Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

28

Iskola után igyekeztem haza. Felix már otthon van, neki pénteken kevesebb órája van. Még mindig nem tudom kiverni a fejemből azt a puszit, a puha bőrét, az illatát, a közelségét, ölelését. Miért olyan emberekbe tudok beleszeretni akikbe nem lehetne ? Nem szerethetem így, az ő szemében csak egy legjobb barát vagyok.
Szomorúan lépkedtem tovább a járdán. Mire haza értem azt hittem meghalok, olyan lassan haladtam. Betérve a ház ajtaján ledobtam a cipőt magamról aztán mentem a szobámba.
A nappaliban Felix ült közben tévézet.

- szia !- ugrott fel.

- szia, mi ez a nagy vidámság ? - erőltettem magamra egy mosolyt.

- holnap este átjön a barátnőm, Byul. - még a táska is leesett a vállamról.

- az a Byul ? - vettem fel a táskát a földről.

- igen, talán baj ?- váltott szomorú arckifejezésre.

- nem dehogy ! Csak meglepődtem. - ráztam a fejemet.

- akkor jó. - ölelt magához.

- örülök hogy boldog vagy. - váltam el tőle. - holnap este ne várj haza, Jennie elrángatott bulizni. - húztam el a számat.

- csak óvatosan. Figyelj...felejtsük el azt ami történt. Legyünk újra jóban. - nézett rám reménykedve.

- rendben. - örülve ugrottam nyakába.

- ne fojts meg ! - mondta fulladozva.

- bocsi.- váltam el tőle. Végre péntek, felmentem a szobámba és leváltottam az egyenruhát valami kényelmes itthoni cuccra. Majd holnap tanulok. Vissza mentem Felix társaságához, lehuppantam a kanapéra és néztem a bátyámnak a műsorát.- ma volt egy kis bunyó a suliban. - szólaltam meg pár perc csend után.

- mikor ? - hallatszott döbbent hangja.

- utolsó óra előtti szünetben. - pár percig nem mondott semmit.

- kik verekedtek ? - mintha sokkolta volna a hír, pedig ő is volt már benne egy-két verekedésben.

- Daehyun és az egyik felsőbb éves srác. - pupillái még nagyobbra nőttek.

- Daehyun ? Miért ? - tett egy párnát az ölébe.

- azt mondta, beszólt neki az a srác és így akart megvédeni. - figyeltem arcát.

- tökös srác. - tapsolt aprókat.

- de még mennyire. - makogtam halkan.

- hogy mi ?! - kúszott egy hatalmas vigyor az arcára. - csak nem...? - húzogatta szemöldökét vigyorogva, amitől egy kicsi pír jelent meg az arcomon, fejem elfordításával próbáltam takarni arcomat. - szerelmes a húgom ! - kiáltotta és eldobta a párnát, ami neki repült egy vázának, ami leesett a földre és darabokra tört. - hoppá...- kuncogott.

- ezt a te számládra írjuk. - néztem rá komolyan.

- szerelmes a húgom ! - ölelt magához és eldőlt velem a kanapén. - igaz, hogy az egyik legjobb barátomba, de szerelmes !

- jobban örülsz neki, mint én. - tornáztam fel magam ülőhelyzetbe.

- mióta ? - ült fel ő is.

- nem rég óta, pár napja. - rántottam egyet vállamon.

- Yihyun ! - ordította.

- mi ? - tekintetem zavarodott állapotban nézte az előttem fangörcsölő fiút.

- a Daehyun és a Yiren egyben, te buta ! Ha szeretnéd lehet Daeren is...- a mondat végére egyre inkább hallgatott el.

- inkább egyik se ! - tiltakoztam hevesen.