a csokiba.

- biztos nem volt elég önbizalma.

- elég magabiztosnak tűnt amikor belemarkolt a fenekembe. - forgattam a szememet.

- hogy mibe ?! Ahogy látom bevált a ruha hatása. Legközelebb is én öltöztetlek. - mondta boldog hangon.

- nem lesz legközelebb. Tudod, hogy nem szeretek bulizni. - hangosítottam ki.

- hidd el, összehozlak vele. - elpirultam.

- megköszönném. - nevettem vörös arccal.

- visszamegyünk az iskolába összenyomom a fejeteket !- jelentette ki. - vagy bezárlak titeket a terembe.

- az úgy nem lesz izgalmas, ha elmondod. - mosolyogtam.

- kivel beszélsz ?- hallottam Hyunjin hangját.

- Yiren vagyok. - szóltam bele.

- hol vagy ?

- otthon van a kis szemét. - vágta rá Jennie.

- akkor most feleslegesen törtem be az orrát ?

- mit csináltál ?!- kiáltotta Jennie.

- semmit. Akkor minden rendben ?- terelte a szót Hyunjin.

- ami azt illeti nem. - haraptam be az ajkamat.

- mi történt ?

- itt van Byul és Felix elmondta neki ami köztünk történt.

- tudod milyen Felix. Nem tud sokáig titkot tartani. Elmondtam neki egy apróságot és mire haza értem anyám fakanállal várt az ajtóban...- motyogta Hyunjin.

- mit csináltál ?

- kinyírtam véletlen anyám aranyhalát. - hadarta gyorsan.

- erre nincsenek szavak...- nem bírtam ki és elnevettem magam.

- mindegy én megyek aludni. - ásítottam.

- okés, szia. - elköszöntem és kinyomtam a telefont. Felraktam töltőre aztán mentem aludni.