V.

2.3K 84 6
                                    

[Bocsánat, hogy ilyen rövid lett és unalmas :( ]
- 2 héttel később -
30. Hét

- TUDOM MI LESZ A NEVE! — rontottam be hajnalba Kellyhez, aki nekem vágott egy párnát.

- Na, kivele.. — fordult fáradtan felém majd bebújtam mellé az ágyba. Ő átölelte a derekam és egymáshoz bújva pihentünk tovább.

Ezek lesznek az utolsó napok, amiket itt töltök velük, ugyanis az orvosom szerint ideje hazatérnem, mert a későbbiekben nem terhelhetem már magam. Június elején fog értem Seb és anya jönni, azután pedig már csak a babára fogok várni otthon.

Borzasztóan sajnálom, hogy haza kell mennem, de őszintén nem akarom, hogy a fiam brazíliában szülessen. Azt akarom, hogy a szülő hazámban, ahogy én is.

Nagyon hiányozni fog majd mindenki, főleg Kelly, aki a legfontosabb személy szerepét tölti be az életemben. Mellettem állt a nehéz időszakomban és kihúzott abból. A nővéremnek tekintem. Annyira hálás vagyok neki, hogy el sem tudom azt mondani.

- Sokáig gondolkoztam rajta.. — törtem meg a csendet. — igazából anya adta az ötletet, persze előtte is volt elképzelésem, de..

- Kinyögöd még ma, vagy kiküldelek! — förmedt rám türelmetlenül Kelly, mire elkacagtam magam.

- Maximilian Hidde. — mosolyogtam magam elé, igaz ezt a sötét szobába úgy sem láthatta, de akkor is boldog voltam amikor a fiam nevét kimondtam.

- Kis drága.. — motyogta Kelly. — Verstappen vagy Vettel? — síri csönd állt közénk, ugyanis fogalmam sincs, hogy mit mondjak erre. Nem tudom, halvány lila gőzöm sincs, hogy melyikünk nevét viselje majd. Szeretném, ha az apjáé lenne, de hányingert kapnék valahányszor hallanám. Szóval inkább az enyémre voksolnék.

- Mindenképpen Vettel! — szögeztem le. Kelly nem szólt semmit, persze tudhattam, hogy mit gondolt.

- Maximilian Hidde Vettel? — kérdezte furcsálva.

- Igen! — vágtam rá magabiztosan. Kelly hümmögött egyet.

- Szép neve lesz a keresztfiamnak..

- Azért ennyire ne szállj el magadtól! — nevettem el magam, amibe Kelly is becsatlakozott, azután már nem tudtunk elaludni és az egész éjszakát végig beszéltük.

- Azért ennyire ne szállj el magadtól! — nevettem el magam, amibe Kelly is becsatlakozott, azután már nem tudtunk elaludni és az egész éjszakát végig beszéltük

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Reggel miután felkeltünk, megreggeliztünk, majd elindultunk a szokásos hajókázásunkra Penelopeval.

Fantasztikusan telt az is, de persze mindig előttem lebegett az a keserű érzés, hogy nemsokára már haza kell mennem.

𝚂𝚣í𝚟 𝚍𝚒𝚔𝚝á𝚕 //𝙼𝚅 𝙸𝙸.//Where stories live. Discover now