XI.

2.1K 97 6
                                    


- Csak valld be, hogy mennyire igazam van! — sandította rám a fejét Melanie, akinek a kezében ott lapult a várva várt szerelmes levele.

- Ha most azt mondanám, hogy nem akkor változtatna a tényen? — pislogtam rá unottan, miközben a karjaimban elkényelmesedett kisembert egy könnyed mozdulattal emeltem fentebb, mielőtt a földön koppant volna.

- Nem. — vágta rá könnyedén, majd idegbajosan feltépte a levelet és szemeivel türelmetlenül haladt át a sorokon, majd megállt, gondolván, hogy a végére ért és ködös tekintettel szugerálta az utolsó pár szót.

- Na? — álltam mellé kíváncsiskodóan a levél felé görnyedve.

- Felvettek! — nevette el magát elcsodálkozva saját siker élményén.

- Tudtam, hogy felfognak! — pusziltam bele a hajába, mire egy önfeledett vigyorban részesültem a nővéremtől.

- Mondta a nénéd, hogy megcsinálja, nem de? — húzódott Maxiehoz, aki elvigyorodott nagynénje idételenkedésén. Melanie átvette tőlem a gyerkőcöt és boldogon rohant anyához, hogy közölje teljességel sikeresen vették fel Monacoba az egyetemre.

Kezeimet összekulcsoltam a testem előtt, halvány mosolyom azóta sem tűnt el, mondhatni kissé elkalandoztam a gondolataimban.

Ez a pár hét szinte csak repült. Követni sem lehetett. Reggelente amikor felkeltem, azt sem tudtam, hogy most melyik napra ébredtem. Az életem teljesen megváltozott. Azok a hajnali ébrenlétek, álmatlan éjszakák bizonyítják a szemem alatti csúf lila karikákat, de megéri érte csinálni. A gyerek egyre jobban csak nő. Mára már csak úgy vigyorog reggeltől-estig a kis fogatlan mosolyával, lábaival és kezeivel pedig játékosan rúgkapál. Kis szőke haja, babakék szemei és a durcás arca az, ami miatt minden pénzt megér ezt a nehéz korszakot végig csinálni, még ha a fáradalomtól állni sem tudok, sőt a nevemet sem tudnám megmondani hosszabb éjszakákon, de csak idő kell és túl jutunk ezen.

- Hedda, olvastad már? — apa az érkezésével visszarángatott a valóságba a gondolataimat háttérbe rekesztve. Megállt mellettem, majd a tenyerében pihenő telefont az enyémbe adta. Értetlenül ráncoltam meg szemöldököm. — Csak olvasd el! — tolta hozzám közelebb a mobilkészüléket. Kíváncsian olvastam el a főcímet, amin már meg sem lepődnék ha nem az lenne.

"Cáfolják azt a hírt miszerint Max Verstappen-nek gyermeke született volna!"

- Ki a fene cáfolja? — motyogtam értetlenül.

"Hedda Vettel (21) német modell Kisasszony, jól ismert Sebastian Vettel legkisebb testvére, aki tavalyi évben a pletykák szerint Max Verstappen (23) holland pilótával alkotott egy párt.
A hallottak szerint a szívtipró románcuknak hamar vége szakadt, mert a holland pilóta visszatért exbarátnőjéhez, Dilara Sanlik-hoz. Az újévet a pár már külön töltötte. A közösségi oldalakon mindkettő teljes elnémulást mutatott, amíg Hedda Vettel posztolt egy képet májusban, amin egy méreg drága jacton tölti az idejét Kelly Piquet-tel Brazíliában. Nem is lenne ezen semmi érdekes, ha gömbölyödő pocakja nem szerepelne a képen.
Max Verstappen nem nyilatkozott erről. Hedda Vettel-t nem tudta semelyik stáb sem elérni.

A következő képet Hedda Vettel októberben posztolta ki, kisfiát a kezében tartva egy kórházi ágyon. Max Verstappen-t ezután sem tudtuk szóra bírni efelől.

Ma látott nap világot a hír a Red Bull istállójának egyik fontos emberétől, miszerint Hedda Vettel csak kihasználja a holland feszélyeztetett helyzetét, hogy ráhivatkoztassa a gyermeket a népszerűségének fenntartása érdekében."

𝚂𝚣í𝚟 𝚍𝚒𝚔𝚝á𝚕 //𝙼𝚅 𝙸𝙸.//Where stories live. Discover now