Öʀᴏ̈ᴋᴏ̈ʟᴛ sᴏʀs《Jules Bianchi》

2.rész

~Lisa Schumacher~

Dühösen léptem ki és csaptam magam a hatalmas franciaágyra egy jóleső habfürdőt követően. Az agyam csúfot űzött belőlem és megszámlálhatatlanszor visszajátszodta a Marussia pilótával való találkozásom. Már ha ezt találkozásnak lehet minősíteni. Megválaszolatlan kérdésekkel maradtam. Például, hogy miért éltem meg olyan különleges és egyedinek azt a pár pillanatot? És miért sietett el csak úgy bemutatkozás nélkül? Mi a fene volt ez az egész? És miért Nando és Mick előtt kellett ennek megtörténnie? Talán másképp nem süllyedtem volna szégyenemben.

Kezeim közé temettem arcomat és próbáltam az elmúlt egy óra történéseit kiverni a fejemből. Még szép, hogy nem sikerült, de egy próbát azért megért. Végső elkeseredésemben telefonom után nyúltam és írtam egy üzenetet anyunak, miszerint nem szúrtuk le egymást és jól vagyunk. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a szobában vacsorázással és fürdőzéssel igencsak eltelt az idő és vészesen közeledünk az éjfélhez. Fáradt voltam és mivel holnap sok ember előtt kell jópofiznom, így hamar magamra kapkodtam a pizsimet. Azonnal be is bújtam a takaró alá, de amint elhelyezkedtem kényelmesen, eszembe jutott a tesóm. Azért meg kéne nézzem, hogy kibogozta e magát, miután rácsaptam az ajtót.

Félreértés ne essék, imádom az öcsémet és semmiért sem cserélném le. Gyakran megesik, hogy belefojtanám egy kanál vízbe, de attól még az én kis szöszim marad. Az a hét év korkülönbség, ami köztünk fennáll persze sokszor meglátszik, főleg mikor fontos döntést kell hozni. Én már érett felnőttnek számítok a 21 évemmel és a döntéseimet is ehhez méltóan kell meghozzam. Apa állapota miatt pedig méginkább felelősségtudóbb lettem. Mick még fiatal, sok dologról nem értheti, hogy miért teszem. Azt sem értette, hogy miért nem fogunk nyilatkozni apát illetően. Erre az elhatározásra rengeteg átalvatlan éjszaka, veszekedés és kompromisszum árán jutottunk el anyával és apa PR csapatával.  Mick ebből csak annyit volt képes felfogni, hogy amit megtudunk, az a négy fal közt marad. Az emberek várják a jó híreket Michael Schumacher gyógyulásáról, de jelen pillanatban is az életéjért küzd tudat alatt. Mick rá emlékeztet. Minden nap minden órájában. Álmodozó és céltudatos, minden bizonnyal remek utódja lesz apának a motorsportok világában. Támogatni fogom, még akkor is, ha először lecsaptam volna az elhatározása miatt. Veszélyes vizekre akar evezni és nekem nem áll jogomban megállítani benne, ugyanis ez az álma. Rettegni fogok mindig, mikor kocsiba ül, de ugyanakkor mérhetetlenül büszke is leszek, amikor győztes mosollyal sétál fel a pódiumra.

A legnagyobb csendben tettem meg a két ajtó közti távot és kopogtam be az öcsémhez. Fordult a kulcs a zárban és amint kinyílt az ajtó egy holtfáradt Mickel találtam szembe magam.

-Bemehetek?-húztam el számat és miután odébbállt  egyből besliszkoltam mellette.-Felköltöttelek?-ültem az ágy szélére, ami tele volt pakolva plüssökkel-Elférsz te is a macik között?

-Nem aludtam. Nem tudtam aludni, mert minden idegen és az imádott nővérem sincs itt mellettem.

-De igen, gyakorlatilag melletted vagyok, egy szobával tovább.-mutogattam, de csak egy szemforgatást kaptam válaszul. Őszintén, kicsit megesett rajta a szívem, ahogy ott állt előttem és durcizott. Olyan aranyos, amikor ráncolja az orrát, ha valami nem tetszik neki. Amilyen kicsi makacs, még a fejét is elfordította, csak azért, hogy ne kelljen a szemembe nézzem.

-Jólvan szöszi, itt maradok veled.-adtam be a derekam, mire azonnal győztes vigyor ült ki az arcára-Jaj nem, nem, nem! Ne vigyorogj mert itt hagylak.-álltam fel az ágyról és pár lépést hátráltam az ajtó fele

-Befejeztem.-komolyodott el azonnal és beszökött a plüss állatkertbe

-Oké, vedd innen azt a plüss struccot, kiráz tőle a hideg és nem férek el.