XX.

1.8K 88 15
                                    


Az éjszakát a spanyol híradó, majd az éjjeli szappanoperák nézésével ütöttem el, míg álmosodni nem kezdtem. Nyakig betakarózva bámultam, ahogy azt hiszem Alejandro és Julia éppen veszekednek a lépcső mellett és mily meglepő módon Julia legurul a lépcsőn fél óra hosszáig. Annyira nem éreztem már semmit csak, hogy minden boldogságom Julia zuhanása volt. Nem vagyok szadista, csak a semmit tevés ilyeneket kényszerít ki belőlem. Már nem próbáltam meg Max után menni és a képébe ordibálni, hogy nem vagyok szívtelen. Nem csak magamnak hazudnék akkor. Igaza van, tényleg. Be kell bizonyítanom mindenkinek, hogy jobb ember is tudok én lenni. Nem drámázhatok örökké, mint Alejandro, vagy Julia, aki még mindig zuhan. Lassan öt perce. Ilyen nagy az a lépcső? 

- Hedda nézel velem és Daniel-el filmet? — dugta be a fejét az ajtón Lando és érdeklődve pillantott rám. Szinte be sem mert lépni. Nem tudom, hogy mire számított, talán arra, hogy most hozzá vágok valamit, de én sosem bántanám Landot, vagy ilyen erőszakosnak ismernek?

- Persze. Mit nézünk? — másztam ki az ágyból.

- Bad boys-t. — mosolyodott el. — Vagy valami mást szeretnél? — kérdezte azonnal.

- Nem, dehogy. Tökéletes a Bad boys.

- Pontosabban a második részét nézzük.. — emelte fel a mutatóujját, mire kilöktem az ajtón.

- Lando az is tökéletes, na indulj! — utasítottam nevetve. Lando megkönnyebbülten fújt ki egy csomó levegőt és Daniel is, amikor mindketten vigyorogva jelentünk meg a szobájukban. Daniel az ágy bal oldalán feküdt és várt minket. Kérdés nélkül lefeküdtem mellé, Lando pedig a jobb oldalamra és magunkra húzta a takaróját. — Szóval ti így alszotok.. — jegyeztem meg szórakozottan. Daniel mosolyogva a szemét forgatta.

- Ne is mond! Már félek a kölyöktől.. — szörnyülködött. Lando az oldalára feküdt fejét a vállamhoz nyomva.

- Igen, mostmár én is.. — röhögtünk. Daniel elindította a filmet. Láttam már korábban, úgyhogy nem volt újdonság, csak egy két részletet felelevenítettem, de ugyanolyan megunhatatlan és szórakoztató volt, mint korábban. Az első egy óra hossza után kezdtem lentebb csúszni a párnára és én is hasonlóan összekuporodni, mint Lando. Daniel is kissé fáradt volt már, főleg, hogy ők a futam után jöttek azonnal ide és még medencéztek is órakig, mint a gyerekek. Lando hátamnak nyomta az övét, én pedig Daniel vállához nyomtam a fejem, aki egyik karját a feje mögé tette, hogy kényelmesebb legyen. Már csak arra emlékeztem, hogy Tapia túszul ejtette Syde-t, mert valószínűleg bealudtam.

~

- Hol vagytok már? — rontott be az ajtón Pierre, őt követte Isa. — Ti mit csináltok?

- Nem igaz, hogy nem látod! Alszanak Pierre! — magyarázta Isa.

- Azt látom, de Hedda.. — folytatta. — Hedda kelj fel! Mit keresel itt? Hedda! Lando szállj már le Hedda-ról! — lépdelt felénk Pierre, vagyis csak sejtettem, mert továbbra sem moccantam. Pierre lerántotta rólam a takarót, mire utána kaptam. Lando lába belefúródott a hasamba, mert hajnalba rám dobhatta, én pedig Daniel mellkasán támaszkodtam. Te jó ég.

- Srácok ébresztő! Gyertek le reggelizni, mert kell az energia! — csapkodta össze a tenyerét Isa. — Megyünk túrázni tudjátok! — mit tudunk? Lando nyöszörögve fordult a hátára csak, hogy ott már nem volt ágy, ezért lefordult a padlóra a takaróval együtt. Mindenki lerántja rólam, nem hiszem el! Utána kaptam, de ugyan már nekem sem volt ágy, ezért fejjel előre zuhantam. Landot szájon vágtam és centiméterekkel az ágyéka mellett zuhant el a lábam. Szerencséje volt.

𝚂𝚣í𝚟 𝚍𝚒𝚔𝚝á𝚕 //𝙼𝚅 𝙸𝙸.//Where stories live. Discover now