Aranyvér-trilógia

(16)

Nem szeretem a gyűrűket. Soha nem is szerettem őket, mégis mindkét Black-fiú rávett arra, hogy hordjam az általuk a birtokomba kerülő darabokat. Regulus gyűrűje a hagyományoknak megfelelően a bal kezemen, a gyűrűsujjamon hordom, hiszen az az eljegyzési gyűrűnk. Ellenben azt, amelyik a bátyjától van, a jobb mutató ujjamon feszül. Ennek a gyűrűnek köszönhetem, hogy nem vagyok képes aludni. 

Az ezüstkarika szinte égeti az ujjam, ezért megpróbálom levenni magamról, de nem engedelmeskedik a fizikai erőnek. Amint meglátom a lilás derengését, azonnal kipattanok az ágyamból. Elkezdem forgatni a gyűrűt, majd amikor kék, elengedem. Néhány pillanaton belül pirosan csillog, én pedig azonnal a pizsamába bújtatott testemre kanyrítom a köpenyem, és sietve az udvarra rohanok. Amíg felrohanok a lépcsőkön, a rosszabbnál is rosszabb dolgok jutnak eszembe, végül eszembe jut, hogy még mindig tudjuk a színkódot az idősebbik Black-fiúval, ez pedig egy másik világban talán még aranyos is lehetne. 

Mikor megkaptam tőle a gyűrűpár egyik felét, az általuk küldhető hét színhez jelentést kötöttünk. A feketét használtuk legritkábban, ez azt jelentette, hogy haragszom rád. A sárga a találkozzunk jelentést hordozta, a narancs a megyeket. A zöld a hiányzol szócskát jelentette, a kékkel pedig annyit üzentünk, hogy figyelek rád. A piros a leggyakoribb volt, a legegyszerűbb jelentéssel: Szeretlek. 

Ezer éve nem égetett a gyűrű, hiszen ezzel jelezte, hogy üzenet érkezett a másiktól. A kék jel arra utal, hogy nagy bajban lehet, így szinte rohanok a folyosókon, majd kirontok az udvarra. Igen, néhány jelzéshez konkretizált jelentések is tartoztak, mint például ha segítséget kértünk, vagy találkozni akartunk, a következő szín a helyszínt jelentette, két napon keresztül tanultuk a színeket, hogy rendesen a fejünkbe ivódjanak a jelentések. A piros az udvart és a Tiltott Rengeteget jelképezte, így semmi jóra nem számíthattam, hajnalok hajnalán. 

Néhány percen belül tudatosul bennem, hogy mégis milyen nap van. Telihold. Ezzel még jobban magamra hozom a frászt, hiszen ha ilyenkor segítség kell, ott tényleg nagy baj történhetett. A Fúriafűz felé futva veszem észre, hogy néhány méterre a gyilkos fától két alak ül, kettő pedig fekszik. A lábaimat még ennél is gyorsabban szedem, és a szívem kihagy egy ütemet, amikor Remus mellett James fekszik, véres ingben, hangosan sziszegve. 

-Szentséges Merlin! - érek oda kifulladva melléjük, mire mind a négyen felém kapják a fejüket, és kétségbeesett tekintettel figyelnek. Jóságos Merlin, kérlek segíts nekem! - Sirius, azonnal vidd Remus-t a Gyengélkedőre! - miután a fiú nem mozdul, hanem még mindig engem bámul, szinte rákiáltok: - Mondom azonnal! Peter, vidd Jamest kérlek el a Szükség Szobája elé, és kérj egy... egy bármit! Gyerünk fiúk, mozduljatok, kel fel a nap, nem láthatnak meg titeket mások! 

A fiúk felpattantak, persze az, aki tudott, és azt tették, amit mondtam, én pedig a pince felé veszem az irányt. Lumpsluck professzor hangosan horkol, amikor némító bűbáj kíséretében betörök a szobájába, és az előre elkészített bájitalai közül elveszem, amikre szükségem van, míg a számomra éppen használhatatlanokat visszahelyezem a helyükre. Sosem voltam rossz bájitaltanból, így nem ér meglepetésként, hogy néhány üvegcsén a saját kézírásom olvasom. Miután nálam van két apró üveg, a Gyengélkedő felé veszem az irányt, és a nemrég magamhoz vett láthatatlanná tévő köpeny alatt belopózva azonnal az ott lévő bájitalok felé veszem az irányt. Innen három másik üveget rejtek a zsebeimbe, valamint kötszert és ollót, és Sirius mellé érve elsuttogom, hogy a Szükség Szobájában leszünk. Egy dísztelen ajtó mellett Peter áll, James pedig, minden reményem szerint, bent fekszik. 

Belépve az ajtón egy egyszerű, egyágyas kórházi szobára emlékeztető terembe lépek, de nem nagyon van lehetőségem felmérni a környezetem, hiszen az ágyon már most egy hatalmas vérfolt hagy nyomot. A már megszáradt vér a fiú testéhez ragasztotta az inget, így egy szemrebbenés nélkül vágom le azt róla. 

-Figyelj James, ez egy Álom bájital. Tudod mit fog tenni veled? Álomtalan álomba fogsz merülni, segíteni fogja a gyógyulásod, és nem érzed majd az esetleges fájdalmakat, amit a sebed lekezelése fog okozni. Idd meg! - nem kell kétszer mondanom, a fiú nyögve elfogadja, és a szájába önti a folyadékot. Néhány másodpercen belül már nyugodt arckifejezéssel fekszik az ágyon, így Peter felé fordulok. - Béke Elixír. Feloldja az aggódást, egy kicsit talán megnyugtat. 

A szőke hajú griffendéles azonnal lehúzza a nagyobbacska üveg felét, és végre rendeződik a légzése. Néhány perc múlva, mikor éppen Sebgyógyító és Sebtisztító Főzettel fertőtlenítve törlöm át a sérült fiú oldalát, Sirius ront be a szobába. Némán az elixír felé mutatok, ő pedig kérdés nélkül megissza a bájital maradékát. A főzet lassan kezdi el összehúzni a sebeket, így a bájital jellegzetes gőze az arcomba száll. Rettenetesen boldog leszek ettől, majd a takarót James derekáig húzom, és hagyom levegőzni az éppen gyógyuló sebeket. 

Fáradtan lehuppanok az egyik székre, ami egészen eddig a fal mellett állt, és miután felhúzom a térdeim, a fejem rájuk hajtom. A Vér-Pótló Főzet érintetlenül áll a kis asztalon, amint felkel James, meg kell itatnom vele. Nem ájult el, szóval nagy probléma nem lehet, de azért elég sok vért veszített. 

-Tudod, Adelaide, zseniális, amit az elmúlt háromnegyed órában csináltál, köszönjük - szólal meg legnagyobb meglepetésemre Peter, ezzel megtörve a szobára hulló csöndet. Nem kínos csend volt, mégis örülök, hogy végre vége. A megfelelő válaszon több másodpercig gondolkodom, majd végül halkan válaszolok. 

-Nem tettem semmi különlegeset, a javasasszony is csak ezt tette volna. 

-Csakhogy te nem Poppy vagy, hanem egy hatodéves diák, akinek gyűlölnie kellene minket - vágja rá a fiú, mire halkan elnevetem magam. 

-Peter, nagyon szívesen segítettem, de nem tettem semmi eget rengetőt - nézek fel a fiú fáradt, kék szemeibe, majd felállok, és megtapogatom az ágyon fekvő oldalát, és boldogan állapítom meg, hogy lassan, de gyógyulnak a sebei, majd miközben Sirius beszélni kezd, még egy adag főzetet felkenek a sebekre. 

-Ade, elvetted James fájdalmát, minket megnyugtattál, James pedig ebben a pillanatban is gyógyul, neked köszönhetően. Egy szó nélkül rohantál az udvarra hajnalok hajnalán, és egy rossz nézést sem kaptunk, pedig igaza van Peternek, ha valaki megérdemelné, azok mi vagyunk. Nem érdekelt téged az, hogy kik vagyunk, csak az, hogy szükség van a tudásodra és a segítségedre. Nem véletlenül ült a fejeden a Teszlek Süveg hét és fél percet, te megtestesíted az összes házat, egyetlen személyben - egy pillantásommal a fiúba folytom a szót, majd újra James felé fordulok, aki épp elkezd ébredezni. Amint levegő után kap, hangosan felnyög, én pedig szinte azonnal leöntöm a torkán a Vér-Pótlóval teli lombik tartalmát, ő pedig nagyokat lélegezve visszahanyatlik az ágyba, majd egy újabb adag Álomital után ismét álom borul az elméjére. 

Sziasztok Cukkereim!
Elsősorban remélem, hogy tetszett ez a kis rész is, kiderült egy kevés Adelaide csodálatosságából, és bevallom, az ilyen "apróságok" miatt szeretem ennyire a karaktert már azóta, mióta kiugrott a rejtett gondolataim közül.
Másodszor, a történet ezen fejezete egy apró pontos eltér a valóságtól, mivel 1978 áprilisában a telihold egy vasárnapi éjjelre esett, huszonharmadikára. A történetben szombat van, hiszen kellett nekem egy üres nap, amikor nem kell senkinek órára mennie, nincs jelenése sehol, szóval ezért a módosításért elnézést kérek. Na, nem is húzom tovább, remélem találkozunk legközelebb.
Merlin és a csillagos ég csodái legyenek veletek, Kíra