53

1K 54 7
                                    

Az esküvő

Ruhámat adta rám Jennie és Jisoo. Hercegnős ruha volt, dekoltázsnál szív alakú. Nagy fodrai miatt el is takarta növekedő hasamat. Hajamat Chaeyoung csinálta, sminkemet Lisa. Anya öröm könnyeket hullajtva nézett végig rajtam.

- Úristen ! Az én kislányom férjhez megy !- borult nyakamba.

- nagyi is ilyet csinált mikor te mentél férjhez ?- nevettem.

- nem. - vált el tőlem és könnyeit törölgette.

- Yiren, ezt tőlünk kapod. - álltak meg előttem a lányok egy bíbor színű dobozzal.

- lányok, Felixnek kell átadnia a gyűrűt. Igaz most nem gyűrű lesz, de akkor is. - nevettem. - köszönöm. - átvettem a dobozt és kinyitottam. Egy pár fülbevaló volt benne, amik galambot ábrázoltak csőrükben egy száll vörös rózsával. - köszönöm. - könnyesettek be szemeim.

- nehogy itt sírni kezdj ! Tudod milyen nehéz téged kisminkelni ? - förmedt rám Lisa.

- jól van, nyugi. Tudtommal vízálló smink. - forgattam mosolyogva a szemem. A tükör elé sétálva beletettem a fülbevalókat fülembe.

- itt a fátyol is. - jött közelebb Jisoo és a fejemre tette azt.

- köszönöm. - mosolyogtam rá.

- és hol lesz a nászút ?- vigyorgott Jennie.

- Sydney.

- kár, hogy nem tudtatok eddig várni. - nevetett Chaeyoung.

- hát most na. - nevettem velük együtt.

- lányok ! Segítsetek !- kiáltott Lisa mire felé kaptuk a fejünket.

- Lisa ! Te meg mi frászkarikát csináltál ?!- rohant oda Jisoo és kihúzta a hajvasalót. Szegény Lisa egy tincse benne maradt.

- én csak ki akartam próbálni. - hüppögött leszakadt tincsét látva.

- hagyd majd kezdek vele valamit. - sétált hozzá Chaeyoung. Szinte csodát művelt barátnők hajával. Az idő sürgetett minket. Egy kisebb palota udvarában zajlott az esküvő. A palotát szállodává alakították. Hatalmas volt az udvarra, ami meg is felelt nekünk. A kertig anya és a lányok kísértek. Mikor észrevették, hogy megjelentem csend telepedett a népre. Szememmel Felixet kerestem. Hamar meg is találtam. Szemei amint megláttak ragyogtak. Annyira elmerültem szeme látványában, hogy zavartan kaptam el tekintetem.  Öltönybe volt bújtatva, haja hátra simítva, nyakkendője rakoncátlanul lógott nyakába. Sosem tudott jól bánni velük. Ajkaim felfele görbültek. A kérdés elgondolkoztatott, hogy a rokonok miért nem lepődtek meg azon, hogy mi egybe kelünk. Talán csak én voltam a családban az, aki nem tudta, hogy kicsoda nekem Felix. Apa állt mellém, én karjába kapaszkodtam és lassú léptekkel haladtunk Felix felé.

- gyönyörű vagy. - suttogta apa.

- köszönöm. - mosolyogtam rá. Imádkozom most azért, hogy fel ne bukjak ebbe a nagy ruhában. A vendégek közül egyedül Chan mamája volt az, aki nem díjazta frigyünket, most mégis olyan boldognak látszott. Lassan értem oda Felix elé. Apa kezemet Felix kezébe adta és a fiúk mellé állt. Baloldalon a fiúk álltak, jobb oldalon anya és a lányok. - mi történt Chan mamájával ? Olyan boldognak tűnik. - suttogtam Felixnek.

Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon