Öʀᴏ̈ᴋᴏ̈ʟᴛ sᴏʀs《Jules Bianchi》

15.rész

Lisa Schumacher

-Felkészültél?-tettem a kezem a kilincsre és kinyitottam a hotelszoba ajtaját

-Erre fel lehet eléggé készülni?-kérdezett vissza a francia

-Jogos.-motyogtam és beálltunk a liftbe-Csak az jár a fejemben, hogy mi lesz, ha kikaparják egymás szemét?!

-Reménykedjünk benne, hogy felnőtt ember létükre van annyi eszük, hogy megtűrjék a másikat maguk mellett. A végén még szövetkezni fognak ellenünk és kivégeznek.

-Édes drága egyetlen szerelmem, most az lenne a dolgod, hogy bíztass nem, hogy összeesküvéselméleteket gyárts és elárassz velük.

-Hupsz, bocsi kincsem, nem akartam.-húzott magához és puszit nyomott az arcomra

-Nem hát...-horkantottam és kiléptem a mozgó fémdobozból-Akkor találkozunk a pályán.-biccentettem felé és a kezemben tartott kulccsal kinyitottam a bérelt kocsim ajtaját. Abban a pillanatban Helena is kiérkezett a hotelből  és fülig érő  szájjal közeledett felém.

-Gyönyörűséges reggelt és minden hasonlót. Szálljunk kocsiba és induljunk, mert rohadt hideg van.-nyitotta ki az anyósülés felöli ajtót és bepattant a kocsiba-A fene egye meg, itt sincs melegebb.

-Jó reggelt neked is Strauss kisasszony. Csak megjegyezném, hogyha nem miniszoknyába és vékony ingbe öltöztél volna, akkor most nem lenne bajod a szokásos reggeli hideggel.

-De hát te inkább nézel ki eszkimónak, mint Lisa Schumachernek.-nézett végig rajtam, miközben kikanyarodtunk a hotel parkolójából.

-Erről beszélek. Én úgy öltöztem, hogy ne fázzak reggel és ne süljek meg délután. Vegyél példát rólam.

-Majd egyszer. Jut eszembe, hol van Jules? Na mi van, összevesztél a lovagoddal?

-Mi? Dehogy! Ilyesmiről szó sincs, csak most külön kocsival kell mennie. Majd találkozunk vele a pályánál.

-Úristen, már nem is emlékszek, hogy mikor voltam utoljára versenyhétvégén. Mikor is volt?

-Nehéz kérdés.-jegyeztem meg-Hmmm... Nem is tudom. Talán...-gondolkodtam el-...talán 2010-ben.

-Az bizony nem tegnap volt.

-Hát nagyon nem. De ami azt illeti én sem vittem túlzásba. Azért jó úgy jönni a versenyekre, hogy nem csak apa emlékét és nevét őrzöm , hanem van is valaki, akinek teljes szívemből  szurkolhatok és kiüvölthetem a torkom.

-Majd váltogatjuk egymást, hogy ne maradj hang nélkül. Azt akartam kérdezni, hogy az öcséd miért nem jött most velünk?

-Ennek több oka is van. Azt egyik, hogy tanulnia kell és ez még úgysem változik, hogy elméletileg nyári szüneten van. A másik oka pedig, hogy ezúttal rád kell vigyáznom , nem menne mindkettőnek  a figyelése egyszerre.

-Ha most lenne valami a kezem ügyében becsület szavamra hozzád vágnám. Rám vigyázni? Ez most komoly?

-Tudom, hogy milyen szeleburdi vagy és az emberek között a fejedet is elveszítenéd.

-Nem is iga...jajj de, ez tényleg igaz.-nevette el magát kínjában

🅇 🅃🄸🄼🄴 🄻🄰🅃🄴🅁

-Pszt. Itt vagyok.-suttogta Jules egy épület mellől-Szia kicsim.-ölelt magához mikor mellé értem és egy cuppanós puszit nyomott a homlokomra

-Szia szerelmem. Minden rendben, nem történt semmi az úton?

-Csak annyi baby, hogy más ült a helyeden az anyósülésen. Hiányzott a pofid onnan.