Aranyvér-trilógia

(19)

Adelaide

A belső udvaron egyetlen lélek sincsen hármunkon kívül, az én szívem pedig eszeveszett tempóban dobog a két Black-fiú között ülve. Az esti némaságban tökéletesen hallom mindkettőjük lélegzetvételét, a jövőm és a múltam között ülve pedig egy gyors halálban reménykedem, és Merlinhez fordulva könyörgöm, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget, hiába kínos, mert végre otthon vagyok. A szívem gyors tempója csak akkor kezd el lassulni, mikor Regulus a kezemet megragadva az ujjaimmal kezd el játszani, de egyikünk sem veszi le a tekintetét a csillagokról. Mindhárman az eget figyeljük, az egyetlen különbség, hogy ők értenek is hozzá, én pedig éppen csak nem fogok megbukni az Asztronómia vizsgáimon. Ajkaimra halvány mosoly kúszik, ahogyan felismerek néhány csillagképet. A némaságot Sirius töri meg, amikor megköszöröli a torkát, és beszélni kezd hozzánk, Regulus ujjai emiatt egy másodperc alatt elengedik az enyémeket. 

-Nem állt szándékomban egyikőtöket sem ennyire megbántani, sajnálom. A legfontosabb emberek vagytok az életemben, és szeretlek titeket, mindkettőtöket. Utálhattok, de soha nem fog a szeretetem elmúlni irántatok - Regulus és én némán ülünk továbbra is, próbáljuk feldolgozni a testvére néhány mondatos vallomását. Mikor a csönd elkezd kínossá válni, mindhárman hangosan sóhajtuk, ugyanabban a másodpercben, ezután pedig halkan nevetni kezdünk. Ebben a pillanatban pedig egy kósza gondolat suhan végig a fejemben, miszerint a lelkemnek nem egy párja van, hanem kettő, és az, hogy végül Regulus felesége leszek, az csak a véletlen műve. Ezt a gondolatot gyorsan az agyam egy távoli zúgába száműzöm, és én válaszolok Sirius vallomására elsőként. 

-Nem utálunk. Én legalábbis nem. Hiányozni fogsz, Sirius - szólalok meg felé fordulva, és szinte azonnal vissza is fordulok a csillagos ég felé, az idősebbik Black pedig egy megkönnyebbült sóhaj után, reménykedő tekintettel fordul az öccse felé. Regulus bocsánatkérő tekintettel a bejárat felé biccent, én pedig egyből megértem a célzást, és felállok. Egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajolok, majd egy gyendéd és gyors csókot nyomok a leendő sógorom arcára, ezután pedig elsétálok a két fiú közeléből. A két fiú hosszú perceken keresztül  beszél, legalábbis a szájuk mozgásából erre a következtetésre jutok. Talán már öt perce is az ajtóban állok, mikor mindketten felállnak, és egy testvéri öleléssel búcsúznak. Sirius az ellenkező irányba indul el, tekintetemmel pedig egészen addig követem a teste körvonalait, amíg fekete kutyává változva el nem tűnik a sötétben. Regulus nagyot sóhajtva áll meg mellettem, majd egy-egy mosolyt kicsikarva megunkból, egymás kezét szorongatva, elindulunk a pincébe. 

-Ade, drágám, kicsit sokat ittál, nem gondolod? - suttogja a fülembe Regulus, miután a kanapéra huppanva átkarolja a vállam. Az óra kisebbik mutatója már bőven elhagyta az egyes számot, és közelebb jár már a ketteshez, az idő elszaladt mellettünk. Nemtörődően megrántom a vállaim, majd egy újabb pohár Sziporkázó Pezsgő után nyúlnék, de a vőlegényem a kezem megragadva kivezet a klubhelyiségből. Felesleges lenne tiltakoznom, és egyébként nem is akarok, szóval némán követem őt. Magunk mögött hagyjuk a pince folyosóit, majd néhány lépcsőforudló után megérkezünk a második emeletre. Az ajtó, ami előtt megállunk, a prefektusi fürdőbe vezet. Egy pálcamozdulattal feltárul a helyiség, és miután bevezet, magunkra zárja az ajtót. 

A helyiségben, amely akkora, mint a hálótermünk a lányokkal, sötétség uralkodik. A fiú a függönyöket elhúzva beengedi a fogyó Hold fényét, így a szemeim elé tárul a hatalmas, szinte medence méretű fürdőkád, amelyben ma végre valahára megmártózhatok. Még soha nem voltam prefektusi fürdőben, nem vonzott a dolog, de ezután biztosan itt leszek minden egyes nap, Regulus társaságában. A gondolataim zavarosak, nem tudok tisztán gondolkodni, és Regulus gyengéd, azonban erős vezetése megszédített, így a fal mellett lévő apró padra lehuppanva, a szemeimmel követem a mozgását. Néhány csapot megérint a varázspálcája hegyével, azokból pedig erős sugárban kezd el folyni a víz, hogy feltöltse vízzel a kádat. Egy erős illatú habfürdőt önt bele a nagyjából tíz centiméter magas, áttetsző víztömegbe. Abban a pár percben, amelyekben Regulus előkeresi a saját törölközőjét és köntösét nekem, a terem hideg ablakaira kicsapódik a pára, valamint az apró vízcseppek megtapadnak a bőrömön és ruhámon is. Pillanatokon belül elálmosodok, a meleg és az alkohol együttes, bódító hatása az álomvilág szélére remít, viszont a leendő férjem egy gyengéd mozdulattal a lábra állít engem, majd aranyos semmiségeket suttogva nekem, segít kibújni a ruháimból. 

-Nem értelek, Reg - mondom a fejem csóválva, a víz tetején fekve, miközben a fiú egyik kezét a lapockáim közé, a másikat pedig felső combomra helyezve tart a víz tetején. Tíz, sőt húsz percig kérleltem, hogy szálljon be mellém, mire végre igenlő választ kaptam. Pillanatokon belül meg is bántam, mivel az alkholtól bódult elmém éppen elkezdett józanodni, a fiú érintése azonban részegebbé tett, mint az a hét pohár Sziporkázó Pezsgő. 

-Részeg vagy, Ade, még szép, hogy rajtad hagytam a fehérneműd - mondja, miközben szemeit végigvezeti a majdnem meztelen testemen.

-Józanabb vagyok, mint hiszed - felelem, majd kezeiből kifordulva függőleges testhelyzetbe állítom magam, és szorosan magamhoz ölelem őt. Jobb kezét végigvezeti a hátamon, majd ujjai eltűnnek a hajszálaim között, bal tenyere pedig határozottan simul a derekamra, ezzel szorosan magához húzva engem. Amint az ajkaink találkoznak, libabőr fut végig a testemen, kezeim pedig önálló életre kelnek és a vállaiba markolnak. A csókunk egyre jobban mélyül, mi pedig kezdünk kifogyni a levegőből. Amint egy pillanatra elhúzódunk egymástól, jobb tenyerem a mellkasára helyezve érzem, hogy a szíve eszeveszett tempóban dobog, az enyémmel ugyanazon ritmusban. Tudnia kell, hogy szeretem. 

-Regulus -  suttogom, mire ő egy kósza, szőke és vizes hajtincsemet a fülem mögé tűr, és kérdőn a szemeimbe néz. Amint találkozik a tekintetünk, az egyszerű kis szó szinte hezitálás nélkül legördül az ajkaimról: - Szeretlek, Regulus Black. 

-Szeretlek, Adelaide Selwyn - mondja, szavait pedig csókkal pecsételi meg. Ebben a csókban több van, mint szerelem. Ebben benne van a jövőnk, a múltunk és a jelenünk is, én pedig elrugaszkodva a fürdőkád aljától, lábaim a dereka köré tekerem. Érdes ujjainak nyoma biztosan látszódni fognak holnap, olyan erővel szorítja a csípőmet. Ajkaimmal elszakadok az övéitől, és lecsókolom magam egészen a nyakáig, ő pedig mélyeket lélegezve próbálja tartani magát, azonban egy percen belül már rendszertelen levegővétellel indul ki a vízből, miközben még mindig a karjai között tart. Egy fekete törölközőre fektet, majd fölém hajolva azt suttogja nekem:  - Te leszel a halálom. 

-Te pedig az enyém - suttogom vissza. 

Sziasztok!
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, ADELAIDE! Igen, drága főhősnőnk május huszonnyolcadik napján született. Ma lenne éppen hatvan étves. 
A hatalmas késés ellenére remélem tetszett ez a rész, ha igen, mindenképpen hagyjatok nyomot magatok után! Imádtam írni, annyira cuki lett, egyszerűen elolvadok! 
Merlin legyen veletek, két hét múlva találkozunk, Kíra