~Lisa Schumacher~
A kiskutyaszemek mindig bevállnak, ha Fernando ellen vetem be őket. A vasakarata hamar meginog és mikor szemforgatva sóhajt már tudom, hogy nyert ügyem van. Csupán két perc alatt elértem, hogy tegyünk egy nem túl rövid látogatást az aranyos kis kengurukhoz.
-És te mit is értettél a nem túl rövid látogatás alatt? Már nem azért, mert sietek bárhova is, de a nem túl rövid idő mindenkinél szobjektív és vacsoráig vissza szeretnék érni a hotelbe.-tudatta a mellettem vezető Alonso
-Ahogy hallom még mindig szereted a hasad. Egyes dolgok sosem változnak.-ráztam a fejem nevetve-Egyebként még én sem tudom. Az egy óra minimum, de attól is függ, hogy vannak e kicsik. Ha igen, akkor a látogatás elhúzódhat akár két órára is.
-Mi a fenét tudsz nézni rajtuk két órán keresztül?-horkant fel Mick a hátsó ülésen, mire én hátra fordultam hozzá és durcásan néztem rá
-Ami aranyos, az aranyos. Márpedig a kicsi kenguruknál nincs aranyosabb.-álmodoztam-Meg persze fotóznom is kell.-tértem vissza a valóságba és megpaskoltam az oldaltáskámat
-Még itt is csak dolgozol.-szövegelt hátulról a kis taknyos és már meg is fordult a fejemben, hogy itt kéne hagyni az út szélén, de akkor valami hihetőt is ki kéne találjak, amit bemesélhetek anyának a mentségemre
-Azért te kis szarzsák, mert ez a hobbim is munkán kívül.
-Azt hittem az alvás.-cukkolt és szép lassan betelt a pohár
-Máris hiányzik Svájc?-fordultam ismét hátra egy ördögi vigyorral, mire a szöszi elsápadt. Most beijedt, mert tudja jól, vagyok olyan hülye, hogy egy rossz lépés után felültetem egy Svájcba tartó repülőre.
'•.¸¸.•´´¯'••._.• ֎ •._.••'¯´´•.¸¸.•'
-Nagy mosolyt.-gügyögtem a térdemig érő csöppségnek és már készültek is a képek-Jajj de cuki vagy!!!-simogattam meg fejecskéjét, majd végignéztem ahogy elugrál
(De most komolyan, milyen aranyos már😍)
-Mond kérlek, hogy elmúlt végre a fangörcsöd.-tette vállamra kezét Nando, tőle nem messze Mick állt halálra unott fejjel
-Nem is tudom...-néztem vissza a vidáman szökdécselő kengurukra, amitől újra mosolyognom kellett
-Nemár! Mindegyik patkányt végigsimogattad és fényképalbumhoz elegendő kepet készítettél róluk, menjünk már.-mondta a magáét az öcsém a háttérben. Határozottan léptem elé és húztam meg a fülét-Neee, ez fáj! Kérlek, fejezd be! Lisa.
-Ezek nem patkányok, hanem kenguruk! Ne merészelj még egyszer így beszélni róluk, mert nem állok jót magamért.-engedtem el a már szép piros fülét és Nandohoz fordultam-Felőlem mehetünk.
YOU ARE READING
Öʀᴏ̈ᴋᴏ̈ʟᴛ sᴏʀs《Jules Bianchi》
RomanceÖʀᴏ̈ᴋᴏ̈ʟᴛ sᴏʀs/Iɴʜᴇʀɪᴛᴇᴅ ғᴀᴛᴇ A sorsát senki nem tudja átírni tetszés szerint. Lisának mindenesetre tartogatott egyet s mást a nagybetűs élet, főleg mikor apja, Michael Schumacher, egy síbaleset során lebénul. A lány világ életében veszélyesnek tar...